Zöld vándorpoloska (Nezara viridula)
Jellemzők:
Feltételezések alapján Afrika keleti részéről származik, de emberi közvetítéssel mostanra már az egész világon, minden jelentősebb növénytermesztési régióban elterjedt. Hazánkban 2002-ben azonosították először. A kifejlett rovar kb. 1-1,5 cm hosszú, pajzsformájú testének színe világoszöld, a tor felső részén 5 pont látható, a két szélső fekete, a középsők fehérek. Hét szakaszból álló fejlődése során rendszeresen vedlik. Ez idő alatt még nem veszi fel a kifejlett állatra jellemző zöld színt, hanem fekete színű, piros-fehér pettyekkel tarkítva.
Kártétel:
A vándorpoloskát a poloskák családján belül a legjelentősebb kártevőként tartják számon. Polifág faj, kutatások alapján több mint 30 különböző családba tartozó növényen károsít. Világviszonylatban a legjelentősebb mértékben a paradicsomon, gyapoton, lóbabon kívül a szóját károsítja. Alapvetően a növény bármely részét szívogatja, de előnyben részesíti a fiatal hajtásokat és a növekedő magokat, hüvelyeket. Szúró-szívó szájszervével megszúrja a növény levelét vagy termését, befecskendezi az emésztőenzimeket tartalmazó nyálát, majd az így folyóssá vált növényi részt szívogatja.
Megelőzés:
Elsődleges megelőzési mód, ha figyelmesen betartjuk az agrotechnikai szabályokat. Különös tekintettel a vetésváltásra. Ajánlott a hüvelyeseket (szóját, borsót, lóbabot) három, de inkább négy éves vetésforgóban termelni. Illetve a szármaradványokat aláforgatni, hogy ne legyen táplálék a poloskák számára.
Védekezés:
A kártevő elleni védekezést nehezíti, hogy jelenleg nincs engedélyezett rovarölőszer szója kultúrában. Mérlegelni kell azt, hogy valóban elengedhetetlen-e a permetezés szükségessége. Eseti felhasználási engedélyt lehet kérni, amely egy meghatározott területre, legfeljebb egy vegetációs időszakra korlátozott időtartamra érvényes. Az engedélyt a Megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságánál lehet kérvényezni. A vegyszeres védekezést optimálisan úgy lehet időzíteni, amikor a kultúrnövény 15 %-án már jelen vannak a lárvák, illetve a kifejlett imágók is megtalálhatók.
Bogáncslepke (Vanessa cardui)
Jellemzők:
Hatalmas területen elterjedt vándorlepke, a mediterrán, észak-afrikai területekről húzódnak fel északra. Noha ez a vándorlás nagy tömegben történik, sokszor rejtve marad. Hazánkba április-május környékén érkeznek, és további kettő-három nemzedék fejlődik ki. Az itthon kifejlődő első nemzedék egyedei július-augusztusban, a második augusztus-szeptemberben rajzanak, majd ősz végén újra Afrika felé vándorolnak. Polifág faj, hernyójának több mint 300 gazdanövénye ismert. Kultúrnövényeink közül a szóját és napraforgót károsítja leginkább, de a cukorrépát is megtámadhatja. Tömeges elszaporodásának feltétele a párás, meleg időjárás. A zárt növényállomány és az ott kialakult mikroklíma kedvező feltételeket teremt a pete, a lárva és a báb fejlődéséhez. Szójában általában a gyomnövényekre rakják a petéket és a lárvák onnan mennek át a kultúrnövényre. Az imágót könnyű felismerni, szárnyának alapszíne fakó téglavörös, fehér és fekete foltokkal. A hátulsó szárnyak szintén téglavörösek, fekete pettyekkel. A hernyók szürkés-barna színűek, világos sertékkel sűrűn borítva, testük két oldalán világos csík húzódik.
Kártétel:
A fiatal hernyók kezdetben az általuk összeszőtt levelek védelme alatt károsítanak, majd elhagyják ezt az ezüstös-pókhálószerű szövedéket és szabadon fogyasztják a lombfelületet. Mivel a hernyók fejlődésük során nagy mennyiséget fogyasztanak el, erős fertőzés esetén, rövid idő alatt akár tarrágást is okozhatnak.
