Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület

Fenntartható vetésforgó, biztos piac.

A közép- és kelet európai szójatermesztés fejlesztési lehetőségei – szemle cikk (2021)

Az elmúlt években egyre nagyobb jelentősége lett azoknak a tanulmányoknak, melyek az  európai szójatermesztés fejlesztésével foglalkoztak. A hazai termesztés számára elsősorban a  környékbeli országokban (Lengyelország, Szerbia, Horvátország, Szlovákia, Csehország)  végezett kutatások eredményei szolgálhatnak a fejlesztések alapjául. Ezért jelen cikk a 2019 és  2021. év között megjelent eredmények azon részét szemlélteti kivonatolva, melyek hazai  körülmények között is adaptálhatók a termesztéstechnológiákba és szemlélet formáló értékkel  bírnak. 

A hazai termesztést ugyanúgy nehezítette az elmúlt két évben az időjárás és klímaváltozás, mint  szomszédainknál. A legtöbb kutató az időjárási paramétereket elemezve arra a következtetésre  jutott (Jaybhay et al., 2019; Zarski et al., 2019; Sobko et al., 2020), hogy a tavaszi fagyok és a  hirtelen felmelegedések, illetve a csapadék mennyiségének és intenzitásának változása már  olyan mértékben befolyásolják a közép- és kelet európai szójatermesztést, hogy  termesztéstechnológiai változtatásokra van szükség a gazdaságilag és környezeti szempontból  fenntartható termelés érdekében. A megoldást a vetésidők újraoptimalizálásában látják, mely  ugyan kihat az eredményességre és a termésmennyiségekre, de nem akkora mértékben, mint az  előbb említett környezeti tényezők. Eredményeiket elemezve – két kutató – Borowska és  Prusiński megállapította, hogy az eddig megszokott 105-120 napnál hosszabb tenyészidejű  fajták későn vetve akkora termésveszteséget eredményeztek, hogy hozamaik alacsonyabbak  voltak, mint a rövidebb (80-105 nap) tenyészidejű fajtáké, melyeknek sokkal inkább megfelelt  a május végi – június eleji vetésidő. A vizsgálat alatt gyűjtött információk alapján jól láthatóvá  vált, hogy a vetés időpontja igen nagy mértékben befolyásolta a növekedés intenzitását és a  növénymagasságot, ezzel együtt az emeletek számát, ezek a paraméterek kihatottak a virágok  számára, valamint befolyásolták a virágzás időszakát is. További hatásként írták le a hüvelyek  számának csökkenését a hosszabb tenyészidejű fajták esetében. Fő problémaként a hirtelen  bekövetkező, nagy intenzitású meteorológiai változásokat jelölték meg, melyek a legtöbb  termőterületen eltérő reakciókat váltott ki, akár a legmodernebb fajtákból is, és védekezési  lehetőséget csak a termesztéstechnológiák átalakításában látják. 

Ez azonban sok esetben csak papíron helytálló. Licht és Huffmann már 2017-ben kimutatta,  hogy a késői vetés számos fajtánál negatív hatást fejt ki, annak ellenére, hogy a gyakorlat  számára teljesen normális vetési időszaknak számít május második dekádjáig szóját vetni.

Jaybhay és munkatársai rá két évre (2019-ben) szintén azt tapasztalták, hogy a késői vetés  negatívan befolyásolta a növények növekedését, az állomány gyomelnyomó képességét, illetve  ebből adódóan a hozamokat is. 

Mi lehetne a megoldás, ami számos problémát megoldana az európai szójatermesztésben? 

