Speciális információk szójatermelők és feldolgozók számára
Tápanyagfelvétel szójánál
A szójabab nagyon jó tápanyagfelvételű növény, és normál esetben a szójatermesztés előtti trágyázás sem gyakori. A szója alig magasabb nitrogénigényű, mint például a kukorica, azonban a szükségletének 50-60%-át képes fedezi a légköri nitrogén megkötésével (University of Iowa, 2007). Egyedi esetekben és bizonyos helyeken, ahol hiány van, célzott műtrágyakijuttatással növelhető a terméshozam és a termés minősége.
Tápanyagszükséglet
A szójanövényen belüli tápelemek összetétele függ a talaj termelékenységétől és befolyásolja a talajban lévő tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya. Optimális körülmények között minden szója hasonló összetételt mutat, függetlenül a termőhelytől. A szén, a hidrogén és az oxigén a szárazanyag 90%-át teszik ki, azonban még a szója is csak akkor fejlődhet, ha minden más fő- és nyomelem megfelelő mennyiségben hozzáférhető. Csökkenő sorrendben az összes, alapvető makroelem a szójanövényben a következő: nitrogén, kálium, kalcium, magnézium, foszfor és a kén. A tápanyagok eloszlása a levelekben és a szárban hasonlóan történik, kivéve, hogy itt a magnézium megelőzi a foszfort.
A magokban viszont a sorrend a következő: nitrogén, kálium, foszfor, kén, kalcium és magnézium (Rao és Reddy, 2010).
Belépés az Egyesületbe ITT