Megelőzés:
A kártétel megelőzésének legfontosabb eleme a kártevő korai felismerése. Mivel nappali lepke, ezért tömeges repülésük feltűnő jelenség. Ezután meg kell vizsgálni a növényeket. A pókhálószerű szövedékek sokasága és a bennük lévő lárvák száma alapján kell dönteni a vegyszeres védekezés szükségességéről. Fontos gyommentesen tartani az állományt, így is segítve a megelőzést.
Védekezés:
Leghatékonyabban a fiatal lárvák ellen lehet vegyszeres kezeléssel védekezni. Nehezíti ezt, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre engedélyezett rovarölő szer. Ezért szükséghelyzeti engedélyt kell kérni a használatra, mely egy adott területre, egy vegetációra és korlátozott időtartalomra érvényes. Az engedélyt a Megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságánál lehet kérvényezni.
Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)
Jellemzők:
A gyapottok-bagolylepke elterjedési területe a Földközi-tenger medencéje, Magyarországon az utóbbi húsz évben vált gyakori, az egész országban elterjedt vándorlepkévé. Tartós megjelenése a klímaváltozásnak köszönhető. Éjszakai lepke, de az imágók nappal is aktívak. A lárva változatos színű valódi hernyó. A hernyó apró sertékkel borított nyakpajzsa csupasz, márványozott rajzolattal. Az idősebb hernyók színe rendkívül változó, a barna és a zöld több árnyalatában, fő ismertetőjegyük a háton és a potroh oldalán húzódó hullámos vonal. A kifejlett hernyó hosszúsága 40 mm-t is elérheti.
Kártétel:
A lepke bábként telel, hazánkban három nemzedéke fejlődik ki. A hernyó polifág kártevő, kutatások alapján több mint 120 tápnövénye van. A lárvák a szójavirágokon élnek, később a fiatal hüvelyeket is elfogyasztják. A fejlettebb hüvelyeken a kártétel lyukak formájában jelentkezik. A lárva rejtett életmódja miatt, ha nem fedezzük fel idejében, néhány nap alatt jelentős kárt okozhat. A hernyók elsődleges károkozásuk révén utat nyitnak a kórokozóknak, pl. a Fusarium spp., Aspergilus spp. fajoknak. Ezen fajok mikotoxinjai a melegvérű élőlényekre erősen toxikus hatásúak.
Megelőzés:
Rendkívül nehéz megjósolni előre a kártétel nagyságát, az imágók tömeges megjelenése és a hernyók kártétele nagyban függ az időjárási viszonyoktól. A száraz, meleg időszak kedvez nekik, így a tömeges megjelenésük is július-augusztusban várható. Előrejelzésük szexferomon csapdákkal és fénycsapdákkal történhet. Ezekkel a csapdákkal nyomon követhetjük a lepkék rajzásának menetét, melyből a hernyók kelésének ideje is jól megállapítható. Ez alapján megtervezhetjük a védekezés megfelelő időpontját. Agrotechnikai eszközökkel is tudunk megelőző védekezéseket tenni, a telelő lárvák és bábok ellen az őszi talajművelés hatásos.
Védekezés:
A legegyszerűbb és talán leghatékonyabb védekezési módszer ellenük az időben elvégzett rovarölő szeres permetezés. A hernyók rejtetten élnek, ezért hatékonyan csak mély hatású vagy felszívódó szerekkel lehet védekezni ellenük. A rovarölő szerek tekintetében jelenleg nincs engedélyezett hatóanyag, ezért eseti felhasználási engedélyt kell kérni, amely egy meghatározott területre, legfeljebb egy vegetációs időszakra korlátozott időtartamra érvényes. Az engedélyt a Megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságánál lehet kérvényezni.
Ha ökológiai gazdálkodást folytatunk, abban az esetben akár bevethetünk ellenük tojásparazita fürkészdarázs fajokat is (Trichogamma pintoi és Trichogamma evanescens). Ezek a fürkészdarazsak a gyapottok bagolylepke mellett a többi bagolylepkefaj és a kukoricamoly természetes ellenségei is.
