Minden növénykultúra gyomirtásának megtervezése és előkészítése nagy körültekintést igényel, mert azokban az esetekben is számításba kell venni a kultúrnövényben lezajló detoxikálásához szükséges energiát és érzékenységet, amikor az alkalmazható gyomirtó szerek köre zavarba ejtően sok lehetőséget kínál a védekezésre. A szója viszont nem tartozik ezen termesztett növényeink közé, ugyanis esetében az engedélyezett hatóanyagok száma a két kezünkön összeszámolható – igaz ez az állítás abban az esetben, ha a szuperszelektív pázsitfűirtó hatóanyagokat nem lajstromozzuk.
A szója gyomirtásának három lehetséges időpontja a következő:

 
  • vetés előtt, a talajba bedolgozva (PPI): csak a PLEDGE 50 WP (flumioxazin) Az egyedüli lehetőség a zöldítésben termesztett szója esetében!
  • vetés után, kelés előtt (PRE): többek között a PLEDGE 50 WP (flumioxazin) és pár más egyéb termék
  • állománypermetezés (POSZT): csak három aktív hatóanyag áll a rendelkezésünkre (a graminicidek kivételével), többek között az imazamox-tartalmú RAPTOR OPTI.

A szűkre szabott vegyszeres gyomirtási lehetőségek természetes velejárója, hogy nem lehetséges a szója állományban minden előforduló gyomnövény ellen sikeresen védekezni.
Van olyan gyomnövény kör, ahol ez fenológiai állapottól, fejlettségtől függetlenül igaz – ide tartozik minden évelő kétszikű (pl mezei acat, vidra keserűfű, fekete üröm, menta fajok többsége stb.) –, azaz jelen pillanatban nincs olyan engedélyezett hatóanyag, amely képes lenne ezen fajok állományon belüli eredményes gyérítésére. Egy számunkra kedvezőbb eset az, amikor a gyomnövény sikeres gyomirtásának eredményessége a gyomnövény fenológiáján múlik – azaz bizonyos fejlettségi állapotig képesek vagyunk ellenük védekezni, de ezt meghaladva már nem. Az ide tartozó leggyakoribb gyomnövények pl a parlagfű, a selyemmályva és a libaparéj-félék. Vannak gyomnövények, amelyek esetében a fejlettségen túl, a megválasztott hatóanyag spektrumára is ügyelni kell; ugyanis bizonyos gyomnövények nem gyéríthetőek bizonyos hatóanyaggal (esetleg csak kombinációkkal). Például nem eredményes a klomazon preemergensen a disznóparéj fajok ellen, de posztemergensen sem eredményes a védekezés tifenszulfuron-metillel fekete ebszőlő ellen, vagy imazamox hatóanyaggal vadkender ellen. A herbicid-használatot tovább bonyolítja a „hat/nem hat” kérdésén túlmenően a szója toleranciája az adott hatóanyagra.
Sajnos a legtöbb szójában engedélyezett hatóanyag képes fitotoxikus reakciókat kiváltani a kultúrnövényen, ami a legsúlyosabb esetekben szemmel is jó látható. Ez a fitotoxicitás egyaránt megfigyelhető a talajon keresztül ható hatóanyagok széles körénél (ez alól minden körülmények közepette kivétel a valódi lombleveleken a flumioxazin és a klomazon; szóló alkalmazás esetén és a nem túl extrém csapadék és hőmérsékleti viszonyok közepette még ide sorolandó az S-metolaklór is), de mindez igaz a virágzás kezdetén túljutott szójára is a rendelkezésre álló összes nem szelektív egyszikűirtó hatóanyag esetében is Összegezve, tehát megállapítható, hogy a kezeléseket követően a szóján is jelentkeznek a herbicid használatára utaló fitotoxikus tünetek – azon pár hatóanyag kivételével, amit az imént jeleztünk – preemergensen a teljes pusztulástól (ami azonban csak extrém esetekben realitás) a csírázás visszavetésén és a torzult kihajtáson át a levelek színváltozásán keresztül a virágok elrúgásáig.
A szója gyomirtásának szükségessége ugyanúgy nem kérdés, mint annak eldöntése, hogy mit és mikor, milyen dózisban és kombinációban használjunk az elérhető legnagyobb hozam elérése érdekében. A körültekintéssel elkészített terv és precíz kivitelezés szükségessége itt még inkább igaz, mit sok más kultúra esetében.
Példaként említeném meg, hogy a szója esetében még mindig figyelni kell bizonyos fajták és herbicid-hatóanyagok egyidejű alkalmazásának szigorú elkerülésére, mert a fajtaérzékenység jóval szofisztikáltabb, mint egyéb nagy felületen termesztett növényeink esetében. Az okirat szerint preemergensen felhasznált metribuzin rossz fedéssel – szórófej túlhasználtság miatt kialakult aszimmetrikus szóráskép, rossz csatlakozás stb.– képes komoly fitotoxicitást előidézni, sőt, ismert olyan mértékű fajtaérzékenység is, amely a növény pusztulását képes okozni tökéletes kijuttatás esetén is (pl ES Mentor vs metribuzin). A „tól–ig” dózissal engedélyezett termékek esetében feltétlenül vegyük figyelembe és tartsuk is be a felhasználás előtt a dózisokhoz tartozó engedélytulajdonos által tett megállapításokat (pl humusztartalom, kombinálhatóság stb.).
Mindent figyelembe véve és mérlegelve kijelenthető az, hogy a szója termesztése során a megnyugtatóan biztonságos állapot eléréséhez elengedhetetlen a PPI vagy pre- és posztemergens kezelések egymásra épülése (1. kép).

