Szójatermesztési technológia: Csak kiegyensúlyozott tápanyagellátás mellett működik!

Évek óta vannak törekvések a tengerentúlról behozott állati takarmánytól való függőség csökkentésére. A szójabab terméshozamának biztosításához kiegyensúlyozott makro- és mikroelem-ellátásra van szükség. A szója esetében ez némileg eltér a többi nagymagvú hüvelyesétől. Az Ackermann Saatzuchttól dr Olena Sobko, ad tippeket.

A szója termőterülete ismét nőtt, ugyanakkor a jelenlegi mintegy 40 ezer hektáron csak 100 ezer tonna szója termelhető – ez mindössze 3%-át fedezi a 6,5 millió tonnás németországi éves szójaliszt igénynek. Elvileg Németországban 750 ezer hektár felel meg a szójatermesztés követelményeinek, ami számtani értelemben azt jelenti, hogy így a betakarított mennyiség a szükséglet felét tenné ki.

A szója viszonylag nagy igényeket támaszt a hőösszeggel és a vízellátással szemben – bár a legtöbb helyen terem, előfordulhat, hogy nem érik be a tenyészidőszakon belül, ami erősen korlátozza termesztését (lásd 1. ábra).

Ügyeljen a pH értékre is!

E kultúrnövény sikeres termesztéséhez elengedhetetlen a növények igényeiknek megfelelő ellátása a szükséges tápanyagokkal. Fontossági sorrendben a legfontosabb makroelemek a nitrogén, a foszfor, a kálium, a magnézium és a kén, valamint a legfontosabb mikroelemek a molibdén, a cink, a réz, a klór, a mangán, a bór és a vas. Végül, de nem utolsósorban, az optimális pH-érték a megfelelő tápanyag-hozzáférhetőség szempontjából lényeges: 6,0 és 7,0 között kell lennie, és soha nem eshet 5,8-5,9 alá, különben a talajban lévő alumínium mérgezővé válik. Szükség esetén a meszezés közvetlenül vetés előtt lehetséges.

A foszforral és káliummal történő alaptrágyázás során figyelembe kell venni a talajellátást és a termésképzés tápanyagigényét. 3 t/ha szemterméssel és a hozzá tartozó biomasszával 180-200 kg N, 42-47 kg P2O5 és 58-65 kg K2O kerül le a tábláról.

Nagyon eltérő igények a vegetáció során

A tenyészidőszak során a szója tápanyagigénye változó (1. táblázat). A kelés, valamint az azt követő, virágzásig tartó vegetatív fejlődés idején a szója tápanyagigénye minimális: ilyenkor fontosabb a víz és a meleg. Ezzel szemben a tápanyagok mintegy 60%-ára a virágzástól a hüvelyképzésig van szükség: hiszen ebben a szakaszban dől el a hozam nagysága! A szójanövény a számított tápanyagszükséglet körülbelül egyharmadát használja fel a magteléstől az érésig – az energia a fotoszintetikus asszimilátumok fehérjévé, olajjá, stb. való átalakításához szükséges.

Ha a talajvizsgálatok kimutatták, hogy a leendő szójatábla foszfor és/vagy kálium alapműtrágyázást igényel, akkor ez történhet az alapműveléshez vagy az előveteményhez mű- vagy szervestrágyával. A kénutánpótlás sokszor nem kifizetődő, mert a németországi talajok még viszonylag jól ellátottak vele. Ahhoz, hogy a szemben legalább 40% fehérje képződjön, hektáronként akár 280-320 kg nitrogénre is szükség lehet. Ennek legfeljebb 65-70%-át a növények a gümőbaktériumokkal való szimbiózis és ezáltal a légköri nitrogén megkötése révén fedezik. A többit kivonják a talajból, ezért a szója lényegesen kisebb nitrogénmennyiséget hagy hátra maga után, mint például borsó és a lóbab.

A szója gümőbaktériumai (Bradyrhizobium japonicum) nem találhatók meg a talajokban, ezért kell a vetőmaghoz adni őket. Néhány ismert módszer közül a magoltás a leghatékonyabb, és nagyon óvatosan kell végezni, mivel a megfelelően elvégzett oltás a kulcsa a sikeres nitrogénmegkötésnek. A baktériumok már a vetés után 4-6 héttel megfertőzik a gyökereket.

A virágzás idejére, június vége felé, már több gümőt kell találni a szójagyökéren. 3 és 58 közötti növényenkénti gümőszám elegendő a szójabab hosszú távú nitrogénnel való ellátásához – a több nem feltétlenül jelent nagyobb termést.

Egyes gümőbaktériumtörzsek néhány évig életben maradnak a talajban, de nagyon gyorsan elveszítik aktivitásukat és virulenciájukat. Éppen ezért a szóját minden alkalommal kell oltani, függetlenül a két vetés között eltelt időtől.

1. táblázat: A szója tápanyagigénye a különböző fejlődési stádiumokban

Kitekintés: kiegészítő N-műtrágyázás

A műtrágyáról szóló rendelet szerint a hüvelyesek N-műtrágyázása számos szövetségi tartományban tilos. Néhányban azonban gümők hiányában megengedett. Azonban még ha csak elvétve telepednek is meg a gyökereken a gümőbaktériumok, a nitrogén-műtrágyának nem feltétlenül van pozitív hatása a termésre, amint azt a SAATEN-UNION Kft. bajorországi kísérleti állomásán végzett vizsgálat is mutatja: Az eredmények nem mutatnak sem jelentős termésnövekedést, sem terméscsökkenést a nitrogéntrágyázás növelésével (50-100-200 kg N/ha 2. ábra).
Az egyéves kísérletben a gümők száma alacsonyabb lett a N-műtrágyázás növelésével, mint a 0 és 50 kg-os N kijuttatás esetén. Mindkét fajta növényei nagy N-dózis mellett sok biomasszát képeztek a talaj felső rétegében, ami miatt magasabbak és megdőlésre kissé hajlamosabbak voltak, mint 0 és 50 kg N/ha esetén. Mindkét fajta megdőlt állománya lassabban érett, ami későbbi érésű és átlagon felüli nedvességtartalommal rendelkező termést eredményezett.

Mikroelemek: „hab a tortán”

A mikroelemutánpótlás csak akkor gazdaságos, ha a talaj alul ellátott, amit a kísérleti állomáson végzett vizsgálatok is kimutattak. A szójabab számára fontos a molibdén, a cink, a réz, a klór, a mangán, a bór és a vas. A magnézium, a molibdén és a bór elengedhetetlen a gümőbaktériumok növekedéséhez, fejlődéséhez és működéséhez. Szükség esetén Mg+Mo+B műtrágyázás kombinálható posztemergens gyomirtó szerekkel. A mangán, a cink és a réz elősegíti az asszimilátumok átjutását a levelekből és a szárból a szemekbe, és minőségi paramétereiben felgyorsítja az érési folyamatokat.

Következtetés

A nagymagvú hüvelyesek közül a szójababnak van a legnagyobb tápanyagigénye a nitrogén tekintetében. Az igény több mint felét tudja fedezni a légköri nitrogén megkötésével és így a vegetációs idő során folyamatos utánpótláshoz tud jutni – a nitrogén kijuttatás a Nitrogén rendelet szerint sok szövetségi tartományban nem megengedett, azonban értelme sem lenne. A mikroelemutánpótlás csak akkor vezethet jobb vitalitáshoz és termőképességhez, ha itt alul ellátott a talaj. Az egyes tápanyagok egyensúlya nagyon fontos, mert ellenkező esetben antagonista hatások léphetnek fel. Különösen a mai műtrágya- és energiaárak mellett a szója nagyon vonzó és jövedelmező vetésforgó-komponens.

Forrás: https://www.praxisnah.de/index.cfm/article/11223.html?longversion
Fordította: Hajzser-Novák Petra és Takács Erika