Takácsatka (Tetranychus urticae)
Jellemzők:
Egyedei rendkívül aprók, szabad szemmel alig láthatóak, kifejlett állapotban kb 0,4 mm nagyságúak. Polifág faj, lágy és fás szárú növényeken egyaránt előfordul. Egyedszáma viszonylag rövid idő alatt robbanásszerű emelkedést mutathat, nagy meglepetést okozva így a gazdának. Évente 6-7, esetenként 8 nemzedék is kialakulhat hazánkban.
Kártétel:
Tömeges megjelenésére elsősorban a száraz, meleg évjáratokban, július közepétől lehet számítani. A takácsatkák szívogatásukkal a zsenge, zöld növényi részeket károsítják. A nedvek elvonása következtében a növények visszamaradnak a fejlődésben és az elváltozások nyomán a levelek klorofillban szegényebbé válnak. Kártételük hatására a levelek színén először sárga pettyek, majd nagyobb sárguló foltok jelennek meg. Tömeges elszaporodásuk esetén a virágokat és termést is károsíthatják. A levélfonákon, majd pedig súlyosabb esetben a növény egészén finom, pókhálószerű szövedéket alakítanak ki, aminek védelmében az apró állatok, lárvák és tojások is megtalálhatók. Később az egész növény megbarnul, elszárad, levelei lehullanak.
Megelőzés:
Leghatásosabb védekezés ellene a jó időzítésen múlik. A jelentéktelennek tűnő apró foltokat sem szabad figyelmen kívül hagyni és megkezdeni a védekezést még mielőtt felszaporodnának a kolóniák. A védekezés 5 egyed/levél esetén már szükséges. Másik hatásos megelőzési mód, ha gyommentesen tartjuk a táblát. Így kivédve azt, hogy táplálékot biztosítunk az atkáknak mielőtt megtámadnák a szója állományunkat.
Védekezés:
Fontos tisztában lenni vele, hogy az atkák nem rovarok, hanem a pókszabásúakhoz tartoznak. Sok rovarölő szer nem gyéríti a létszámukat, sőt, a természetes ellenségeik kiirtásával gyakorlatilag akadálytalanul tovább terjednek. Legbiztosabb az akaricidek (atkaölő) szerek használata, azonban szójában engedélyezett vegyszer jelenleg nem áll rendelkezésre. Eseti engedély kérhető a a Megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságánál. A megfelelő hatékonyság miatt fontos a jó permetlé fedettség is, mivel alapesetben a kártevő a levél fonákán szívogat. Ezt nagyobb permetlé mennyiséggel és precíz gépbeállítással lehet elérni.
Pattanóbogarak
Jellemzők:
Több faj is beletartozik a pattanóbogarak közé. Megkülönböztetünk kis és nagy pattanóbogarakat. A kis pattanóbogarak közé tartozik többek közt a mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus), vetési pattanóbogár (Agriotes lineatus), sötét pattanóbogár (Agriotes obscurus), és a réti pattanóbogár (Agriotes sputator). A nagy pattanóbogarak családjához az egérszínű pattanóbogár (Agrypnus murinus) és a barnalábú gyászpattanóbogár (Melanotus brunnipes) tartozik. A mezei pattanóbogár általánosan elterjedt, a többi faj előfordulása a talajtípustól és a környezeti körülmények függvényében változó. A kifejlett pattanóbogarak lapított, hosszúkás testű, 7-11 mm hosszúságú, sötétbarna/fekete színű rovarok. Nem okoznak gazdasági kárt, növények nektárjával táplálkoznak. A kártétel okozói a pattanóbogarak lárvái, vagyis a drótférgek. Az imágók a tojásokat május-júniusban, nedves környezetben, a talajfelszín alá 1,5-2 cm-re rakják. Fejlődési idejük függ az adott fajtól és az ökológiai viszonyoktól. A kis pattanóbogarak 3-5, míg a nagy pattanóbogarak 2-3 évig fejlődnek a talajban. A petékből kikelt lárvák kezdetben humusz és korhadékevők, majd a harmadik lárvastádium után válnak növényevővé. Polifág faj, minden növényi gyökérre táplálékforrásként tekintenek. Meleg, nedves talajban a felső rétegekben tartózkodnak, szárazság vagy hideg hatására mélyebbre húzódnak. A kifejlett lárvák az utolsó évben a talajban bebábozódnak, majd ezt követően bogárrá alakulnak. Kifejlett imágó állapotban telelnek, majd tavasszal jönnek elő. A bogarak rajzása áprilistól júliusig tart.