Borowska és Prusiński tanulmánya szerint újra kell kategorizálni/ osztályozni a legtöbb  szójatermesztésre alkalmas övezetet, mert már nem elegendő sávokban, hosszúsági fokokban  gondolkodni. (nem mellesleg ez kis hazánkban valójában kialakításra sem került soha) 

Az európai országokban a főként csak másodvetésben alkalmazott fajtákat a szélsőségesebb  területeken érdemes egy fél-intenzív technológiával (vetés utáni öntözéssel kombinálva vagy  lombtrágyázás fenofázisnak megfelelő kondicionáló szerekkel kiegészítve) fővetésű  növényként a vetésforgókba illeszteni, mert tapasztalatuk alapján sokkal jobban kihasználható  és megközelíthető ezen fajták genetikai potenciálja, mint a már megszokott, hosszabb  éréscsoportoké (105-130 nap). 

A folyamatos klímaváltozás miatt azonban sokszor nem elegendő csak fajtát és technológiát  váltani. Legalábbis Aminah és munkatársai véleménye szerint (2021) a jövőben öntözés vagy  kiegészítő lombtrágyázás nélkül nem lehet jövedelmezőn szóját termeszteni. Kutatási  eredményeik alapján már a 2*20 mm öntözés (vetés után és virágzás kezdetén) képes javítani a  fajta hozamán, azonban azokon a területeken, ahol nem lehetett öntözni, ott a permetezőgéppel  kijuttatott csapadék (229 liter hektáronként, vetés és virágzás kezdetén) hasonló eredményeket  mutatott. A pozitív eredmény hatására a következő évben már több aszályveszélyes időpontban  (pontosabban: vetés után, majd azt követően 10 nappal; majd virágzás kezdetén, illetve  hüvelykötés időszakában) a 229 liter víz mellé kondicionáló készítményt is alkalmazva minden  lombtrágyázásnál (adott periódusnak megfelelőt – a szerk.), vizsgálták, hogy mennyivel  lehetséges növelni a kiválasztott szuper korai fajta (000) hozamát. 

A vizsgálatban három kezelést hasonlítottak össze, melyek a következők voltak: 

– kontroll: öntözésben nem részesített állomány, 

– 1. kezelés: 2*20 mm öntözővíz 

– 2. kezelés: 229 l víz + kondicionáló szerek *4 alkalommal (összesen 916 l csapadék).

Az aszályos évben kapott eredmények alapján megállapították, hogy a teljes ciklus alatt  lombtrágyázott állomány +80%-kal magasabb volt, mint az öntözetlen (kontroll), míg a 2*20  mm kezeléshez képest +20%-kal volt dinamikusabb az állomány fejlődése. A telt hüvelyek  számát szintén javította a többszöri lombtrágyázás, mely az öntözésben nem részesített  növényekhez képest +62 db hüvellyel, míg a 2*20 mm öntözéshez képest +46 db hüvellyel  rendelkezett többel. 

Ezekből az értékekből már látható, hogy a kiválasztott fajtát már 2*20 mm öntözéssel is  sikeresen lehet termeszteni egy aszályosabb évjáratban, azonban a magasabb hozamú termelési  cél érdekében a lombtrágyázás kondicionáló termékekkel (periódusnak/ fejlettségnek  megfelelően kijuttatva – a szerk.) kombinálva akár jóval eredményesebb is lehet. 

Mi történik akkor, ha öntözés után érkezik egy intenzív csapadék? 

Aminah és munkatársai erre keresték a választ (2020). Véleményük szerint erre csak a  megfelelő talajművelés és sorközművelés lehet megfelelő megoldás. Azok a területek, ahol  alkalmaztak öntözés- és intenzív csapadék után sorközművelést (már a gyomfésű is  hatékonynak bizonyult – a szerk.), ott a víz jobban tárolódott, a növények számára  hasznosítható volt és az agyagosabb textúrájú talajoknál kevésbé alakultak ki belvizes foltok,  szemben azokkal a területekkel, ahol nem alkalmaztak semmilyen feltalaj lazítást. 

Ezen felül azt tapasztalták, hogy az olyan területek esetében, ahol 2%-nál nagyobb volt a lejtés,  az intenzív csapadék gyakran több növény gyökerét kimosta, melyek így jóval sérülékenyebbé  váltak már a viharos széllökésekkel szemben is. Ezeket az állományokat később hiába öntözték,  gyakran kiszáradtak a számukra rendelkezésre álló sekély termőréteg és a gyökér felületi sérülései miatt, ami a terméshozamban is megmutatkozott. 

