Gyomnövények

Egyéves egyszikűek
Évelő egyszikűek
Egyéves kétszikűek
Évelő kétszikűek

A csillagfürt állományainak gyomösszetétele nagyban megegyezik a szójánál és borsónál taglalt gyomokkal. Ezek jellemzően a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a libatop-félék (Chenopodium ssp.), a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a muhar-félék (Setaria ssp.), a selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense) a fenyércirok (Sorghum halepense) és a héla zab (Avena fatua). Ezeket most külön nem taglaljuk, leírásukat megtalálhatják a szója és borsó gyomnövényeinél. Nyilván az engedélyezett gyomirtó szerek különböznek a csillagfürtnél és az említett többi kultúrában használt szerektől, ezért mindig oda kell rá figyelni, hogy mit alkalmazunk. Ha úgy ítéljük meg, hogy vészhelyzet áll fent és nincs olyan engedélyezett szer, amire szükségünk lenne, akkor szükséghelyzeti engedélyt kell kérni a gyomirtó szer használatra, mely egy adott területre, egy vegetációra és korlátozott időtartalomra érvényes. Az engedélyt a Megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságánál lehet kérvényezni.

Egyéves egyszikűek
Évelő egyszikűek
Egyéves kétszikűek

Kicsiny vagy gyakori gombvirág (Galinsoga parviflora)

Az őszirózsák családjához tartozó, kétszikű, egynyári gyomnövény, eredetileg Mexikóból származik, de mára az egész világon elterjedt. Magyarországon először az 1850-es években találkoztak vele, ma már az egész országban gyakori. Társneve még a franciafű és a paprikafű. Talajjal szemben nem különösen igényes, de kedveli a laza, homokos és vályogtalajokat. Melegigényes és fénykedvelő, a fagyra különösen érzékeny, tavasszal csak nehezen kezd csírázni, de a talaj felmelegedése után már egész nyáron tömegesen kel (T₄). A csíranövény sziklevelei ovális alakúak. Gyorsan fejlődik, a csírázás után négy héttel már virágzik, így egy év alatt akár három generációja is kifejlődhet. A kifejlett növény közepes termetű, 10-80 cm magas, gyökere orsógyökér. Szára felálló, elágazó, hosszanti irányba bordázott. Levelei átellenes állásúak, alakjuk tojásdad, szélük fűrészesen fogazott. Az alsó levelek hosszú nyelűek, a felsők már szinte csak ülők. Májustól kezdve egészen októberig virágzik. Virágzata álernyőt alkot, az apró, gömbölyű virágok, a hosszú kocsányon jellemzően hármasával állnak. A fészek átmérője 4–6 mm, benne a csöves virágok sárgák, a szélső, sziromszerű nyelves virágok fehér színűek. Kaszat termésük apró, a benne lévő kaszatok tompa kúp alakúak, tetejükön ernyőszerű repítő bóbitával. A termőhely függvényében egy növény 5000-10000 darab magot is hozhat. A magok 10 évig is életképesek tudnak maradni a talajban.

Évelő kétszikűek

Juhsóska (Rumex acetosella)

A juhsóska a szegfűvirágúak rendjébe, azon belül a keserűfű-félék családjához tartozó, Európában és Ázsiában őshonos, kétszikű, évelő gyomnövény. Magyarországon is többfelé megtalálható. Több társneve is van, ezek a madársóska, a madársósdi és a mezei füles sóska. A tápanyagban szegény, homok és homokos vályogtalajokon érzi jól magát. A tápanyagban szegény, savanyú talajok jelzőnövénye. A földfeletti hajtásokat a nagyszámú, föld alatt elágazó tarackból fejleszti. Tavasszal csírázik, a csíranövény sziklevelei hosszúkás-ovális alakúak, színük sárgás-vöröses, a két sziklevél nem egyforma nagyságú. A kifejlett növény 10-40 cm magas, szára felálló, egyenes, barázdákkal szabdalt, a tetején elágazó. Levelei először tőlevélrózsát képeznek. Az első levél kerek – ovális, a második rombusz alakú, az ezt követő levelek lándzsásak, a levélnyélen jellemzően egy vízszintes, a levélnyéltől jól elkülöníthető lándzsás kiemelkedés található. Kétlaki növény. Májustól júliusig virágzik, virágai aprók, karcsú bugaszerű virágzatban állnak, színük zöldessárga (hím ivarú) és vöröses (nő ivarú). Termése takarólevelek által körülvett zárt termés, ebben találhatók a vörösbarna színű, fényes, ovális alakú magok, melyeknek a felülete bordázott. Egy növényen ezer darab mag is fejlődhet, és akár 10 évig is megőrizhetik csírázóképességüket a talajban. A sóskához hasonlóan a juhsóska is oxálsavat tartalmaz, de emellett magas a C-vitamin tartalma is.

Mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus)

Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, Magyarországon is gyakori, a pillangósvirágúak családjához tartozó évelő gyomnövény. Társnevei közé tartozik a babuka köntös, baraboly, csúnya, dzsuki, földi mogyoró, kotyóvirág, kuszka, mogyorófű, mogyorós bükköny, mogyoróvirág és a vadborsó. Mészjelző növény, kedveli a meszes, laza, homokos vályogtalajokat, de megél a kötött réti agyagtalajokon is. Évelő szártarackos növény (G₁), vegetatív és generatív módon is képes szaporodni. Ivartalanul a talajban vízszintesen terjedő tarackjai segítségével szaporodik. A talajban a gyöktörzsén 3-5 cm-es gumók találhatók, amik a tápanyagraktározásban kapnak kiemelt szerepet. A magról kelő csíranövény sziklevelei a talaj felszíne alatt maradnak, az első lomblevelek melyek már a talaj felett alakulnak ki párosan szárnyaltak. Fonákjukon jellegzetes erezet látható, amik erősen viaszos bevonatúak. A kifejlett növény szára vékony, ami a földön fekszik, vagy kacsok segítségével különféle támasztónövényekre kapaszkodik fel. Az elnyújtott 2-4 cm nagyságú, ellipszis alakú levelek a száron egymással szemben helyezkednek el. A csúcsi levelek elágazó kapaszkodó kacsokká fejlődnek. Június elejétől szeptember végéig virágzik. Virágai feltűnő rózsaszínek vagy bíborszínűek, rendkívül illatosak. Virágzata hosszú kocsányú, 2-5 darab, a pillangósokra jellemző virágból álló fürt. Termése 3-4 cm hosszú, sárgásbarna, sima felszínű, a magok tájékán kidudorodó hüvelytermés. A hüvelyekben 3-6 darab mag található, alakjuk ovális, felületük finoman ráncos. Viszonylag nagy méretűek, 3,5-5 mm az átmérőjük, fénytelenek, színük barnászöld vagy világosbarna. Érdekesség, hogy feltűnő virágai miatt dísznövényként is termesztették, illetve a keményítőt, cukrot és fehérjét tartalmazó gumóit nyersen vagy főzve régóta fogyasztják, ízük a mogyoróra emlékeztet.