 
1. kép A csak posztemergens kezelés során nincs „visszaút”. Hatalmas tömegű túlélő varjúmák balra, míg tiszta állomány az egymásra épülő gyomirtás során (pre + poszt)
(Fotó: a szerző felvétele)

A PPI/preemergens kezelés szükségességét több nehezen irtható faj (pl selyemmályva, parlagfű) indokolja. A PPI/preemergens kezelések adta lehetőségek rendkívül nagy előnye a csak posztemergens kezelésekre alapozott tervezéshez mérten az is, hogy a könnyebben irtható fajok jó része elpusztul a PPI/preemergens kezelés során, a túlélők esetében pedig célzottabban tudunk az állományban kezelni. A kultúrnövény hiányos herbicid-toleranciáját is figyelembe véve a PPI/preemer gens kezelések megtervezésénél a kétszikűirtó készítmények körére fókuszáljunk, ugyanis szójában az egyszikűek kiirtására a posztemergens megoldás jobb, eredményesebb és szelektívebb megoldást ad. A vizsgálataink azt mutatják, hogy a csak PPI/preemergens védekezés sem elégséges; ugyanúgy, mint a csak posztemergens kezelés. Ez azért van, mert a szója gyomelnyomó képessége életének elején és végén kimondottan gyenge és ez lehetőséget ad két erős gyomhullám megjelenésére. Az első gyomhullám ki nem védése esetében egy intenzív terméselvonó hatás párosul egy erősen akadályozott betakarítással; míg a második gyomhullám megerősödése esetében a pergésveszteség jelentős növekedésével kell számolnunk. Az első markáns gyompopuláció radikális visszaszorítására hivatott a PPI/preemergens kezelés és ennek a gyommentes/gyomszegény állapotnak a fenntartását hivatottak biztosítani a posztemergens kezelések. Megállapítható, hogy még egy nagyon eredményes PPI/preemergens kezelés sem képes aratásig fenntartani a kívánt szintű gyommentességet és fordítva is igaz, hogy a posztemergens kezelések számának növelésével sem lehet ezt a célt elérni PPI/preemergens beavatkozás nélkül. Ezért nagyon fontos szója esetében a megtervezett és összehangolt gyomirtási lánc konzekvens kivitelezése (2. kép)!

 

2. kép A kívánt gyommentes állapot sorzáródáskor
(Fotó: a szerző felvétele)

Talajművelés, mechanikai sorközművelés

 

