A pillangós elővetemények jótékony hatásai
Az előveteményes hüvelyesek kedvező hatással vannak az azt követő növénykultúrák teljesítményére. A hüvelyesek termesztésének indokaként gyakran az utónövényre – általában gabonafélékre – gyakorolt hatást szokták felhozni. Az elővetemény hatásának teljes körű kihasználásához jól kell ismerni annak nagyságát és okait. Az ezt befolyásoló tényezők közé tartoznak a termőhelyi adottságok, a növénytermesztési gyakorlatok, a vetésforgó, valamint a termesztett hüvelyesek és a gabonafélék fajtái. Az elővetemény-hatás hatékony kihasználásával jelentős mennyiségű nitrogénműtrágya takarítható meg, csökkenthető a talajművelés és a növényvédő szerek alkalmazása, javítható a talajszerkezet, valamint növelhető a pillangóst követő gabonafélék terméshozama és minőségi paramétere. Ezek a hatások költség-, energia- és időmegtakarítást tesznek lehetővé, és növelik a gazdálkodó hozamát, bevételeit és nem utolsósorban csökkentik a környezetre gyakorolt terhelést.
Az elővetemény-hatás összetevői
Az elővetemény-hatás két tényezőből áll: a nitrogénhez kapcsolódó hatásból és a vetésforgót megszakító hatásból. A nitrogénhatás az utónövény nitrogénnel való ellátása a megelőző kultúra maradványából származó nitrogén formájában. A nitrogénhez kapcsolódó hatás nagysága a hüvelyes növénykultúrából származó maradék mennyiségétől és minőségétől függ.
A megszakító hatás a betegségek, kártevők és gyomok kockázatának mérséklődéséből adódik az egyébként más növénycsalád, általában a fűfélék (gabonafélék) által dominált vetésforgókban. Ezek a biotikus kockázatok csökkennek, mivel életciklusuk „megszakad”. A hüvelyesek emellett javítják a talaj szerkezetét és fokozzák a talajban zajló mikrobiális folyamatokat, ami viszont növelheti egyes tápanyagok, pl. a foszfor hozzáférhetőségét. Egyes hüvelyes fajok – például a csillagfürt – mélyen fekvő gyökérzete csökkenti a talaj tömörödöttségét és növeli a talaj vízmegtartó képességét a következő kultúra számára. Javulhat a foszfor elérhetősége a következő kultúrák számára, mivel egyes hüvelyesek képesek a talajban lévő foszfortartalékokat mozgósítani, amelyek más kultúrák számára kevésbé hozzáférhetőek.