Miért van szükségünk hüvelyesekre az agroökológiai átálláshoz?
A hüvelyesek egy olyan növénycsoportot alkotnak, amely olyan növényfajokat foglal magában, mint például a borsó, a bab és a lóhere. A hüvelyesek különlegesek, mert növekedésükhöz nem igényelnek szintetikus nitrogén műtrágyát és betakarításuk után a nitrogénben gazdag növényi maradványok „trágyaként” a szántóföldön hagyhatók. Ez a gyakorlat ráadásul az utána következő növények esetében is csökkenti a szintetikus nitrogéntartalmú műtrágya szükségletet.
A mezőgazdaság üvegházhatású gázkibocsátásának egynegyedéért a nitrogén nem hatékony felhasználása és kezelése a felelős. Ezen túlmenően a nitrogén rendkívül reaktív, és ennek következtében súlyos, jelentős negatív hatásokkal jár a használata a környező ökoszisztémákra, beleértve a vízi környezetek anoxiáját, a talajélet károsodását, valamint a szárazföldi biológiai sokféleségre gyakorolt hatását. A nitrogén nem megfelelő kezelése hozzájárul az ivóvíz nitrátterheléséhez, amely a legérzékenyebb népességcsoportokat érinti; a terhes nőket, az időseket és a gyermekeket. A hüvelyesek termesztése Európa-szerte alacsony, mindössze 1- 4%-át teszi ki a szántóföldi művelés alatt álló területnek, szemben a gabonafélék 60%-ával. Ezzel együtt 1970 és 2010 között Európa mezőgazdasági hasznosítású területének hektáronkénti nitrogén kibocsátása – légköri és kimosódó formái – 20-30%-kal nőttek.
Két olasz gazdálkodóval készítettünk interjút, hogy kiderítsük, miért van ekkora ellentmondás a hüvelyesek termesztésének nyilvánvaló előnyei – azaz a szintetikus inputok csökkentésének szükségessége – és az európai termesztésük szerény mértéke között.
Belépés az Egyesületbe ITT