Kártétel:
Az apró gyökereket rágják. A szikleveles, egy-két lombleveles állapotban a növények hervadása, pusztulása jelzi a drótféreg okozta károsításokat. Emellett a rágásuk következtében utat nyitnak a különböző kórokozók bejutásához.
Megelőzés:
Felmérést térfogat kvadrát módszerrel végezhetünk, elsősorban ősszel, de az április-májusi vetések előtt is megvalósíthatjuk még tavasszal. 2-5 db/négyzetméter számít veszélyességi küszöbnek. Elsődleges megelőzési módszer, ha szabályosan betartjuk a vetésváltás előírását.
Védekezés:
Eddig engedélyezve volt a klórpirifosz hatóanyagú Pyristar rovarölő csávázószer szójában, de a NÉBIH ezt 2020. február 16-i hatállyal visszavonta.
Akácmoly (Etiella zinckenella)
Jellemzők:
A Föld nagy részén elterjedt kártevő, Magyarországon a szója- és borsótermesztő régiókban gyakori. Kártétele ezen a két növényen a legjelentősebb, de tápnövénye még az akác, a csillagfürt és különféle vadon termő pillangós növények is. A kifejlett lepke 10-12 mm hosszú, szárnyfesztávja 24-28 mm, szárnyának színe szürkésbarna, melyben széles sárgásvörös sáv húzódik. A szárny felső szegélyén hosszanti fehér csík látható. Az imágók éjjel aktívak. A kártételt a lárvája okozza, ami a hüvely termésben él és a magokat fogyasztja. A lepke a petéit a zöld hüvelyre rakja, amiből 8-10 nap múltán kelnek ki a fekete fejű, sárgásbarna színű lárvák és azonnal berágják magukat a hüvelybe. A hüvelyen kívülről legfeljebb a fiatal hernyó pontszerű behatolási rágásnyomát látjuk (ami hamar beforr, illetve szövedékkel elzárt, ezért nagyon nehéz észre venni), a felnyitott hüvelyben találjuk meg a durva szövedékes, ürülékes kárképet. A fiatal hernyók a magok felületén sekély rágásnyomokat okoznak, de az idősebbek maradéktalanul elpusztíthatják a zsenge magokat. A megrágott magokból sokszor csak a maghéj egy része marad meg. A kijárati nyílás jól látható a hüvelyen. Az akácmolynak hazánkban 2-3 nemzedéke fejlődik ki, az első a borsóvirágzás idején (júniusban), a második az amelyik a szójára nézve veszélyes (júliusban), a harmadik augusztus végén/szeptember elején repül. A kifejlett lárvák utolsó nemzedéke ősszel a talaj 2-5 cm-es rétegébe húzódik telelni. Elszaporodásának a meleg és párás évjáratok kedveznek.
Megelőzés és védekezés:
Megelőző intézkedések közt említhetjük a megfelelő izolációs távolság betartását borsó, illetve akác ültetvényektől. És a szója állomány megfelelő gyommentesen tartását.
Az imágók rajzása fénycsapdával vagy szexferomon csapdákkal nyomon követhető. Az időzített permetezés akkor a leghatékonyabb, ha a kijuttatás a tömeges peterakás előtt történik, ez a rajzás tetőpontja után 10-12 nappal esedékes. A lárva ellen nehéz hatékonyan védekezni, mivel rövid ideig tartózkodnak a hüvely felületén. Miután berágták magukat a hüvelybe, rovarölő szerekkel már nem tudunk eredményes védekezést végrehajtani ellenük.
Cserebogár
- Májusi cserebogár (Melolontha melolontha)
- Áprilisi cserebogár (Miltotrogus aequinoctialis)
- Júniusi cserebogár (Amphimallon solstitiale)
Jellemzők:
Ezek közül általában a májusi cserebogár lárvája a fő károkozó. Két- vagy hároméves fejlődésű polifág állatok. A lárva a talajban él és ott is bábozódik be. A lazább szerkezetű talajokat kedvelik, ezen belül is az erdővel, fás ligetekkel tarkított területeket. A pajorok (lárvák) a csírázó növények rágásával, majd később a gyökerek elfogyasztásával tőpusztulást, illetve a növény gyengülését, hervadását okozzák. A talaj nedvesség és hőmérséklet ingadozására érzékenyen reagálnak, ezt a kártevők függőleges mozgása is jelzi. Előrejelzési lehetőség, ha felmérést végzünk talajszelvényből térfogat kvadrát módszer segítségével. A felmérést elsősorban ősszel valósítsuk meg, de akár vetés előtt tavasszal is elvégezhető. A veszélyességi küszöb 2–5 db L1-2 pajor/m2, illetve 1–2 db L3 pajor/m2.
Megelőzés és védekezés:
Szakszerű vetésváltással a károkozás mérsékelhető, és a lehetőségekhez mérten kerülni kell az erdők, fás ligetek szomszédságában a kapás növények és lucerna termesztését. Ha szükséges akkor vegyszeres védekezést is végre tudunk hajtani, különböző talajfertőtlenítő készítményekkel.
Csipkézőbogarak
- Lucerna csipkézőbogár (Sitonia humeralis)
- Sávos csipkézőbogár (Sitona lineatus)
- Borsó csipkézőbogár (Sitona macularius)
- Szegélyes csipkézőbogár (Sitona sulcifrons)
Jellemzők:
Az ormányosbogár-félék családjába tartoznak, ezek az egész Magyarország területén elterjedt rovarok. Polifág kártevők, a szója mellett többek közt a borsót és lucernát is károsítják. Elsősorban a frissen kibújt, szikleveles csíranövényen okozhatnak gondot, azok leveleit karéjosan rágják a csipkézőbogár imágói. Később a leveleken jellegzetes U-alakú csipkéző rágást fedezhetünk fel. Elsősorban száraz tavaszon veszélyesek, amikor a kelés nagyon elhúzódik. Amint a szója eléri a négy lombleveles állapotot, onnantól kezdve már nem jelentenek rá veszélyt a csipkézőbogarak.
Megelőzés és védekezés:
Korai vetéssel megelőzhető a jelentősebb kártétel, illetve ügyelnünk kell rá, hogy a szomszédos táblákba lehetőség szerint ne pillangós kultúra kerüljön.
Előrejelzési lehetőség, ha a tábla szélére sárga tálakat vagy ragacsos sárga papírt helyezünk ki. De védekeznünk csak szélsőséges esetekben kell ellenük. Jelen pillanatban nincs engedélyezett rovarölő-szer szójában. Amennyiben szükségszerűen kezelni kell az állományt, abban az esetben eseti engedélyt kell kérni a használatra, amely egy adott területre, egy vegetációra és korlátozott időtartalomra érvényes. Az engedélyt a Megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságánál lehet kérvényezni.