Ebből is látszik, hogy csak azért öntözni, mert aszályos periódust tapasztal a gazdálkodó, nem  minden esetben helyes. A jól művelt, megfelelő magággyal rendelkező, sorközművelt területek  öntözés mellett (2*20 mm) átlagosan 4,16 tonnát, míg a több eltérő időpontban alkalmazott  lombtrágyázás kondicionáló szerekkel kiegészítve (229 liter víz + a hozzá igazított kezelés  mennyisége) 4,64 tonnát, az öntözetlen kontroll 2,72 tonnát ért el aszályos évjárathatás mellett  hektáronként.

A csapadékosabb évjárat esetében a jól művelt területeknél alkalmazott kiegészítő öntözések  (2*20 mm) hatására 4,22 tonnát, míg a sorközművelés nélküli területek esetében alkalmazott  öntözésnél (2*20 mm) 3,34 tonnát értek el a termelők, ami jól mutatja, hogy míg az öntözés  valóban képes javítani a termésátlagot, addig a rossz technológiák képesek gátolni annak  pozitív hatását egy kedvezőbb évjáratban is. Öntözés nélkül ugyanebben a csapadékosabb  évben 3,27 tonnát értek el átlagosan a termelők a vizsgált fajtával, az intenzív esőzések után  végzett sorközműveléssel. 

Hasonló tapasztalatokról számoltak be Kapoor és munkatársai is (2020), akik arra keresték a  választ, hogy miként növelhetők a takarmány-, ipari- és élelmiszer célra termelt szójabab  mennyiségek. A megoldást a szója termesztéstechnológiájának átalakításában és fejlesztésében  látják ők is, ami nem csak az adott termelési célhoz, de a termesztőkörzet időjárási  körülményeihez is illeszkedik és kiszolgálja a fajta igényeit. 

Ennek megfelelően a gazda/termelő nem csak a tenyészidőnek megfelelően dönt a vetés  időpontjáról, hanem figyelembe veszi a talaj- és levegő hőmérsékletét, a páratartalmat és  legalább 8 nappal előre tájékozódik a várható időjárásról. Természetesen nincs 100%-os  előrejelzés, de a markánsabb lehűlések és intenzív csapadékzónák a vizsgált időszakokban 95%  pontossággal és legkésőbb 24 óra eltéréssel bekövetkeznek a kijelölt területeken. Az öntözést  már 5 csapadék nélküli nap után vagy a vegetációs periódus meghatározott csapadék  mennyiségének hiányában is érdemes megkezdeni, mert javítja a termelékenységi mutatót. Az  öntözés utáni nagyobb (>10 mm) csapadékmennyiség esetében alkalmazott talajlazítások  tovább növelhetik a hatékonyságot, ami a termésátlagokban is megmutatkozott (>4,5 t/ha). 

Ezekből az információkból tehát jól látható, hogy a szomszédos országokhoz hasonlóan  hazánkban is szükségesek újabb fejlesztések, mert a szója kapásnövény, de nem kukorica és a  folyamatos felvételezés és megfigyelés hiányában olyan károk tapasztalhatók egyes években, melyek megelőzhetők lettek volna. További segítséget jelenthet megfelelő szakértelemmel  párosítva az öntözés fejlesztés és a mezőgazdasági digitalizáció, mely még több információt  képes nyújtani a termelőnek az adott területről, fajtáról, évjárathatásról és a technológiáról,  ezért érdemes tovább lépni a gazdálkodási naplókon, a szükséges adatokat begyűjteni, azok 

alapján tervezni és gazdálkodni. 

Írta: 

Tatárváriné Nagy Nikoletta Edit 

2021.10.06.

Irodalom: 

1. Aminah A., Abdullah A., Nuraeni N., Palad M. S., & Rosada, I. (2020): Effectiveness  of water management towards soil moisture preservation on soybeans. International  Journal of Agronomy. 8653472. https://doi. org/10.1155/2020/8653472 

2. Aminah A., Fadjry Djufry, Abdul Wahid Rauf, Saida, Marliana S. Palad and Salim  (2021): Effectiveness of irrigation methods and time of providing water in maintaining  soil classification for increasing soybean production. AGRIVITA Journal of  Agricultural Science. 43(3): 627-634. 

3. Andrade J.F., Rattalino E.J.I., Mourtzinis S., Conley S.P., Ciampitti I.A., Dunphy J.E.,  Gaska, J.M., Glewen K., Holshouser, D.L. (2019): Assessing the influence of row  spacing on soybean yield using experimental and producer survey data. Field Crops Res.  230: 98–106. 

4. Borowska M., Prusiński J. (2021): Effect of soybean cultivars sowing dates on seed  yield and its correlation with yield parameters. Plant, Soil and Environment. 67 (6):  360–366. 

5. De Notaris Ch., Rasmussen J., Sørensen P., Melander B., Olesen J.E. (2019):  Manipulating cover crop growth by adjusting sowing time and cereal interrow spacing  to enhance residual nitrogen effects. Field Crops Res. 234: 15–25. 

6. Jaybhay S., Taware S.P., Varghese P. (2019): Effect of different sowing dates on yield  and its Attributes in soybean. Journal of Agriculture Research and Technology. 40:  167−169. 

7. Kapoor, D., Bhardwaj, S., Landi, M., & Sharma, A., Ramakrishnan, M., & Sharma, A.  (2020): the impact of drought in plant metabolism: How to exploit tolerance  mechanisms to increase crop production. Applied Sciences. 10, 5692. https://  doi.org/10.3390/app10165692 

8. Li, S., Xie, Y., Liu, G., Wang, J., Lin, H., Xin, Y., & Zhai, J. (2020): Water use  efficiency of soybean underwater stress in different eroded soils. Water. 12(2): 1–16.  https://doi.org/10.3390/ w12020373 

9. Licht M.A., Huffman C. (2017): Soybean date of planting and maturity. Farm Progress  Reports. 1 (127): 1–3. https://doi. org/10.31274/farmprogressreports-180814-169 10. Mandic V., Dordevic S., Bijelic Z., Krnjaja V., Pantelic V., Simic A., Dragicevic V.  (2020): Agronomic responses of soybean genotypes to starter nitrogen fertilizer rate.  Agronomy. 10: 535 

11. Santachiara G., Borras L., Rotundo J.L. (2017): Physiological processes leading to  similar yield in contrasting soybean maturity groups. Agronomy J. 109: 1–10. 12. Sobko O., Stahl A., Hahn V., Zikeli S., Claupein W., Gruber S. (2020): Environmental  effects on soybean (Glycine max (L.) Merr.) production in central and south Germany.  Agronomy. 10: 1847 

13. Toleikiene, M.; Slepetys, J.; Sarunaite, L.; Lazauskas, S.; Deveikyte, I.; Kadziuliene, Z.  (2021): Soybean development and productivity in response to organic management  above the northern boundary of soybean distribution in Europe. Agronomy. 11, 214.  https://doi.org/10.3390/ agronomy11020214 

14. Ummenhofer C. C., Meehl G. A., & Ummenhofer C. C. (2017): Extreme weather and  climate events with ecological relevance: a review. Philosophical Transactions of the  Royal Society B. 372. 20160135. https://doi.org/10.1098/ rstb.2016.0135

15. Wei M.C.F., Molin J.P. (2020): Soybean yield estimation and its components: a linear  regression approach. Agriculture. 10: 348 

16. Zarski J., Kuśmierek-Tomaszewska R., Dudek S., Krokowski M., Kledzik R. (2019):  Identifying climatic risk to soybean cultivation in the transitional type of moderate  climate in Central Poland. Journal of Central European Agriculture. 20: 143–156.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás