Gyomnövények

---

Egyéves egyszikűek
Évelő egyszikűek
Egyéves kétszikűek
Évelő kétszikűek

---

Egyéves egyszikűek

Közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli)

A perjefélék családjába tartozó, T4-es, egyszikű gyomnövény. Eredetileg Ázsia mocsaras vidékeiről származik, de mára az egész világ melegebb éghajlatán megtalálható, az egyik legelterjedtebb egyéves gyom Magyarországon. Többféle népi elnevezése is van, mint a talpas muhar, futó muhar, bugás cirok, kölesfű, kakasláb köles és a széna pirók. A humuszos, tápanyagban gazdag homokos vagy vályogtalajt kedveli leginkább, de az árasztást is jól tűri. Melegigényes, csírázása késő tavasszal kezdődik és hosszasan elhúzódhat, május közepétől akár augusztusig is (csírázási hőoptimuma 10 ⁰C fok felett van). A fiatal csíranövény levéllemeze és levélhüvelye kopasz, a lemez közepén világos vagy fehér színű ér húzódik, a lemez széle hullámos lehet. A levélhüvely felül nyitott, laposra nyomott, nyelvecske és fülecske nem található, az aljánál pirosas, ibolyásan sávozott. Rövid idő alatt elbokrosodik. A kifejlett növény jellegzetessége a lapos szártag a tövénél, ami sok esetben pirosas színű. Ez gyakran a földön fekszik és le is gyökerezhet. A növény a 40-150 cm magasságot is elérheti, levelei 20-30 cm hosszúak, szélük éles. A szárak egyenesek vagy megtörve felállók. A levelek és a szárak is szőrtelenek. Virágzata bókoló, az álfüzérek csomókba tömörülnek, a füzérek kicsik (2-4 mm-esek), melyből rövidebb-hosszabb sörték állnak ki. Termése pelyvás szemtermés, a magok felülete sima és fényes, egyedenként 200-800 darab magot is hozhatnak. Az érett magok akár 3-8 évig is megtartják csírázóképességüket. Megfelelő védekezés hiányában rövid idő alatt komoly gyomborítást tud okozni a területen. Szerencsére többféle engedélyezett, egyszikűek elleni gyomirtót használhatunk szója kultúrában, amik a következők: Agil 100 EC, Clinic Free, Command 48 EC, Dual Gold 960 EC, Focus Ultra, Leopard 5 EC, Pulsar 40 SL, Select 240 EC (Super), Sharpen 330 EC, Spectrum, Stomp Aqua, Targa Super (Max), Wing-P.

Köles (Vad köles) (Panicum miliaceum)

A termesztett köles a legrégebbi kultúrnövényeink egyike. Az intenzív növénytermesztéssel vált nehezen irtható gyomnövénnyé. Magyarország teljes területén megtalálható, a pázsitfű-félék családjába tartozó, egyéves, magról kelő, egyszikű gyom. Több alfaját is ismerjük, ami megjelent már Hazánkban, a cérnaköles (P. capillare) mellett megtalálható a gyomköles (P. ruderale), a parti köles (P. riparium), és a kései köles (P. dichotomiflorum) is. A tápanyagban bővelkedő, jó vízgazdálkodású kötött vagy középkötött, gyorsan felmelegedő talajokat kedveli leginkább. Tavasztól nyár elejéig folyamatosan csírázik. A fiatal növény levelei szélesek, öblösek, a levéllemez hosszanti irányba jellegzetesen csíkolt. A növény kifejlett állapotban eléri a 60-90 cm magasságot, levele 0,5-2,5 cm széles, lándzsaszerű. Jellegzetessége, hogy az egész növény sűrűn szőrözött. Virágzata nagyméretű bókoló buga. Virágzása júliustól akár októberig is elhúzódhat. Termésében a csupasz szemek ritkák, a toklászos szemtermést hártyaszerű pelyvák takarják. A toklászos szemtermésük 2,6-3,2 mm szélesek, ovális alakúak. A mag világos sárgás-barnás színű, hálózatos mintával. A köles fajok magprodukciója nagyon nagy, a termesztett kölesé 50–90 ezer db/növény, míg a gyomkölesé ennek akár kétszerese is lehet, ami megmagyarázza az agresszív és gyors terjedésüket.

Többféle engedélyezett, egyszikű gyomirtó áll rendelkezésünkre szükség esetén: Agil 100 EC, Clinic Free, Command 48 EC, Dual Gold 960 EC, Focus Ultra, Leopard 5 EC, Pulsar 40 SL, Select 240 EC (Super), Sharpen 330 EC, Spectrum, Stomp Aqua, Targa Super (Max), Wing-P.

Muhar-félék

• Zöld muhar (Setaria viridis)
• Fakó muhar (Setaria pumila / glauca)

Zöld muhar: Eredetileg Eurázsia déli területiről származik, de mára már az összes kontinensen megtalálható, Magyarországon is gyakori, a pázsitfű-félékhez tartozik, egyszikű, egynyári gyomnövény. Nevezik kölesfűnek vagy kutyanyelv fűnek is. A meszes, lúgos talajokat részesíti előnyben. Május végén, június elején csírázik, csírázási hőoptimuma 24 °C fok (de 15 °C fok felett már csírázik). A csíranövény világos zöld színű, az első levelei hosszúkásak (kb 10 mm hosszú és 2-3 mm széles), több hosszanti érrel, a levélhüvely vöröses színű. A második levél ehhez képest már hosszabb és keskenyebb. Gyorsan elbokrosodik. A kifejlett növény közepes nagyságú (60-100 cm), hengeres szárú. A buga hengeres, felfelé keskenyedő, főleg éretten meghajlott. Gallérsertéi zöldek vagy ibolyásak. Becői csak kissé kapcsolódnak a magok között. Magjai gömb alakúak, felületük sima, feketés-barnás színezetűek. A magok akár 15-20 évig is csíraképesek tudnak maradni a talajban.

Fakó muhar: A zöld muharhoz hasonlóan az egész ország területén elterjedt egynyári gyomnövény. De legjobban a tápanyagban gazdag homokos és vályogtalajokon érzi jól magát. Melegkedvelő, tavasz végétől nyár végéig csírázik. A fiatal növény levéllemezének középső erezete fehér, néha pirosas színű, alul a szár és a levél találkozásánál hosszú szőrökből álló koszorú található. A csíranövény felálló, laposszárú, ami alul pirosodó. A csapadékosabb évjáratok kedveznek a fakó muhar felszaporodásának. A kifejlett növény felálló szárú, középmagas 30-60 (de esetenként akár 100) cm nagyságú. Szára alul bokrosan elágazó, lapos. A levelek szélesek, az alsó levelek körülölelik a szárat, aminek hüvelye gyakran pirosas. Virágzata mereven felálló, hengeres, egyenletesen vastag, a belőle kiálló serték elvirágzás után rozsdavörös színűek vagy vörösessárgák. A termés 2,8-3 mm nagyságú, ovális, pelyvás szem, színe szürkészöld. Egy növényen akár 400-800 darab mag is kifejlődik és csírázóképességüket 15-20 évig megtatják.

Szója kultúrában több engedélyezett gyomirtószer is rendelkezésre áll a magról kelő egyszikűek ellen, ezek a következők: Agil 100 EC, Clinic Free, Command 48 EC, Dual Gold 960 EC, Focus Ultra, Leopard 5 EC, Pulsar 40 SL, Select 240 EC (Super), Sharpen 330 EC, Spectrum, Stomp Aqua, Targa Super (Max), Wing-P.

Pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis)

Magyarország egész területén elterjedt egyszikű, egynyári, a pázsitfű-félék családjába tartozó gyomnövény. Minden talajféleségen megtalálható, de leginkább a laza homok és vályogtalajokon érzi magát a legjobban. Melegkedvelő, tavasz végétől az ősz kezdetéig csírázik (hőoptimuma 20 °C fok). A csíranövény levél lemeze mindkét oldalán selymesen szőrös, sok esetben pirosas ibolyás árnyalatú, a középén húzódó ér is pirosas színű. A levélhüvely szintén pirosas ibolyás. A levél viszonylag széles és rövid, a levélnyelvecske rövid és levágott végű. Kifejlett állapotban közepesen magas (15-60 cm) és erősen bokrosodó. Gyökérrendszere mélyre lehatol, így a szárazsággal szemben ellenálló. A szára először fekvő majd később felálló. A levelek viszonylag szélesek és hosszúak, zöldek vagy pirosibolyás színűek, selymesen szőrözöttek, a levélhüvely alul csillámszőrös, a nyelvecske nagyon rövid, kb. 2 mm hosszú. Hőstressz hatására a növény vörösesibolya elszíneződése fokozódik. A virágzat egy kézfejhez hasonlító álfüzéres sátorvirágzat, de nem egy pontból ágaznak szét. A virágai változó számú, 5-8 darab, 10 cm hosszúságú, lándzsaszerű fürtben helyezkednek el. A pelyvás magtermés 3-3,5 mm, hosszúkás, lándzsás alakú, a csupasz mag hosszúkás ovális, lapos és üvegszerű. Egy növény 200-2000 közötti magot képes hozni.

Többféle engedélyezett, egyszikű gyomirtót tudunk használni ellene: Agil 100 EC, Clinic Free, Command 48 EC, Dual Gold 960 EC, Focus Ultra, Leopard 5 EC, Pulsar 40 SL, Select 240 EC (Super), Sharpen 330 EC, Spectrum, Stomp Aqua, Targa Super (Max), Wing-P.

Évelő egyszikűek

Fenyércirok (Sorghum halepense)

A géncentruma a Közel-Keleten található, de mára a Föld minden kontinensén megtalálható, ahol trópusi és mediterrán-kontinentális övezet van. Hazánkban már a 19. század elejétől jelen van, de gazdasági károkat okozó felszaporodása csak az 1960-as évektől kezdődött meg. A pázsitfű-félék családjába tartozó, évelő szártarackos (G₁) növény. A fenyércirok generatív és vegetatív módon (magról és rizómáról) egyaránt képes szaporodni. Utóbbi esetben a növény növekedése gyorsabb. A magok elsősorban a fenyércirok terjedését biztosítják, míg a rizómák egy adott területen való stabil megtelepedését. Kedveli a humuszos vályog és jó tápanyagellátottságú réti- és agyagtalajokat. Tavasz végén csírázik, az első levél széles, hosszúkás (20-25 mm), vöröseslilás színezetű. A fiatal növény levéllemezének fonákán a középér világos, széle fogas, érdes. A levél felülete pelyhesen szőrözött. A kifejlett növény magas (50-150 cm), felálló szárú, alsó részén erősen elágazó, bokrosodó növény. Levelei hosszú szálasak, de csak 1-2 cm szélesek mindössze, a nyelvecske 2-5 mm, amit hártyás szőrkoszorú vesz körül. A levél főere széles, fehér színű, a levéllemez és a szár kopasz, zöld, de akár pirossas színű is lehet. Virágzata nagy, 20-30 cm hosszú laza buga, a virágágak több örvben helyezkednek el rajta, az alsó részükön a szárnál erősen szőrösek. A pelyvák szorosan a termésre tapadnak, amik 4,5-5 mm nagyságúak. A termés lapos, tojásdad alakú, színe a fehéres sárgától a pirosas árnyalaton át a feketésbarnáig többféle lehet. Egy növény akár 80 ezer darab magot is hozhat, és azok 3-6 évig őrzik meg a csíraképességüket a talajban.

A vetésforgó alkalmazásának következtében gyéríteni, de legalábbis kordában tudjuk tartani a fenyércirkot a táblánkon. Talajműveléssel is hatékonyan tudjuk gyéríteni, az őszi szántások segítenek abban, hogy a felszín közelébe került fenyércirok rizómák erős téli fagyokban elfagyhatnak. A rizóma károsodásához legalább -10°C fok körüli hőmérséklet szükséges. Sorközműveléssel, kultivátorral is jelentősen gyéríthetők a már kikelt gyomok. Amennyiben indokolt, kémiai védekezést kell alkalmazni. Jelenleg a következő engedélyezett gyomirtószerek állnak rendelkezésünkre fenyércirok ellen: Agil 100 EC, Clinic Free, Focus Ultra, Leopard 5 EC, Select 240 EC (Super), Targa Super (Max).

Nád (Phragmites australis)

Az egész világon elterjedt, egyszikű, a pázsitfű-félék családjához tartozó évelő növény. Vizek mellett, mocsaras területeken az egész országban előfordul, de egyre jobban terjed a megművelt területeken is. Népies elnevezése lehet még a fedőnád vagy fedő bognád. Megtalálható a nedves, mélyfekvésű helyeken kívül a száraz, magasabban elhelyezkedő táblákon is, talajféleségben nem válogat, de leginkább a réti agyagtalajokat és löszterületeket kedveli. Évelő szártarackos (G₁), ivartalan úton a föld felszín alatt, illetve a föld felszíne felett kúszó, vastag tarackjaival terjed. Szántóföldeken maggal nagyon lassan és csak a rendkívül vizenyős helyeken képes szaporodni. Mind a föld alatt, mind pedig a föld felett nagy zöldtömeget képez. Az óriási növénytömeg nagy mennyiségű víz- és tápanyagfelvételre képes, ezáltal is hátrányos helyzetbe hozva a kultúrnövényünket. A növény szára mereven felálló, 1-2 méter magas és alján 2 centiméter vastag. Levelei szürkészöldek, laposak, szélük metszően éles, 15-30 centiméter hosszúak és 1-3 centiméter szélesek. A levéllemez tövén nyelvecske helyett szőrkoszorú található. A virágzás júniustól kezdődik. A virágok 20-50 centiméter hosszú, sötét- vagy sárgásbarna, terebélyes, sokvirágú, felül kissé visszahajló bugában nyílnak. A toklászos szemtermése keskeny, hosszúkás, lándzsa alakú. Színe a sárgásbarnától a vörösesbarnáig terjed, a toklász kb. 6 mm nagyságú, ami szálkaszerűen végződik. Növényenként akár 12000 darab magot is hozhat. A föld feletti szárrész a tél beálltával elhal, de tarackjaiból folyamatosan új hajtások sarjadnak.

A nád irtását egy termelési évben nem lehet megoldani sem mechanikai, sem pedig vegyszeres úton. Mivel a gyökér nagy mélységben és több gyökéremeletet képezve helyezkedik el, a mechanikai talajműveléssel nem érhetünk el látványos eredményt. A kaszálás és talajművelés után a nád gyorsan regenerálódik és újrahajt. A leghatékonyabban vegyszeres úton védekezhetünk ellene. Jelenleg szójában a következő engedélyezett készítmények állnak rendelkezésünkre: Agil 100 EC, Focus Ultra, Leopard 5 EC, Select 240 EC (Super), Targa Super (Max).

Közönséges tarackbúza (Agropyron/Elymus repens)

A tarackbúza Európában, Ázsiában és Észak-Afrika mérsékelt éghajlatú részein, valamint az indiai szubkontinensen őshonos gyom- (és gyógy-) növény. A pázsitfű-félék családjába tartozó, évelő egyszikű. Több népies elnevezése is van, perjefű, perjepörgye, kutyaperje, búzalevelű fű, ebgyógyító fű, tarack és tarackfű. Általában ivartalan módon a szártarackjaival szaporodik (G₁), nagyobb távolságokra viszont maggal terjed. Szinte minden talajtípuson fellelhető, kivéve a futóhomokot és a magas fekvésű, hideg, nyirkos talajú területeket. A magok tavasz elejétől csíráznak, a csírázás évében még nem virágzik csak szártarackot fejleszt. A fiatal csíranövény levele jobbra csavarodó, levéllemeze bordázott, a legfiatalabb levél begöngyölt. A levélnyelvecske rövid, fogazott, a levélfülecske keskeny, barnás vagy pirosas színű. A kifejlett növény magasra növő, évelő szálfű. Szára felálló, egyenes, 20-150 cm magas, hengeres. Keskeny, szálas levelei a szárral együtt élénk zöldek, felületükön néha kékesszürke deres bevonattal, ami könnyen letörölhető. Sok esetben meddő, vagyis csúcsi részén nem hoz virágzatot, azonban a szárak egy része végálló, 10-20 cm hosszú kalászvirágzatban végződik. A virágzás nyár közepétől késő őszig tart. Virágzata a fűféléknél gyakori szaggatott összetett füzér, ami 8-12 centiméter hosszú, felálló vagy elhajló, ritkábban bókoló. A toklászos szemtermés 6-7 mm hosszú, sárga színű, ezekben lévő magok 5 mm hosszúak, felső részük gyakran szőrözött, színük fénytelen barna. Egy növény kb. 50-60 darab magot hoz. A földben akár méteres hosszúságú, módosult hajtásokat (tarackokat) növeszthet, amik világos színűek, üregesek, szárcsomóin hártyás alleveleket és hajszálvékony   gyökereket fejleszt, és innen fejlődnek ki az új föld feletti hajtások.

Jelenleg szója kultúrában többféle engedélyezett gyomirtó szer van az évelő, egyszikű gyomok megfékezésére, amik a következők: Agil 100 EC, Focus Ultra, Leopard 5 EC, Select 240 EC (Super), Targa Super (Max).

Egyéves kétszikűek

Csattanó maszlag (Datura stramonium)

Az egész országban előforduló, egyéves, magról kelő, kétszikű gyomnövény, mely a burgonya-félék családjához tartozik. Elsősorban a kapás kultúrákban jelenik meg tömegesen. Sok társneve van a magyar nyelvben úgy, mint a bariska, beléndek, bikásfű, bolond bilind, bölöndék, csattantó virág, dögfű, fehér beléndek, fehér mályva, fuvóka, pocafű, putyóka, szédítő vadóc, szúrós disznó, tövis alma, tölcséres beléndek, dögfű, szúrós disznó. Talajra nem igényes, de előnyben részesíti a nitrogénben gazdag, semleges kémhatású, könnyen felmelegedő homok-, lösz-, és agyagtalajokat. Melegkedvelő, tavasz végén, nyár elejétől csírázik (T₄). A csíranövény lándzsás sziklevelei hosszúak, keskenyek, száruk nagyon rövid. Alsó fiatal levelei hullámosak, erezettek. A kifejlett növény szára általában 50-120 cm nagyságú (de akár ennél is magasabb lehet), terebélyesen elágazó, többnyire kopasz, szárának felülete fényes. Levelei szórt állásúak, a levélnyél 2-6 cm hosszú, hengeres formájú, a levelek tenyérnyi (10- 15 cm) nagyságúak. Alakjuk tojásdad, egyenlőtlenül, durván fogas élűek. Nagyméretű, fehér színű, csöves, tölcsér alakú virágai a levelek hónaljában ülnek. Júniustól késő őszig virágzik. A fehér párta 6-7 cm hosszú tölcséres, 5 hosszanti redővel. A virágok mellett az egész növény kellemetlen illatot áraszt. Termése tüskékkel borított, dió nagyságú (4-4,5 cm), négy kamrás tok termés. Éréskor a barázdák mentén ez felhasad, és láthatóvá válnak az apró (3 mm átmérőjű), lapított vese alakú, fénytelen, fekete magok. A növény termetétől és termőhelyétől függően ez 500-5000 darab közt változik. A növény alkaloidokat tartalmaz, ezért az emberek és az állatok számára minden része mérgező.

Agrotechnikai megoldásokkal tudjuk mechanikai úton gyéríteni, gyomfésűvel és sorközművelő kultivátorokkal. Vegyszeres gyomirtás esetén több, engedélyezett gyomirtókészítmény is rendelkezésünkre áll a magról kelő kétszikűek ellen: Benta 480 SL, Basagran 480 SL, Command 48 EC, Corum, Mistral, Pledge 50 WP, Proman, Pulsar 40 SL, Refine 50 SX, Sencor 600 SC, Wing-P.

Disznóparéj-félék

• Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)
• Karcsú disznóparéj (Amaranthus chlorostachys Willd.)
• Labodás vagy henye disznóparéj (Amaranthus blitoides)

A disznóparéj-félék vagy amarántfélék (Amaranthaceae) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének egy családja. Mintegy 160 nemzetség és 2400 faj tartozik ide. Ezek legtöbbje lágyszárú vagy cserje, és néhány fa tartozik ide. Az egész bolygón elterjedtek. Mi most a Magyaroroszágon legelterjedtebb fajukat részletezzük, amelyek gyomosodást okoznak a szántóföldeken.

Szőrös disznóparéj:

Az egész ország területén elterjedt, egyéves, magról kelő, kétszikű, gyakori gyomnövény. Több társneve is van Hazánkban, ezek közé tartozik a disznódudva, dudvás disznóparéj, eszterburján, és a lisztes paréj. Talajban nem válogatós, savanyú és meszes talajokon egyaránt előfordul, de különösen kedveli a laza, jó vízáteresztő, nitrogénben gazdag, humuszos talajokat. Melegigényes (optimális csírázási hőmérséklete 20-25 ⁰C fok), késő tavasszal és nyáron csírázik (T₄), így a kalászosokban nincs nagy jelentősége viszont a kapás kultúrában gondot tud okozni. A csíranövényen a sziklevél alatti szárrész vörös, a sziklevelek hosszúkásak, a csúcsukon hegyesek, hosszú nyélbe keskenyedők. A középső ér vastag, az alsó részén kiemelkedik. Az első levél tojásdad alakú, alul szélesebb, kerekített vállú, nyélbe keskenyedő. A levelek erezete jól látható. A levél színe kékes sötétzöld vagy szürkészöld, a fonák vöröses színű. A kifejlett növény magas (30-160 cm közötti), erőteljes, robosztus felépítésű. Szára erősen szőrös, levelei nagyok, tojásdad alakúak, a levélnyél hosszú, a levél csúcsa tompa, a fonáki részén az erek molyhosak. Erős karógyökeret fejlesztenek. A gomolyvirágzatuk rövid, vastag, tömött, zöldes színű virágkalászt alkotnak, virágtakarójuk tüskés hegyű. A magok fényes feketék, lencse alakúak, a talajban évekig életképesek maradhatnak. Egy növényen 1000–5000 darab mag képződik.

Karcsú disznóparéj:

Hazánkban 1920-óta ismert, a szőrös disznóparéjhoz nagyon hasonlító, egyéves (T₄), magról kelő, kétszikű gyomnövény. Talajtípusban szintén nem válogat, kedveli a jó vízgazdálkodású és tápanyaggal ellátott talajokat. Tavasz végétől nyár közepéig folyamatosan csírázik. Csíranövénye nagyon hasonló a szőrös disznóparajéhoz. A kifejlett növény magas (30-130 cm), erőteljes, felálló szárú. Alsó részében rendszerint kopasz, csak felül molyhos. Szára néha pirosas színezetű. A levél kopasz, fénylő, kevésbé szélesek, mint a szőrös disznóparéjnál. A felső virágcsomók itt is levél nélküli, végálló füzérben állnak, de a virágzat karcsú, sárgászöld, néha vöröses színű, alul szaggatott. Nyár közepétől késő őszig virágoznak. A mag fényes, sima felületű, lapos, vastag szegélye tompa, általában 0,8-1,2 mm nagyságú.

Labodás vagy henye disznóparéj:

Magyarországon az 1920-as évektől terjed. Késő nyári, egyéves (T₄), kétszikű gyomnövény. Kedveli a meszes, tápanyagokban gazdag, laza homok- és vályogtalajokat. A csíranövény első levele hosszúkás, fordított lapát alakú, széles, csúcsi része lekerekített. Jól elkülöníthető a másik két disznóparéj fajtól. Kifejlett állapotban heverő szárú, szétterülő (kb. 50 cm hosszú), elágazó növény. Levelei lapát alakúak, visszásak, tompa csúcsuk lekerekített. A levél fényes, szálkahegyű, szélük ép. A levél széle, oldalerei fehér szegélyűek. Virágcsomói a levéltöveknél képződnek, zöld vagy vöröses színűek, júliustól októberig tart a virágzásuk. A termése gömbölyű, magja tompa fényű, lapos, széles szegélyű, 1,3-1,8 mm hosszúságú.

Mechanikai eszközökkel hatékonyan tudjuk gyéríteni a disznóparéj féléket, gyomfésűvel és különböző sorközművelő kultivátorokkal. Vegyszeres gyomirtás esetén több, engedélyezett gyomirtó készítmény is rendelkezésünkre áll a magról kelő kétszikűek ellen: Benta 480 SL, Basagran 480 SL, Command 48 EC, Corum, Mistral, Pledge 50 WP, Proman, Pulsar 40 SL, Refine 50 SX, Sencor 600 SC, Wing-P.

Selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.)

A növény a mályvafélék családjába tartozik, őshazája a Távol-Kelet, míg Magyarországon az 1970-es évek végétől kezdett el gyors ütemben terjedni, először dísznövényként termeszthették és a kertekből vadulhatott el. Több társneve is van, sárda mályva, sárga mályva, selyem sárda és a szépasszony tenyere. Tipikusan a kapás kultúrában elterjedt, nyári, egyéves (T₄) gyomnövény. Kedveli a nedves, tápanyagokban gazdag, homokos vályogtalajokat, öntéstalajokat. Csíranövényei szántóföldön májustól kezdenek megjelenni, optimális csírázási hőmérséklete magas, 20–25 ⁰C fok. A fiatal csíranövény sziklevelei tojás alakúak, az alapjánál lekerekítve, szélük ép. A lemezek apró, egyszerű és mirigyszőrökkel borítottak, amik főként a levélszéleken és az erek mentén találhatók. A sziklevél alatti szárrész gyakran kékes árnyalatú, apró szőrökkel borítva. Lomblevelei a hársfa levelére hasonlítanak. Kifejlett állapotban hengeres, erős szárú, 60-170 cm magas, masszív növény, amely minden részén bársonyosan molyhos. A levél szív alakú vagy kerekded, csipkés élű. A virágok élénksárga színűek, egyenként vagy csoportosan ülnek a levelek hónaljában. A virágzás júliustól szeptember végéig tart. A termése körkörösen álló részterméskékből összetett tok. A résztermések éretten feketék, kettő vagy több magot tartalmaznak. A mag 4 mm hosszúságú, vese alakú, aszimmetrikus, lapított formájú, barnásfekete vagy sötét barnásszürke színű. Egy toktermésben átlag 30-40 mag fejlődik, egy növény kb. 500-550 darab magot hoz.

A védekezést ellene már azzal elkezdjük, hogy betartjuk a vetésválás szabályait. Talajműveléssel is gyéríteni tudjuk, forgatással olyan mélyre kerülnek a magok, hogy nem képesek csírázni, illetve a tavasszal kicsírázókat gyomfésűvel és sorközművelő kultivátorral tudjuk féken tartani. Vegyszeres kezeléssel is tudunk védekezni ellene, de azt tudni kell róla, hogy virágzás után az ellenálló képessége fokozódik és a gyomirtó szer adag növelésével sem érhető el kellő eredmény. Jelenleg a következő engedélyezett készítmények érhetők el a magról kelő kétszikű gyomok ellen szója kultúrában: Benta 480 SL, Basagran 480 SL, Command 48 EC, Corum, Mistral, Pledge 50 WP, Proman, Pulsar 40 SL, Refine 50 SX, Sencor 600 SC, Wing-P.

Szerbtövis-félék

• Bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium)
• Olasz szerbtövis (Xanthium italicum)

A bojtorján szerbtövis Magyarországon őshonos, az olasz szerbtövis neve ellenére Észak-Amerikából származik és az 1920-as évektől kezdve terjedt el Hazánkban. Mindegyik vastag karógyökerű, elágazó, agresszív, egyéves, kétszikű gyomnövény.

Bojtorján szerbtövis:

Nyugat-Magyarországon kevésbé, az ország középső és keleti részén gyakori, nyár utói (T₄), egyéves gyomnövény. Szereti a jó vízgazdálkodású, meszes, tápanyagban gazdag kötött talajokat. Több társneve is forog a magyar nyelvben, ide tartozik a szerbburján, muszkatövis, ráctüske, apró lapu, bojtorjános lapu, cigány mogyoró, disznó bojtorján, disznómogyoró, koldustetű, szamárlapu, szőrdisznyó, szúrós csimpaj, és tövises lapu. Melegigényes, tavasz végétől nyár elejéig csírázik. A csíranövény sziklevelei hosszúkás lándzsás alakúak, 25-40 mm hosszúak és 7-12 mm szélesek. A sziklevélalatti rész megvastagodott, húsosak, vöröses színezetűek. Az első levelek átellenes állásúak, tojásdad alakúak, csúcsuk hegyesedő, alapjuknál kissé szívesek, nyelük hosszú. A levéllemez a szélein egyenlőtlenül, aprón fűrészfogas vagy hullámos. A leveleket apró, sűrűn álló szőrök borítják, alul ez erőteljesebb. A kifejlett növény szürkészöld színű, orsógyökerű, szőrökkel fedett növény, ami akár 150 cm magasra is nőhet. Szára felálló, erőteljesen elágazó. Levelei nyelvesek, alakjuk a háromszögű tojásdadtól a széles oválisig változhat. 3–5 karéjú, egyenlőtlenül fogas szélük durván szőrös a színén és a fonákján is. A virágzás júliustól októberig zajlik, a virágoknak külön porzós és termős fészkei vannak, a porzósak több virágúak, közös pikkelykörbe zártak, zöld virágaik aprók, a termősek kétvirágúak, a levélhónaljban ülnek, körben álló horgas tövisekkel borítottak. A termés 10-15 mm hosszú, horgas tüskék borítják, csúcsán két egyenes szarv látható és két mag található bennük.

Olasz szerbtövis:

Leginkább az Alföldön elterjedt, egyéves, nyár utói (T₄) gyomnövény. A tápanyagokban gazdag, iszapos és hordaléktalajokat kedveli. A csíranövénynek a sziklevél alatti része hosszú és vastag, általában vöröses színezetű. A sziklevelek nagyok, húsosak, hosszúkás alakúak, csúcsukon tompák, alul az alappal összenőt nyélbe keskenyedők. Az első lomblevelek tojás alakúak, szélük erősen fogazott. A kifejlett növény 25-100 cm magas, erőteljes, elágazó szárú, a gyökere orsógyökér. A növény felálló szárú, ami gyakran barnás vagy vöröses foltos, sárgászöld színű, erős, jellegzetes illatot áraszt (a bojtorjános szerbtövis szagtalan). A levelek tojásdadok, hosszú nyelűek, ék vállúak, egyenlőtlenül három vagy néha öt karéjosak, szélükön fűrészes fogasak. A porzós fészekvirágzat 6–8 mm széles, kúp alakú, mirigyes, zöld színű. A termése kétmagvú, 20-26 mm hosszú, erősen tüskés, amiknek a töve szőrözött, a csúcsán a két szarv ívesen egymáshoz görbült.

Mechanikai eszközökkel hatékonyan tudjuk gyéríteni, gyomfésűvel és különböző sorközművelő kultivátorokkal. Vegyszeres gyomirtás esetén több, engedélyezett gyomirtó készítmény is rendelkezésünkre áll a magról kelő kétszikűek ellen: Benta 480 SL, Basagran 480 SL, Command 48 EC, Corum, Mistral, Pledge 50 WP, Proman, Pulsar 40 SL, Refine 50 SX, Sencor 600 SC, Wing-P.

Kövér porcsin (Portulaca oleracea)

Egész Európában, így Magyarországon is általánosan elterjedt, de főként az Alföldön a leggyakoribb, a porcsin-félék családjához tartozó, egynyári (T₄), kétszikű gyomnövény. De gyógynövényként is számon tartják. Több társneve is van a magyar nyelvben, ezek közé tartozik a barátparéj, disznóorja, jeges porcsin, kerti porcsfű, Kossuth-csillag, kövérfű, kövér lányka, kukacvirág, poncsér, szelíd porcsinfű és a vadsaláta. Kedveli a száraz homoktalajokat, de ugyan úgy megél a homokos vályogtalajokon és a kötött agyagtalajokon is. Melegkedvelő, késő tavasszal kezd el csírázni és a nyár folyamán tömegesen kel. A csíranövénynek ovális, 10 mm hosszú, húsos sziklevelei vannak. A csíranövények felállóak, de a későbbiekben a növény elterül a talaj felszínén. Kifejlett állapotban alacsony, a talajon heverő, elágazó szárú, terebélyes, pozsgás növény. Nagyon tápanyagdús, nedves, laza talajon hatalmas méretűvé is fejlődhet. Szára húsos, hengeres formájú, színe vöröses, néha lilás és finoman szőrözött. Levelei ülők, lapát alakúak, válluk felé keskenyedők. A virágai aprók, sárga színűek, egyesével vagy két-, hármasával a levelek hónaljaiban ülnek. Júliustól októberig nyílnak a virágai. A termése 3-7 mm hosszú sokmagvú toktermés. A mag apró, 0,8-1 mm nagyságú, lapos, kiugró orral. Színe fekete, felületén koncentrikus pontok rajzolódnak ki. Egy növény nemritkán 8-10ezer magot is hozhat, amik hosszú ideig, akár 20 évig is megtartják csírázóképességüket.

Mechanikai eszközökkel hatékonyan tudjuk gyéríteni, gyomfésűvel és különböző sorközművelő kultivátorokkal. Vegyszeres gyomirtás esetén több, engedélyezett gyomirtó készítmény is rendelkezésünkre áll a magról kelő kétszikűek ellen: Benta 480 SL, Basagran 480 SL, Command 48 EC, Corum, Mistral, Pledge 50 WP, Proman, Pulsar 40 SL, Refine 50 SX, Sencor 600 SC, Wing-P.

Kender (Cannabis sativa)

A kender Európában őshonos, így Hazánkban is általánosan előfordul, a kétszikűek osztályába tartozó Cannabinaceae nemzettség névadó faja. Nevezik még kendergaznak, közönséges kendernek és vetési kendernek is. Néha a termesztett kender visszavadult egyedei is gyomosíthatnak. Kedveli a nitrogénben gazdag, laza, homokos vályogtalajokat, de kerüli a meszes talajokat. Kora tavasztól, nyár elejéig csírázik (T₄), elhullott magjai viszonyleg rövid időn belül, egyöntetűen kelnek. Ritkábban, csapadékos, melegebb őszön is csírázhatnak kisebb mennyiségben. A csíranövény sziklevelei ovális alakúak, hosszúkásak. Az első két valódi levele egymással szembenéző, lándzsás alakú, széle fűrészesen fogazott. Később ujjasan összetetté válnak. A kifejlett növény 0,5-2,5 méter magasra is megnőhet, szára egyenes felálló, lomblevelei 3-5 levélből ujjasan összetettek, hosszúak, hegyesek, elnyújtott ovális alakúak, szélük fűrészesen fogazott, apró, sűrű szőrök borítják. Az egész növény jellegzetes illatot áraszt. Júliustól augusztus végéig tart a virágzása. Kétlaki növény, a termős virágok a szár csúcsán leveles fűzérszerű virágzatban állnak, illetve a levél hónaljában, míg a porzós virágok a szárcsúcsán dús bogernyőben, fürtvirágzatokat képeznek, a virágzat végig mirigyszőrös. Pollenje gyakran allergiás reakciót vált ki. Termése a makkocska, 3,5-5 mm nagyságú, kerekded vagy ovális alakú, kissé lapított. Színe az egérszürkétől a barnásszürkéig változhat, sárga hálózattal, sötétebb foltokkal, ezt nevezik „kendermagos” színezetnek. Magjai csak néhány évig tudják megőrizni a csírázóképességüket.

Mechanikai eszközökkel hatékonyan tudjuk gyéríteni, gyomfésűvel és különböző sorközművelő kultivátorokkal. Vegyszeres gyomirtás esetén több, engedélyezett gyomirtó készítmény is rendelkezésünkre áll a magról kelő kétszikűek ellen: Benta 480 SL, Basagran 480 SL, Command 48 EC, Corum, Mistral, Pledge 50 WP, Proman, Pulsar 40 SL, Refine 50 SX, Sencor 600 SC, Wing-P.

Keserűfű-félék

• Baracklevelű keserűfű (Polygonum persicaria)
• Lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium)
• Porcsin keserűfű (Polygonum aviculare)
• Szulák keserűfű (Polygonum [Bilderdykia] convolvulus)

A keserűfű-félék a szegfűvirágúak rendjébe tartoznak, az egész Földön elterjedtek, de legtöbb képviselőjük a mérsékelt égövben található. Most csak a Magyarországon elterjedt, szántóföldön gyomosító fajokat vesszük sorra részletesebben.

Baracklevelű keserűfű:

A Dunántúl csapadékosabb részein gyakoribb, de az Alföld nedvesebb részein is megtalálható. Tavasztól nyárig folyamatosan csírázó (T₄), egynyári, kétszikű gyomnövény. Sok társneve ismert Magyarországon, baracklevelű fű, bolhafű, disznó hunyor, ebgyömbér, göcsfű, göcsinta, hódos cikkszár, hunyor, hunyorfű, keserű bolhafű, kis hunyor, szappanfű, veres hunyor. Szinte minden talajféleségen megél, de leginkább a nedves, homokos és vályogtalajokat kedveli főként, ahol magas a szervesanyagtartalom is. A csíranövény sziklevele keskeny lándzsás alakú, 10-15 mm hosszú, alul nyélben keskenyedő. Szára felálló, 80 cm magasra megnövő, vöröses-rózsaszínes, alapján zöld színű. A lomblevelek szintén lándzsásak, a levéllemez középen a legszélesebbek, a felső oldalukon fekete folt található. A hártyás levélhüvely a szárhoz simul. Júliustól szeptemberig virágzik, a virágzat kicsi, rózsaszínű, néha fehéres, tömött, végállású vagy levélhónaljból kiálló álfüzérek. Termése leples termés, világosbarna színű, amiben 2-2,5 mm hosszú, barnás-feketés makk található. A makk alakja lapított vagy tompán háromélű, felülete sima és fényes. Egy növény kb. 200-800 darab magot képes hozni, amik akár 25-30 évig is megtartják csírázóképességüket.

Lapulevelű keserűfű:

Az egész országban előforduló, nyár utói (T₄), egyéves, kétszikű növény. Nevezik még göcsfűnek, hunyornak és lórom cikkszárnak is. Szinte minden talajféleségeken megél kivéve a nagy szervesanyagtartalmú tőzeg és láptalajokat. Csírázásához meleg talajt igényel, tavasz végétől nyár végéig folyamatosan kelnek az egyedei. A csíranövény sziklevelei 10-15 mm hosszú, lándzsa alakúak. Szára felálló, néha elágazik, a szárcsomók rajta megvastagodtak és gyakran vöröses elszíneződést mutatnak, 100 cm nagyságúra is megnőhet. Lomblevelei tojásdadok, illetve lándzsásak, a levelek nyélbe keskenyedők, felül gyakran vörösen elszíneződöttek és alul mirigyesen pontozottak. A virágzása júliustól szeptemberig tart, virágzata felálló, a hajtások végén vagy a levélhónaljakban ülnek az álfüzérek. Színük zöldesfehér vagy halvány rózsaszín. Magja 2-3 mm nagyságú, lapos, kerekded formájú. Színe sötétbarna, szinte már fekete, növényenként (termőhelytől függően) 400-1500 darab képződhet, melyek 10-13 évig megőrzik csírázóképességüket.

Porcsin keserűfű:

Az ország egész területén gyakran találkozhatunk ezzel az egyéves (T₄), kétszikű gyomnövénnyel. Szintén több társneve van, disznópázsit, disznóporcsin, madár keserűfű, parsfű, porcfű, porcing, porcingfű, porcinkulafű, porcogófű, porcogópázsit, porcsin cikkszár, szárbütykű fű, tetemtoldó, térdkötőfű, úti porcsinfű, vérállató fű, vérgyökér. A talaj iránt teljesen igénytelen, a laza homoktalajoktól kezdve a kötöttekig bármelyiken előfordul. Már kora tavasztól elkezd csírázni. A csíranövény sziklevelei 5-10 mm hosszúak, nagyon keskenyek (1-2 mm széles) csúcsi részük tompa, a sziklevél alatti rész vöröses színű. Az első levél hosszúkás, csúcsa hegyes, a lemez közepén a legszélesebb, fokozatosan nyélbe keskenyedő, sötétzöld színű. A kifejlett növény szára erősen elágazó, gyakran elfekvő, csak akkor felálló, ha a környezetében lévő növényekkel versengenie kell a napfényért. Levelei kicsik, ovális alakúak. Virágzása júniustól a fagyokig nyúlik, a virágok rózsaszínek vagy fehérek és többed magukkal (2-5 darab), a levelek hónaljában ülnek. A termés három élű makkocska, barna-fekete színű, kemény maghéjjal borítva. Termőhelytől függően egy növény 50-400 darab magot hoz, amik több évtized múltán is csírázóképesek maradhatnak.

Szulák keserűfű:

Az egész országban elterjedt, közönséges, egynyári (T₄), kétszikű gyom. Társnevei a culákgyövőtény, folyóka, futóka, szulák pohánka, szulákharcsika, szulánka, ugari szulákpohánka. Talajtípusra egyáltalán nem válogatós, mindenütt megél. Főként kora tavasszal, de kis létszámban késő őszig megtalálhatjuk a csírázó egyedeit. A csíranövény sziklevelei hosszúak és szélesek, csúcsi végük tompa, a sziklevél alatti rész vöröses színezetű. A kifejlett növény mélyre hatoló gyökeret ereszt, A szára jellegzetes vékony, bordázott, a talajon elterülő, csavarodott, néha pirosas színű is lehet. Levelei nyílhegy alakúak, lefele mutató csúccsal. Virágzás előtt könnyen össze lehet téveszteni az apró szulákkal. Júliustól októberig virágzik, virágai zöldes-fehéres színűek, jellegtelenek, a levelek hónaljában 2-6 virág laza álfűzérben ül. Makk termése ovális, a két végéné hegyes. Növényenkénti magszám 80-800-ig változó, élettartalmuk pedig több mint 20 év is lehet.

Mechanikai eszközökkel hatékonyan tudjuk gyéríteni, gyomfésűvel és különböző sorközművelő kultivátorokkal. Vegyszeres gyomirtás esetén több, engedélyezett gyomirtó készítmény is rendelkezésünkre áll a magról kelő kétszikűek ellen: Benta 480 SL, Basagran 480 SL, Command 48 EC, Corum, Mistral, Pledge 50 WP, Proman, Pulsar 40 SL, Refine 50 SX, Sencor 600 SC, Wing-P.

Libatop-félék

• Fehér libatop (Chenopodium album)
• Pokolvar libatop (Chenopodium hybridum)

Az egész Földön elterjedtek a mérsékelt és meleg éghajlatú területeken. A libatop-félék a szegfűvirágúak rendjébe tartoznak és azon belül a disznóparéj-félék egyik alcsaládja. Több mint 1400 faj vonatkozható ide, többségül lágyszárú, ezenkívül néhány fásszárú és pozsgás tartozik hozzájuk. Több olyan növény is idesorolható, amit régóta fogyaszt az emberiség (pl. spenót, kinoa), valamint sok gyógynövény is. Itt most azokat részletezzük, amelyek gyomosodásukkal károkat okozhatnak a szójában.

Fehér libatop:

Magyarország egész területén elterjedt, talajban nem válogatós, de kedveli a humuszos, jó nitrogén ellátottságú, laza homok és vályogtalajokat. Több társneve is van, burján, cigányparéj, fostos paréj, laboda, lisztes paraj, östörparéj és pulykakása. Magról kelő, nyár utói (T₄), egyéves, kétszikű növény. Magjai tavasztól őszig folyamatosan csíráznak. A csíranövény sziklevelei 15 mm hosszúak, lándzsás alakúak. Alsó felük pirossas, felül lisztes, ezüstösen csillogó. A kifejlett növény közepesen-magas termetű, akár 150 cm-re is megnövő, felálló szárú, ágas növény. A levelek sokféle formát felvehetnek, lehetnek hegyesek, deltoid vagy háromszög alakúak, néha lándzsa szerűek, nem vagy alig karéjosak, szélük egyenlőtlenül fogazott, levélnyelűk hosszúkás. A levél fonákja erősen lisztes-ezüstös bevonatú. A virágzata tömött, gomolyos fürtvirágzat, szintén lisztes bevonattal, a levelek hónaljában ülnek, színük jellegtelen, zöldes. Júliustól szeptemberig hozza a virágokat. A termés kicsi, 1,2-1,5 mm átmérőjű, amit öt fogú lepel zár körbe, ennek színe szürke, fénytelen. A mag fekete (barnásfekete) színű, fényes, apró, kerekded, lencse alakú. Egy növény talajtípustól függően kétszáztól húszezerig tartó darabszámú magot is hozhat, amik akár 30 évig is megtartják csírázóképességüket.

Pokolvar libatop:

A fehér libatophoz hasonlóan ez is megtalálható Hazánk minden egyes tájegységén.  A társnevei a következők: vad lisztes paraj, pokolvarfű, vörös laboda, vajas fű, vászonparé és büdösparéj. Azon kívül, hogy erősen gyomosít még mérgező is. Az előbbihez hasonlóan, szintén magról kelő, nyárutói (T₄), egyéves, kétszikű növény. Kedveli a szervesanyaggal jól ellátott, nitrogénben gazdag, szellős, laza talajokat. A talaj tavaszi felmelegedésekor elkezd csírázni, és ez jó vízellátottság mellett egész nyáron folytatódhat, csírázási mélysége 1-3 cm. A csíranövénynek hosszú, lándzsás sziklevelei vannak, alul a szárrész vöröses színezetű. A kifejlett növény közepesen magas (30-100 cm), felálló szárú, elágazó, erőteljes növény. Az egész növény kopasz, levelei nagy méretűek, tojásdad vagy háromszög alakúak, szélük durván fogazott vagy karéjos, levélnyelük hosszú. Az egész növény kellemetlen illatot áraszt. A virággomolyok a levelek hónaljában elálló fürtben ülnek, zöld színűek, a virágzás júliustól novemberig tarthat. A termése egymagvú makk, melyet zöld színű, ötfogú lepel fog közre, amiből az érést követően könnyen ki tud esni a mag.  A mag fekete színű, alakja a lencsére hasonlít, átmérője 1,6-2 mm. Egy növényen élettértől függően 1000-15000 darab mag is fejlődhet.

Mechanikai eszközökkel hatékonyan tudjuk gyéríteni, gyomfésűvel és különböző sorközművelő kultivátorokkal. Vegyszeres gyomirtás esetén több, engedélyezett gyomirtó készítmény is rendelkezésünkre áll a magról kelő kétszikűek ellen: Benta 480 SL, Basagran 480 SL, Command 48 EC, Corum, Mistral, Pledge 50 WP, Proman, Pulsar 40 SL, Refine 50 SX, Sencor 600 SC, Wing-P.

Árvakelésű napraforgó (Helianthus annuus)

Ez kicsit kilóg az általános gyomok közül mivel kultúrgyom. Ahol napraforgót termesztenek, ott a rá következő években (akár 5-6 évig is) számolni kell az előfordulásával. Fészkesvirágzatúak családjához tartozó, egyéves, kétszikű növény. Több társneve is van nyelvünkben, ilyen a csibagó, karakac, kenyérbélvirág, kenyérvirág, napvirág, szotyola, tányérica, tányérrózsa vagy a napra. Leginkább a jó vízgazdálkodású, homokos vályogtalajokon érzi jól magát, de ahol előzőleg napraforgó volt, ott mindenütt számíthatunk rá. Nyár utói (T₄) életformájú, főként tavasszal csírázik, de kelése a nyár egész folyamán elhúzódhat. A kikelt csíranövénynek nagy, 30 mm-es, húsos sziklevelei vannak. A kifejlett növény szára vastag, vaskos és érdes, ugyan így a levelei és fészekpikkelyei is érdesek. 50-120 cm magasra növő, dudvás szárú „haszonnövény”. Májustól a fagyok beálltáig virágozhatnak. Virágzata fészkes (tányér) virágzat, a külső peremén elhelyezkedő fészek-pikkelyekkel. A fészekvirágzat szélén vannak a rovarok csalogatására szolgáló sárgaszínű, nyelves virágok. A tányéron a tányér közepe felé haladva, Fibonacci- körökben helyezkednek el a hímnős, csöves virágok, melyekben a porzók előbb érnek, mint a bibe. Termése kaszattermés, a kaszat fajtától függően változó méretű lehet. A mag hosszúkás, kb. 9-15 mm nagyságú, színe a szürkésfehér és szürkésfekete különböző árnyalatainak a keveréke.

Mechanikai eszközökkel hatékonyan tudjuk gyéríteni, gyomfésűvel és különböző sorközművelő kultivátorokkal. Fontos tudni róla, hogy szulfonil-karbamid és imidazolinon toleráns fajtáinak köszönhetően „gyárilag beépített” rezisztenciával rendelkezik, tervszerűen más herbicid-csoportokba tartozó készítményekkel kell ellene védekezni.

Varjúmák (Hibiscus trionum)

A varjúmák a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe és a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó, magról kelő, kétszikű növényfaj. Ázsia az őshazája, onnan terjedt át az európai kontinensre, Hazánkban is mindenhol előfordul, de leggyakrabban az Alföldön, a Tiszántúlon és a Dunántúl egyes részein találkozhatunk vele. Társnevei még a dinnyefű, dinnyehibik, gombókender, okra, óravirág és a varjúfű. A kötött agyag- és vályogtalajokat kedveli, de elviseli a szikes talajokat is. Melegigényes, csak a kellő mértékben felmelegedett talajban képes csírázni, de megfelelő csapadékellátás esetén aztán egész nyáron kelnek az egyedei (T₄). A csíranövény sziklevelei nem egyforma nagyságúak és alakúak. Csírázáskor háztető szerűen állnak. Kerekdedek, az egyik lekerekített, a másik enyhén szív alakú az alapjánál, a levélnyél hosszú és szőrözött. A nagyobbik sziklevél szélessége néha nagyobb a hosszánál. Kifejlett állapotban szára a tövénél elágazó, változó méretű (10-30 cm), zöld vagy pirosas szárú, borzas növény, alsó ágai felemelkedők. Levelei szeldeltek, a szeletek ( általában 3 db), még tovább osztottak. A levél fényes felületű. Virágzása júniustól októberig tart, jellegzetessége, hogy virágai csak reggel nyílnak ki pár órára. Sziromlevelei a bimbóban sodrottak, fehérek vagy világossárgák, tövükön sötét, pirosbarna foltok vannak. Termése felnyíló toktermés, ami tojásdad alakú, hosszában barázdált, a felfújt és szőrös belső csésze teljesen takarja. A benne lévő magok színe fekete vagy sötétszürke, alakjuk vese alakú, 1,8-2 mm nagyságúak. Felszínén nagyon apró, világosabb színű kitüremkedések találhatók. Egyedenként nagy mag mennyiséget képesek produkálni.

Mechanikai eszközökkel hatékonyan tudjuk gyéríteni, gyomfésűvel és különböző sorközművelő kultivátorokkal. Fontos tudni, hogy fejlett egyedei a posztemergens herbicidekre kevésbé érzékenyek. Vegyszeres gyomirtás esetén több, engedélyezett gyomirtó készítmény is rendelkezésünkre áll a magról kelő kétszikűek ellen: Benta 480 SL, Basagran 480 SL, Command 48 EC, Corum, Mistral, Pledge 50 WP, Proman, Pulsar 40 SL, Refine 50 SX, Sencor 600 SC, Wing-P.

Parlagfű (Ürümlevelű parlagfű) (Ambrosia artemisiifolia)

Az egyik legismertebb és legelterjedtebb gyomnövényünk, őshazája Észak-Amerikában van, Magyarországon az 1920-as években bukkant fel először Somogy megye déli részén, de mára már az egész országban nagymértékben elterjedt. A mezőgazdasági kártétele mellett komoly népegészségügyi problémát is okoz, pollenjei heves allergiás reakciót váltanak ki nagyon sok embernél. A fészkesvirágzatúak családjába tartozó, magról kelő, kétszikű növény. Társnevei még a szerbfű, oroszparéj, tengeriszőlő, de néha tévesen vadkendernek is nevezhetik. Talajjal szemben igénytelen, de különösen kedveli a gyengén savanyú homok és vályogtalajokat. Magjai a talaj felmelegedése után (ha tartósan 6 ⁰C fok fölé emelkedik a talajhőmérséklet) folyamatosan csírázik tavasztól nyár végéig (T₄). A csíranövény sziklevelei 3-4 mm szélesek, ovális alakúak. A kifejlett növény magassága a 20 centitől 200 centiig terjedhet, szára felálló, rendszerint erősen elágazó, gyökere orsószerű. Szára szőrözött, keresztben elvágva négyzet alakú. Levelei szárnyaltan szeldeltek, fonákuk és a levélnyél pelyhesen szőrözött. A levelei egy- kétszeresen, szárnyasan szeldeltek, nyelük rövid. Az ágak végén füzérekben ülnek a sárga porzós virágok, míg a termős virágok lentebb, a levelek hónaljában helyezkednek el. Virágzása júliustól októberig is elhúzódik. Termése kaszat termés, ami kehely alakú, ez 4-6 mm nagyságú, aminek a tetején egy 1 mm nagyságú bibecsonk található. A termésben található mag alakja szív, nagysága 3-4 mm és szürke, szürkés barna színű. A parlagfű komoly versenytársa a szántóföldi, elsősorban kapás kultúr növényeinknek. Jelenléte nagymértékű terméskiesést okoz, beérő magjai akár 40 évig is megtarthatják csírázóképességüket. Gyökérzete allelopatikus anyagokat termel, amely további terméskiesést okoz.

Mechanikai eszközökkel hatékonyan tudjuk gyéríteni, gyomfésűvel és különböző sorközművelő kultivátorokkal. Vegyszeres gyomirtás esetén több, engedélyezett gyomirtó készítmény is rendelkezésünkre áll a magról kelő kétszikűek ellen: Benta 480 SL, Basagran 480 SL, Command 48 EC, Corum, Mistral, Pledge 50 WP, Proman, Pulsar 40 SL, Refine 50 SX, Sencor 600 SC, Wing-P.

Évelő kétszikűek

Apró szulák (Convolvulus arvensis)

Az apró szulák a burgonyavirágúak rendjébe, a szulák-félék családjába tartozó kétszikű, évelő növényfaj. Rengeteg féle népies elnevezése van, ezek kézé tartozik a folyófű, folyóka, folyondár, győtény, gyüvőtény, hajnalika, Isten pohárkája, iszapfű, jövőtény, paplonc, sulyáng, és a tölcsérvirág. Európában és Ázsiában őshonos, Magyarországon is mindenütt előfordul, és a futóhomok kivételével valamennyi talajtípuson megél. Fényigényes, az árnyékolást rosszul viseli. Generatív és vegetatív úton is képes szaporodni. Ivartalanul a talajban kúszó szaporítógyökerek (G₃) által terjed. Átlagos talajviszonyok mellett az oldal (laterális) gyökérzet 70%-a a felső 10–30 cm mélységben helyezkedik el, és ezekből fejlődnek ki a hajtások. Májusban, júniusban és júliusban a legintenzívebb a hajtásképződés. A csíranövénynek a sziklevél alatti része vöröses színű. A sziklevelek majdnem négyszögletűek, a csúcsukon szélesen kicsípettek. Az első levél lándzsás, háromszögletes-tojásdad alakú, alapjánál nyíl szerű. A levelek nyele hosszú, a levelek sötétzöldek, fényesek. A kifejlett növényen a hajtások 30–200 cm hosszúságot is elérik, a talaj felszínén kúsznak vagy a kultúrnövényekre kapaszkodnak fel, a hajtások végig levelesek. A levelek változó alakúak, dárda, tojásdad, elliptikusan ék, nyilas vagy füles vállúak lehetnek, csúcsuk lekerekített. Virágai a hosszú kocsányon egyesével vagy párosával ülnek a levelek hónaljában. Tölcséres pártájú virágai fehérek vagy rózsaszínessek, nagyon illatosak. A termése szürke vagy szürkésbarna színű, 5-8 mm nagyságú, két üregű toktermés. Egy tokban 3-4 darab, 3-4 mm hosszú mag található. Fénytelen, szürkésbarna színezetűek. Egy növény átlagosan 500-550 darab magot hoz, amik 2 évig csíraképesek maradnak a talajban.

Megelőzés fontos lépése, hogy olyan táblát válasszunk, ahol nem nagy az évelő kétszikűek (apró szulák, mezei acat) gyomfertőzése. Szója kultúrában jelenleg nincs engedélyezett készítmény ellenük. Ezért is fontos, hogy betartsuk a vetésváltás szabályait, ezzel is visszaszorítva a gyomosodást. Agrotechnikai műveletekkel is lehet szabályozni az elszaporodásukat, gyomfésű vagy kultivátor használatával.

Mezei acat (Cirsium arvense)

Az egyik legnehezebben kiirtható gyomnövényünk, mindenütt előfordul Magyarországon. A fészkesvirágzatúak családjához tartozó, évelő, kétszikű növény. Rengeteg társnéven is ismert, ezek lehetnek az aszat, aszott, aszotta, bárcs, aszottka, aszott zsoltina, baktüske, mácsonya, mácsonyatüske, szúróka, tüsök, zab lapu vagy zab tövis. Szálként vagy foltokban gyomosít. Foltszerű terjedését segíti, hogy ivartalan (vegetatív) módon, gyökértarackjai révén (G₃) szaporodik. Ezért gyökérzete nagy tömegű, amelynek legnagyobb része a talaj felső 20-40 cm-es rétegében található, egy része viszont több méteres mélységbe is lehatol. A tarackokon rügyek találhatók, amelyekből sarjhajtások fejlődnek. Egy-egy növény gyökérzete nagyobb távolságra is szétterül a növény körül. Ezek évről-évre újabb sarjhajtásokat hoznak, amelyek további hajtásokat képző gyökérzetet nevelnek. Magról (generatív) való szaporodását, pedig a magon lévő repítő szőrök segítik, amik segítségével nagy távolságokra is eljuthat. A növény sziklevelei vastagok, kerek-ovális alakúak, hosszuk 5-6 mm. A fiatal lomblevelek szélén sok bevágás és tüske található. A kifejlett növény általában közepesen magas termetű (de nem ritkán a 120-150 cm-es magasságot is elérhetik), felül elágazó, merev szárú növény. Levelei változatos formátumúak, lándzsásak, keskenyedő tövűek, szélesen karéjosak, hasadtak vagy épek, erősen szúrós tövises fogasak, kopaszok, vagy alul molyhosak. Kétlaki növény, virágai lila színűek, amik sátor virágzatban állnak, a porzós virágai gömbölyűek, 10-20 mm hosszúak, termős virágai 15-20 mm-es nagyságúak. A virágzás júniustól októberig tart. Termése repítőszörökkel ellátott kaszattermés, aminek nagysága 2-4 mm, hosszúkás alakú, felülete finoman barázdált. A repítőszőrök 20-30 mm hosszúak, fehér-sárgásfehér színűek, amik könnyen leválnak a magról. Egy növényen akár 4000 darab mag is fejlődhet (ám ezeknek csak töredéke életképes), amik 5-6 évig megőrzik csírázóképességüket a talajban. Nagyon nehéz ellene védekezni, több megelőző intézkedést is alkalmaznunk kell ezért. Egyik legfontosabb a vetésváltás irányelveinek betartása. A szója gyenge vetélytársa, de a kalászosok, borsó, lucerna és burgonya eltudja nyomni és vissza tudja szorítani az acatot. És jól irtható a gabonákban engedélyezett gyomirtó készítményekkel is, de szójában jelenleg nincs engedélyezett gyomirtószer ellene. Talajműveléskor kerülni kell a vésőeke használatát, vagy más olyan földművelési módot, amely elszakítja a rizómákat, mert akkor még gyorsabban szaporodik.