Nagyon sokat tudunk tenni a gyomirtás eredményességéért, ha már a talajműveléssel és a térállással is segítjük a szóját a minimális versenytárssal való együttélés kialakításában. A szója esetében – a kihívásokkal teli gyomirtás végett – a talajművelésnek döntő szerepe van az eredményességet illetően; ugyanis a forgatás minimalizálásával, elhagyásával a szójatermesztés idővel ellehetetlenül. Bekövetkezik ez azért, mert az ilyen esetekben az évelő növények téruralása radikálisan megnő és olyan egyéb magról kelő gyomok is megjelennek, amik nem kívánatosak – nem csak itt, de itt kiváltképpen nem – mint pl. a betyárkóró. Természetesen a gyomirtás eredményességének megsegítésére tervezhető a mechanikai sorközápolás is, de akkor pedig a vetésnél kell figyelembe venni a sorközápoló méreteit. Alapvetően a túlságosan tág térállás még akkor sem javasolható, ha a mechanikai sorközművelés előre tervezett; mert a kedvező viszonyok közepette a gyomosodás ereje és mértéke megoldhatatlan meglepetéseket tartogathat a számunkra. A gyomirtó szerek használata viszont nem elkerülhető, ugyanis a sorokban felerősödő, magaskórós gyomnövények (parlagfű, vadkender, selyemmályva, libaparéj fajok…) a betakarítás során komoly pergésveszteség előidézői lesznek. Ezeken túlmutatóan pedig arra is fel kell készülni, hogy vannak olyan gyomnövények, amelyek gazdanövényei bizonyos szója betegségeknek és ezért válik kerülendővé táblaszintű jelenlétük (pl. a fekete ebszőlő gazdanövénye a hazánkban még nem detektált szója lisztharmatnak).

 
3. kép Ahol a költség megvan, de az eredmény hiányzik. A rossz döntés rossz kivitelezéssel
társuló látványa

(Fotó: Benécsné Dr. Bárdi Gabriella)
* az egyszikűek ellen posztemergensen alkalmazható szelektív graminicidek nélkül
1. táblázat A szója gyomirtására engedélyezett herbicid hatóanyagok*, illetve készítmények

Az előveteményt és az utónövényt is figyelembe kell venni

 

Látható tehát, hogy a szójában engedélyezett hatóanyagok felhasználása túlmutat a napi gyakorlat autómatizmusain; azaz nagyon sok információ és precizitás szükséges ahhoz a gyomirtáshoz, amivel gazdaságilag a legtöbb hasznot realizálhatjuk. Ha valahol igaz az, hogy egy-egy termék beszerzési ára hogyan viszonyul a versenytársakhoz képest és ez mennyire elsődleges a végső döntéshozatalnál; akkor a szójánál fokozottan érvényes az, hogy ez a tényező (a gyomirtószer ára/hektárköltsége) csak egy – és messze nem a legfontosabb – paraméter. A szója védelme és egy eredményes gyomirtás egyidejű megvalósítása többet ér és több profitot eredményez, mint az abszolút értékben legolcsóbb hektárköltség kiszámítása és kiválasztása. Természetesen a legkörültekintőbb tervezés is meghiúsulhat, ha ezen érzékeny növény esetében nem vesszük figyelembe az előveteményben használt perzisztens herbicidek esetlegesen még aktív jelenlétét. Szója esetében kerülni kell a pillangósokra nagyon aktívan ható termékekkel kezelt területek kiválasztását, mert súlyos károk származhatnak belőle. Ide tartoznak a HPPD gátlók közül pl. tembotrion, mezotrion, izoxaflutol, az ALS gátlók közül a nagy dózisú, későn kijuttatott metszulfuron-metil; de még a klopiralid és az aminopiralid is képes lehet a károkozásra.

 

Végezetül ide kívánkozik még annak a ténynek a feltárása is, hogy a szója is valamely növényünk előveteménye; ezért fontos a szójában felhasznált hatóanyagok dózisának és időpontjának ismerete. Ennek tudatában ugyanis – ismerve a területet érintően a tárgy év meteorológiai adatait – felvázolható a következő kultúrára vonatkozó rizikó nagysága. Természetesen az utónövényre gyakorolt hatásra is segítséget adnak az engedélytulajdonosok a termékleírás során. Megjegyzendő, hogy szabályszerű kijuttatás során a flumioxazin és a tifenszulfuron-metil kétszikűirtók esetében nincs semmilyen korlátozás. Az esetleges „feketelevesekre” a kombinációk és az egymásra épült hatóanyagok kijuttatása után számíthatunk igazán; amiről sajnos nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Kerülendő az őszi kalászosok vetése, ha teljes dózisú klomazon metribuzinnal és/vagy erre épülően imazamox hatóanyagú termékkel lett kijuttatva.

 

Végkövetkeztetésként megállapítható, hogy a szója gyomirtása során a teljes környezetét – térben és időben egyaránt – több évre vonatkozólag figyelembe kell venni ahhoz, hogy a lehető legnagyobb eredményességgel tudjuk vetésszerkezetünkbe beillesztve termeszteni. Ehhez kívánunk Önnek sok sikert!

 

Forrás: Agrofórum

 

Oldalunkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás