VírusbetegségekBaktériumos betegségekGombabetegségek
VírusbetegségekSzója mozaik vírus (Soybean mosaic virus)
A Földön valamennyi szójatermesztó régióban előfordul ez a vírus. Az USA-ban lokalizálták először, innen terjedt át Ázsiába majd később a világ többi részére is. Ma már minden szójatermesztő országban általánosnak mondható. A fertőzés következtében a kikelt növények sziklevelein barnás foltok jelennek meg, csökevényes növekedésűvé válnak. Az idősebb növények levelei fodrosodnak, jellegzetes mozaikosodás figyelhető meg. A levél bőrszerű tapintású lesz, szélei lefele hajlanak, a hüvelyek görbülnek, csavarodottá válnak. A magok lassan érnek be és foltosak (márványozottak) lesznek. A mennyiségi káron kívül a szójamag beltartalmi minősége is romlik. A szója mellett más kultúrnövényt is megtámadhat, ilyen a bab és a csillagfürt, de gazdanövénye lehet a disznóparéj és muhar is.
A vírus terjedhet mechanikailag, munkagépek által, növényápolás közben. Terjeszthetik a levéltetvek is, nem-perzisztens módon: a fertőzött növény szövetnedvével táplálkozás közben vírusrészecskék tapadnak a rovar szipókájára. Ebben az esetben a rovar egészséges növényre kerülve azonnal fertőzőképes lesz. De akár terjedhet fertőzött vetőmag által is. Ez esetben a vírus maggal történő átvitele elérheti a 70-80 %-ot is.
A vírus elleni megelőző lépések legfontosabbika, hogy egészséges, fémzárolt vetőmagot használjunk. Fontos a fajtaválasztás, rezisztens fajtákat kell termesztésbe vonni. Illetve a levéltetvek elleni védekezés, amivel a vírushordozók számát tudjuk csökkenteni. Bár szójában jelenleg nem áll rendelkezésre engedélyezett rovarölő szer, ezért ha védekezni kívánunk ellene, akkor szükséghelyzeti eseti engedélyt kell igényelni. Az engedélyt a Megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságánál lehet kérvényezni.
Egyéb vírusbetegségek
Szója érnekrózis vírus (Soybean vein necrosis virus)
Ez egy újkeletű vírusbetegség, 2008-ban írták le először az USA-ban, Tennessee államban. A szóján kívül eddig nem ismert más gazdanövénye. Jellemző tünete, hogy a levélerek sárgulnak, majd az idő előrehaladtával el is halhatnak. Erős fertőzés esetén a levelek elszáradnak és lehullanak. Jelenleg a szójatripsz az egyetlen ismert közvetítője, a lárva és a kifejlett egyed is képes terjeszteni a vírust. Úgy tudunk ellene védekezni, hogy az átvivő vektor, vagyis a tripszek ellen védekezünk.
Bab hüvely tarkulás vírus (Bean pod mottle virus)
Az USA-ban az egyik leggyakoribb vírusbetegsége a szójának. A szóján kívül gazdanövénye lehet még a bab és a tehénborsó is. A betegség terméscsökkenést eredményezhet és romlanak a mag beltartalmi mutatói is. A tünetek abban mutatkoznak meg, hogy a leveleken sárgás-zöld foltok képződnek. Ezek a tarkulásos tünetek a fiatal leveleken jelentkeznek erősebben. A fertőzött növény magja elszíneződik, márványos lesz. Sok esetben a szója mozaik vírussal együtt jelentkezik ez a betegség. Az eddigi kutatások szerint elsődlegesen a levélbogár-félék terjeszthetik. Védekeznünk is ellenük kell, hogy elejét vegyük a vírus terjedésének. Bár jelenleg nincs engedélyezett rovarölő szer a szója kultúrában, ezért eseti engedélyt kell kérni a használatra, mely egy adott területre, egy vegetációra és korlátozott időtartalomra érvényes. Az engedélyt a Megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságánál lehet kérvényezni.
Lucerna mozaik vírus (Alfalfa mosaic virus)
A vírus az egész világon előfordul, így Magyarországon is találkozhatunk vele. Polifág faj, jelenlegi ismereteink szerint több mint 70 növénycsalád faj, 600 faja fogékony a vírusra. A beteg leveleken, kicsi, kör alakú, zöldessárga, mozaikszerű foltok alakulnak ki. Amelyek később gyűrű alakúvá válnak és kifehérednek. A levelek aprók maradnak és fodrosodnak. A tünetek főként meleg, aszályos körülmények közt jelentkeznek, bár a fertőzés sok eseten tünetmentesen is lefolyhat. A vírust leginkább a levéltetvek terjesztik, de a levél mechanikai sérülés útján is fertőződhet. Ennél a betegségnél is főként a vektorokra, vagyis a levéltetvekre kell koncentrálnunk megelőzés szempontjából. És szükséges helyzetben vegyszeres védekezést kell alkalmaznunk ellenük.
Rengeteg természetes ellensége van a levéltetveknek, amik pusztítják őket (pl. katica, zengőlegyek, lágybogarak). A levéltetvek a korai betelepülésükkel veszélyeztethetik a szóját, így egyedszámuk drasztikus emelkedésekor szükségszerűen védekezni kell. A szárnyas egyedeket az állományba kihelyezett sárga tálakkal vagy ragacsos csapdákkal figyelhetjük meg. Szójában sajnos nincs jelenleg engedélyezett rovarölő szer. Ezért szükséghelyzeti engedélyt kell kérni a használatra, mely egy adott területre, egy vegetációra és korlátozott időtartalomra érvényes. Az engedélyt a Megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságánál lehet kérvényezni. Abban az esetben, ha az időjárás kedvez az elszaporodásukhoz, akkor a vegyszeres kezelést többször is meg kell ismételni.
Baktériumos betegségekSzója baktériumos barna levélfoltossága (Pseudomonas syringae pv. Glycinea)
A szója legelterjedtebb bakteriális fertőzése, az egész világon jelen van. A levélszáradás következtében fellépő asszimilációsfelület-csökkenés (fotoszintézis csökkenése), valamint a hüvely- és magfertőzés miatt káros. A szóján kívül főbb gazdanövénye a bab és a borsó. A kórokozó a légzőnyílásokon keresztül jut be a növénybe és betegíti meg azt. A leveleken kezdetben kicsi, szögletes, vizenyős áttetsző, majd sárga, később barna foltok képződnek. A foltok közepe gyorsan kiszárad, melyet sárgás udvar vesz körül. Ezek a foltok aztán megnagyobbodnak és egybeolvadnak. A levéllemez felszakadozik, majd elhal. A levél fonáki részén a foltok helyén nyálkás cseppek jelennek meg. Átterjedhet a hüvelyekre is, melyeken először szintén kis vizenyős foltok jelennek meg, amiken kis nyálkás cseppek képződnek, hasonlóan a levélhez. A hüvely idővel elfeketedik. A magok a hüvely falán keresztül fertőződnek meg. A beteg magvakból fejlődő csíranövények sziklevelein bemaródott, vörösesbarna, vizenyős foltok jelennek meg, majd a növény nagy valószínűséggel elpusztul. A kórokozó a beteg magokban és fertőzött növényi maradványokon telel át. A baktérium a mérsékelten meleg környezetet kedveli, hőmérsékleti optimuma 24–26 °C (minimum 2 °C, maximum 35 °C), emellett az esős, párás, szeles időjárás kedvez a betegség terjedésének. A tünetek a fertőzést követő 5-7. napon jelennek meg.
A betegség megelőzésének legelső módja, hogy egészséges, fémzárolt vetőmagot használunk. Figyelnünk kell a fajtaválasztásra, a betegségre kevésbé fogékony fajtákat kell előnyben részesíteni. Fontos a vetésváltás megfelelő alkalmazása, illetve a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, amit mély aláforgatással egyszerűen meg lehet oldani.
Vegyszeres védekezést is tudunk alkalmazni. Megelőző kezelés formájában, a betegség várható megjelenésének időszakában kontakt hatású réztartalmú készítményekkel. A növény 2-3 leveles korától.
Szója baktériumos hólyagos levélfoltossága (Xanthomonas campestris pv. glycines)
Jellemzők:
Az egész világon elterjedt, de mivel melegigényes (fejlődési optimuma 30–33 °C), ezért a melegebb, csapadékosabb régiókban okoz komolyabb károkat. Hazánkban is jelen van, 1975-ben számoltak be először a megjelenéséről, de károkozása nagyban évjárat függő. Forró, csapadékos évjáratokban okoz súlyos, korai lombveszteséget. Sajnos a klímaváltozás miatt, valószínűleg nálunk is egyre elterjedtebbé fog válni. Szója mellett gazdanövénye még a homoki bab (ismertebb nevén a tehénborsó). Ez a baktérium a növény légzőnyílásain keresztül fertőz. Az első tüneteket a növény alsó levelein lehet észre venni. Először kicsi, világoszöld foltok jelennek meg, később megbarnulnak, vörösesbarnává válnak és összeolvadnak. A foltok közepe felhólyagosodik majd felszakadozik. A foltok gyorsan elhalnak és a levelek elszáradnak. Ritkább esetben a hüvelyek is fertőződhetnek, ráncos foltok keletkezhetnek rajta. A fertőzött magok rosszul csíráznak és a kikelt csíranövények sziklevelein világoszöld, majd barna foltok jönnek létre, amik később ragadós masszává válnak. A baktérium elsődlegesen a fertőzött magokban és a növényi maradványokon telel át, de a talaj felső rétegében is hosszú ideig megtartja a fertőzőképességét. A szeles, meleg idő, vágó eső, illetve az öntözés elősegíti a fertőzés terjedését. A fertőződött tábláról nem célszerű vetőmagot fogni.
Megelőzés:
Fontos megelőző lépés, az egészséges, fémzárolt vetőmagok használata, kórokozóval szemben ellenálló fajta választása, a vetésváltás szabályszerű betartása, valamint a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, aláforgatása.
Védekezés:
Súlyos fertőzés esetén alkalmazható vegyszeres kezelés: kontakt hatású réztartalmú készítményekkel, a növény 2-3 leveles korától.
Baktériumos szójavész (Pseudomonas tabaci)
Jellemzők:
A Föld melegebb éghajlatú területein elterjedt baktérium. Magyarországon idáig kisebb jelentőséggel bírt, azonban a klímaváltozás miatt mi sem mehetünk el mellette szó nélkül. Kifejezetten igényli a meleget, hőoptimuma is magas, 28–30 °C fokra tehető. A fertőzés hatására a lombozat idő előtt elszárad, lehullik, ami termésveszteséggel jár. Az első tünetek a levélszéleken jelentkeznek, apró, pontszerű, zöldessárga foltok formájában. Ezek a foltok megbarnulnak, növekednek, és behatolnak az érközökbe is. A nekrózisos területek kirepedeznek, a levél szakadozottá válik. A baktérium a sztómákon (levél légzőnyílásain) keresztül hatol be a növénybe, víz segítségével, de terjedhet fertőzött vetőmag által is. Ezeken túlmenően fertőzött növényi maradványokon a talajban néhány évig életképes tmaradhat.
Megelőzés és védekezés:
Megelőzésként fontos, hogy egészséges, fémzárolt vetőmagot használjunk. Fajtaválasztásnál ügyelni kell, hogy lehetőség szerint rezisztens vagy kevésbé fogékony fajtát válasszunk. Be kell tartani szabályszerűen a vetésváltás irányelveit és a fertőzött növényi maradványokat maradéktalanul meg kell semmisíteni.
Szükség esetén kémiai védekezést is tudunk alkalmazni kontakt hatású réztartalmú készítményekkel, a növény 2-3 leveles korától.
GombabetegségekSzója peronoszpóra (Peronospora manshurica)
Jellemzők:
Hazánkban a szója levél-kórokozók közt egyik legelterjedtebb a szója peronoszpóra. 1958-ban fedezték fel Magyarországon először. Kialakulását nagyban befolyásolja az adott évjárat: a sok csapadék és nagy páratartalom kedvez a gombatelepek kialakulásának. Először az alsó leveleken jelentkezik, majd később átterjedhet a felső harmadban levő lombozatra is. A leveleken apró, mozaikszerű sárga foltok jelennek meg, a fonák felőli oldalon pedig szürke penésztelepek alakulnak ki. Súlyos fertőzés esetén a citromsárga foltok megbarnulnak és elhalnak, ami korai lombszáradást eredményezhet. A kórokozó a hüvelyeken keresztül a magokat is képes fertőzni, így vetőmaggal történő terjedése is előfordulhat. A maghéj a fertőzés nyomán gyakorta felreped. A fertőzött magból kikelő csíranövény törpül, sápadt színűvé válik és a fonákon megindul a gombatelepek fejlődése.
Megelőzés:
Elsődleges megelőzés a fajtaválasztásnál kezdődik. Megfelelően ellenálló fajtával nagyban kivédhetjük ezt a betegséget. Fontos, hogy egészséges, fémzárolt, csávázott vetőmagot használjunk. Agrotechnikai szempontból úgy tudunk védekezni ellene, hogy a szármaradványokat aláforgatjuk, illetve betartjuk a vetésváltás szabályait.
Védekezés:
Ha nagyon súlyos fertőzést tapasztalunk, abban az esetben tudunk vegyszeres védekezést is alkalmazni. Ennek módja réztartalmú- vagy szisztematikus fungiciddel való állománykezelés.
Szója diaportés hüvely- és szárfoltosság; szójarák (Diaporthe phaseolorum var. sojae, Diaporthe phaseolorum var. caulivora)
Jellemzők:
Mindkét kórokozó megtalálható hazánkban, évjárattól függően okoznak megbetegedéseket. A var. sojae a melegebb (28-30 °C), a var. caulivora a mérsékeltebb (20-22 °C) időjárást kedveli. Mindkét kórokozó fertőzött vetőmaggal került be Magyarországra. Polifág kórokozó, több gazdanövénye is ismert szóján kívül, mint a bab, borsó, csillagfürt, burgonya, paprika, hagyma és fokhagyma is. A fertőzés tünetei már a csíranövények sziklevelein és a hipokotilon (a csíranövény szárának a gyökérnyaktól a sziklevelekig terjedő része) is megjelennek. Vörösesbarna foltokat, esetenként csíkokat lehet észlelni. A var. sojae a száron, levélnyélen, hüvelyen, magon, ritkább esetben a leveleken okoz foltosodást. A fertőzött részen sorokba rendeződött, pontszerű piknídiumok (a piknídiumok többnyire gömbölyű vagy pálcika alakú termőtest, amelyben ivartalan szaporítótestek képződnek) találhatók. A hüvelyen keresztül a magok is fertőződnek, ennek következtében azok ráncosodnak és zsugorodnak. A var. caulivora tünetei a virágzás korai időszakában kezdődnek, a száron először kicsi, vörösesbarna, besüppedt foltok jelennek meg. Ezek idővel megnagyobbodnak és fekete színűvé válnak. Végül a szövetek elhalnak, felszakadoznak, lehámlanak és rákos sebek alakulnak ki.
A kórokozók a fertőzött magban és növényi maradványokon piknídiummal, micéliummal, illetve ivaros alakban telelnek át. A var. sojae leginkább növényi sérüléseken, sebzéseken keresztül, míg a var. caulivora az ép epidermiszen keresztül is fertőz. Szél és eső révén, konídiumokkal (a gomba szaporítóképlete) terjed. Növeli a fogékonyságot a káliumhiány, illetve különböző rovarkártétel amikor sérül a növényszövet.
Megelőzés és védekezés:
Az elsődleges fertőzési forrást a fertőzött növényi maradványok és a fertőzött magok jelentik. Ez ellen tudunk védekezni, az egészséges, fémzárolt vetőmag használatával. Fajtaválasztásnál ügyelnünk kell, hogy lehetőség szerint rezisztens vagy legalábbis kevésbé fogékony fajtát válasszunk. Be kell tartani a vetésváltás szabályát, illetve a fertőzött növényi maradványokat mély aláforgatással meg kell semmisíteni.
Hazánkban elvétve kell ellene vegyszeres kezelést végeznünk, de ha szükséges akkor eseti engedéllyel gombaölőszeres állománykezelést lehet alkalmazni.
Fehérpenészes szárrothadás (Sclerotinia sclerotiorum)
Jellemzők:
Szójában elterjedt betegségnek számít a fehérpenészes szárrothadás. Polifág kórokozó, szója mellett több kultúrnövényünket is károsítja, így a repcét, napraforgót, babot, répát és burgonyát is. Csapadékos évjáratban tud jelentős károkat okozni, szélsőséges esetben akár 25-30 százalékos is lehet a tőpusztulás. A betegség első jelei már a csíranövényen jelentkezhetnek: a szárrész meglágyul, a kis növény elveszíti a stabilitását, elfekszik majd elrothad. Idősebb szója állományban, virágzás időszakában barnás, rothadó foltok jelennek meg a száron, ezeken a foltokon később vattaszerű penészbevonat képződik. Némi idő elteltével a gomba micéliuma a szár belsejét is átjárja, a növények hervadnak majd elszáradnak. A kórokozó a hüvelyeket is fertőzi. A gomba a fertőzött növényi maradványokon és a talajban telel. A betegség kitartóképletei, a szkleróciumok több évig, akár 10–20 éven át is megőrzik fertőző képességüket.
Megelőzés:
Legfontosabb a vetésváltás betartása, kerülni kell a napraforgó, a repce és más hüvelyes elővetemények utáni vetést. Fontos, hogy egészséges, fémzárolt, csávázott vetőmagot vessünk, valamint ügyelnünk kell a megfelelő fajta választásra. Kerülni kell a nitrogén túltrágyázást. Kedvez a fertőzésnek a savanyú talaj (4,5-6 pH), a magas talajnedvesség és a kelés időszakában az alacsony hőmérséklet. Fontos a fertőzött növényi maradványokat megsemmisíteni.
Védekezés:
A betegség tüneteinek nagy tömegű észlelése után, már csak a további fertőződés magakadályozása lehet a cél. Mindenképpen érdemes a védekezést elvégezni, mert a várható kár lényegesen nagyobb, mint a védekezésre felhasznált szer és kijuttatás költsége. A következő vegyszerek vannak forgalomba a betegség ellen. A fiatalkori szklerotíniás tőpusztulás ellen használhatjuk a Contans WG készítményt, vetés előtt kell a talaj felszínére permetezni majd bedolgozni a talajba. Premergensen is kijuttatható, de akkor szükséges bemosó csapadék, hogy kifejtse hatását.
Szója fuzáriumos hervadása (Fusarium oxysporum F. semitectum f. sp. tracheiphilum)
Jellemzők:
Az egész világon elterjedt polifág gombabetegség. A betegség összetett, jelen tudásunk szerint több mint 15 fuzárium fajt köthetünk a fertőződéshez. A fertőzést meghatározó kórokozók (pl. Fusarium oxysporum, Fusarium solani, Fusarium semitectum f. sp. tracheiphilum) gazdanövényköre rendkívül széles, ezért az előveteményből (őszi búza, kukorica) visszamaradt növényi részek komoly fertőzési forrást jelentenek, többirányú kártételt képesek okozni a szójának. A betegség már csíranövénykorban jelentős tőveszteséget okozhat, de fokozott megjelenésére később is lehet számítani. A fertőzött mag rosszul csírázik, a kikelt csíranövény rövid, deformált, csavarodott, majd nem sokkal ezután elrothad. A fiatal növények szik alatti szárrészén és a szikleveleken besüppedő foltok alakulnak ki, ezeken pedig fehéres penészbevonat jön létre. Virágzás időszakában a lombleveleken kicsi, barna szegéllyel határolt szürkés foltok láthatók. A növény lankad, csúcsi része visszahajlik, levelek sárgulni kezdenek. Gyors lefolyású hervadás figyelhető meg, az edénynyalábok barnulnak, végül a tő elszárad. A fertőzött magok ráncosak, zsugorodottak és rosszul csíráznak. A csíra pusztulás hideg, csapadékos, a tőpusztulás meleg, aszályos körülmények közt tud leginkább kialakulni. A fertőzési forrást elsődlegesen a fertőzött magok és növényi maradványok alkotják, de akár a talaj felső rétegeiben is túlélhet és szaporodó képes maradhat a gomba. A Fusarium-fajok gyengültségi és sebparaziták, kivétel a F. oxysporum, amely valódi parazita. Konídiumokkal szél és eső segítségével terjednek.
Megelőzés és védekezés:
Megelőzés tekintetében fontos, az egészséges, fémzárolt, csávázott vetőmag használata, a vetésidő kiválasztása, vetésváltás betartása, fertőzött növényi maradványok megsemmisítése. A fentiek mellett a virágzás időszakában az öntözés nem csak a szójának tesz jót, hanem ezáltal csökkenthető a hervadásos betegség kialakulása is.
Vegyszeres védekezés esetén bár konkrét szer nem áll rendelkezésünkre kifejezetten fuzáriumos betegségre szójában, a különböző réztartalmú készítményeket magas hatásfokon tudjuk használni a kórokozó ellen.
Szója hamuszürke szárkorhadása (Macrophomina phaseolina)
Jellemzők:
A szója egyik súlyos gombabetegsége, magyarországi előfordulását 1979-ben írták le először. Polifág kórokozó, a szója mellett gazdanövénye lehet a napraforgó, a kukorica, az őszi káposztarepce és a bab is. Melegigényes gombafaj, hőoptimuma 28–30 °C-ra tehető. A meleg, száraz időszak és a kiszáradásra hajlamos, rossz vízgazdálkodású talaj elősegíti a kórokozó terjedését. A növény korai fejlődési szakaszában jelentős csíranövény pusztulást képes okozni, később a virágzás időszakában gyors, sokkszerű hervadás jelentkezik a fertőzés következtében. Az elpusztult növény gyökere és a szár alsó része megszürkül, benne apró, fekete mikroszkleróciumok képződnek. Elsődleges fertőzési forrásként a fertőzött vetőmag és növényi maradványok (ez lehet akár kukorica, napraforgó vagy repce is), illetve a talajban felhalmozódott szaporítóképletek tekinthetők.
Megelőzés és védekezés:
Megelőző lépéseket tudunk tenni a fertőzés kivédésére: egészséges, fémzárolt, csávázott vetőmag használata, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, mély aláforgatása, valamint a vetésváltás előírásszerű betartása. Szintén segítségünkre lehet a prevencióban, ha a lehetőségekhez mérten jó vízgazdálkodású területen termesztünk szóját.
Szója antraknózisa (Colletotrichum glycines)
Minden szójatermesztő régióban előforduló gombás betegség, de a melegebb éghajlatú országokban okoz nagyobb fertőzéseket. Magyarországi előfordulását 1979-ben állapították meg először, itthon fenésedésnek is szokták nevezni. Optimális hőmérséklete viszonylag magas, 28–34 °C. A melegedő éghajlat következtében ennek a betegségnek is egyre nagyobb jelentősége lehet nálunk is. A szója minden fejődési stádiumában fertőzhet a kórokozó. A fertőzött magok zsugorodottak és rosszul csíráznak, a beteg csíranövények palántadőléshez hasonló tüneteket mutatnak, a szikleveleken bemaródó sebek keletkeznek. A fő tünetek leginkább a száron és a hüvelyen jelentkeznek, foltosság formájában és ezeken képződnek a gomba kissé megnyúlt, sötétbarna acervuluszai (az epidermisz által fedett, alóla kiszabaduló ivartalan termőtest). Meleg, párás időben ezeken a telepeken konídiumok jelennek meg, viszont száraz időben ezek gyakran elvesztik csírázóképességüket. Elsődleges fertőzési forrás a fertőzött mag és a növényi maradványok.
Megelőzés és védekezés:
A megelőzés első lépése, hogy egészséges, fémzárolt vetőmagot használjunk. A vetésváltás szakszerű betartása és a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése is nagyban csökkenti a gomba szaporodását, terjedését.
Szója korinespórás betegsége (Corynespora cassiicola)
Jellemzők:
Az egész Földön elterjedt gombabetegség, amelyet először az USA-ban írtak le. Magyarországon első alkalommal 1978-ban azonosították. Hazánkban különösen a hosszú tenyészidejű, középérésű fajták vannak kitéve a betegségnek. Polifág kórokozó, szója mellett gazdanövénye lehet többek közt a borsó, a bab, a paprika, a gyapot és a ricinus is. A tünetek először a levélen jelentkeznek, pontszerű foltok formájában, majd nagyobb 1-1,5 cm átmérőjű kóros szöveti elváltozások alakulnak ki. A levélnyél, a hüvely és a magok ritkább esetben fertőződnek. Később megbetegedhet a gyökérrendszer és a szár alsó harmada is, amely sötétlilára vagy barnás feketére színeződik és végül a növény elhalásához vezethet. Esetenként a csíranövény is fertőződhet, ha a talaj eléri a 15‒18 °C-os hőmérsékletet. A levélfertőzéshez nagyon magas (80 %-os) páratartalom, illetve cseppfolyós víz (eső vagy öntözés) szükséges. A kórokozó a beteg magon és fertőzött növényi maradványokon telel át.
Megelőzés és védekezés:
Úgy tudunk védekezni ellene, ha egészséges, fémzárolt, csávázott vetőmagot használunk, a betegségre ellenálló fajtákat termesztünk, a fertőzött növényi maradványokat maradéktalanul megsemmisítjük és betartjuk a vetésváltás szabályszerűségét.