Levéltetvek
- Borsó levéltetű (Acyrthosiphon pisum)
- Fekete bükköny levéltetű (Aphis craccivora)
Jellemzők:
Országszerte gyakori, évente több nemzedék is kifejlődik. Megjelenésük és kártételük nagyban függ az adott évjárattól. Meleg, párás idő kedvez nekik, olyankor akár robbanásszerű felszaporodást produkálhatnak néhány nap leforgása alatt. Polifág faj, rengeteg gazdanövénye ismert, a teljesség igénye nélkül idetartozik a borsó, lucerna, vöröshere, bükköny, bab, lóbab stb. és természetesen a szója is. Ismert azonban, hogy a fajnak az egyes tápnövényekre specializálódott biotípusai alakultak ki, amelyek más tápnövényt nem fogadnak el. Szívogató kártételük mellett jelentős szerepük van a vírusok terjesztésében is. Május elején-közepén jelennek meg a szójatáblákon. Ezután 3–4 nemzedék tömeges szaporodása következik, amely általában június közepéig–július elejéig tart. Kártevésüknek a korán beköszöntő tavasz, és a hosszúra nyúlt, kései ősz is kedvez. A rovarok a növény vegetatív és generatív részein is szívogatnak. Kártételük következtében a levelek hervadnak, satnyulnak, akár be is sodródnak. Súlyos esetben virágeldobás, gyenge hüvely- és magképződés következik be, de akár még a növény fejlődése is leállhat.
Védekezés:
Rengeteg természetes ellensége van a levéltetveknek, amik pusztítják őket (pl. katica, zengőlegyek, lágybogarak). A levéltetvek a korai betelepülésükkel veszélyeztethetik a szóját, így egyedszámuk drasztikus emelkedésekor szükségszerűen védekezni kell. A szárnyas egyedeket az állományba kihelyezett sárga tálakkal vagy ragacsos csapdákkal figyelhetjük meg. Szójában sajnos nincs jelenleg engedélyezett rovarölő szer, ezért szükséghelyzeti engedélyt kell kérni a használatra, amely egy adott területre, egy vegetációra és korlátozott időtartalomra érvényes. Az engedélyt a Megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságánál lehet kérvényezni. Abban az esetben, ha az időjárás kedvez az elszaporodásukhoz, akkor a vegyszeres kezelést többször is meg kell ismételni.
Tripszek
- Dohánytripsz (Thrips tabaci)
- Közönséges tripsz (Frankliniella intonsa)
Az egész Földön elterjedt károsítók, így Hazánkban a szántóföldön és üvegházakban is gyakran megtalálhatók. Polifág faj, Közép-Európában több mint 100 gazdanövénye ismert, a szóján kívül jelentős tápnövénye többek közt a dohány, a vöröshagyma, a paradicsom, a bab, a burgonya, a lucerna és az uborka is. A szójában a dohánytripsz fordul elő elsősorban. A tripszek hengeres alakú, 1-2 mm hosszú rovarok, az imágóknak hosszanti, keskeny, hártyás szárnyuk van. A kifejlett rovar és a lárva is károsít, a növény csaknem minden részét. A szúró-szívó szájszervű rovarok nedvszívásának nyomán apró, ezüstös foltok jelennek meg a leveleken, amelyek kiterjedhetnek az egész levélfelületre, csökkentve ezzel az asszimilációs felületet. Súlyosabb kárt okoznak a virágban élő és táplálkozó imágók és lárvák. Megszúrják a virágot, mely így féloldalasan fejlődik, esetenként le is hullik, így a terméskötődés elmaradhat. A talajban áttelelt imágók április első felében jönnek a felszínre és polifág károsítóként a legkülönfélébb növényeken kezdik meg a táplálkozást. A szójára május végén telepednek be. Kezdetben a fiatal leveleken szívogatnak, majd a szója virágzásakor júliusban megtámadják a virágokat is. Egyedszámuk a virágzáskor a legnagyobb. A nőstények petéiket tojócsövük segítségével az epidermiszbe süllyesztik. Az egy hét múlva kikelő lárvák szárny nélküliek, de az imágóval megegyező módon folytatják a károsítást. A második lárvastádium után kialakulnak az előnimfa, majd nimfa alakok, amelyek nem táplálkoznak, a talajban fejlődnek ki mintegy 5 nap alatt. A faj egy nemzedékének kifejlődése három hetet vesz igénybe. A szóján 3–4 nemzedék fejlődik ki egy vegetációban, amelyek összefolynak. A közvetlen károsítás mellett vírusokat is terjeszthetnek.
Védekezni elég nehéz ellenük, de csökkenteni tudjuk az elszaporodásukat. A vetésváltás szabályszerű betartásával és szakszerű talajműveléssel.
