Megmutatjuk, hogyan lehet, hogyan kell szóját termelni! – II. rész

Változtassunk, amin tudunk!

Az előző hónapban cikksorozatot indítottunk szójatermesztés végigkövetésére. Első cikkünkből megismerhette a gazda, Bényi Ferenc szakmai múltját, a gazdaság színvonalát és a termőhelyi adottságokat. Jelenleg nagyon várjuk, hogy a magok a helyükre kerüljenek, de addig is az ígéretemhez híven részletesebben bemutatom a sávműveléses technológiát, valamint kitérek a fajtaválasztás kérdéskörére.

 

Az új technológiával kapcsolatban felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy mi késztette a házigazdát a váltásra? A növekvő input árak és a csökkenő terményárak olyan makrogazdasági tényezőktől függenek, amelyeket mi nem irányíthatunk, azokat el kell fogadni. Még kevésbé tudjuk befolyásolni az időjárást, sajnos ki vagyunk téve a viszontagságainak. Tehát azon kell változtatni, amin tudunk: vagyis a termesztéstechnológián, ami mellé pedig meg kell találni azt a fajtát, ami sikeresen adaptálható a gazdaságunk adottságaihoz. Bényi gazda is ezt a szemléletet követve igyekezett a gazdaságának jövedelmezőségét megőrizni, sőt mi több, növelni.

 

Mivel évek óta szolgáltat is a házigazda, ezért tisztában van azzal, hogy egy szezon során melyik munkaművelet mennyibe kerül. Végül eljutott odáig, hogyha nagyobb profitot szeretne elérni, akkor a meglévő talajművelési technológiától el kell, hogy térjen és be kell, hogy fektessen más eszközökbe. A változtatás előtt a házigazda felváltva alkalmazta a területein a hagyományos, több menetes forgatásos, valamint forgatás nélküli talajművelést, ami elmondása szerint jelentős energia- és munkaráfordítással járt, és különböző körülmények miatt sok esetben nem is volt megfelelő színvonalon elvégezhető. Éppen ezért elkezdte keresni azokat a megoldásokat, amelyekkel ezek a ráfordítások mérsékelhetők, mindemellett a növény számára kedvező feltételek teremthetők. Így jutott el a talajvédő művelési irányzatig, amelyben a minimális művelési menetszám alkalmazása mellett fokozott figyelmet fordítanak a talaj minőségének a megőrzésére, javítására. Az irányzaton belül végül a sávművelés mellett döntött, mert véleménye szerint ezzel a technológiával biztosítható az elvárt termésszint, továbbá nagymértékben lecsökkenthetőek a munkaműveletek, ezáltal költség takarítható meg. Mindezen felül a talajra, és azon keresztül a növényre is pozitív hatással van a módszer.

 

A sávos művelési technológia (angolul „strip tillage”) lényege, hogy sávokban, csak a sorok alatti rész van megmunkálva a talajból. Az elővetemény összeaprított szármaradványai a sorközökben maradnak – majd a tenyészidőszak végére fokozatosan lebomlanak – ezáltal védelmet biztosítva az erózió és defláció ellen. A termésszint megtartása, sok esetben – a talaj jó kultúrállapotának köszönhetően – növekedése mellett, a kevesebb munkamenetnek és a kisebb felület megmunkálásnak köszönhetően költséget takaríthatunk meg, így a gazdaság jövedelmezősége növelhető. A technológia elterjedésének egyre nagyobb létjogosultsága van a nagymértékben fejlődő műholdvezérlések, az automatikus helymeghatározásra épülő kormányzási rendszerek és az egyre pontosabb sorcsatlakozások jóvoltából.

 

Mi esetünkben a tavalyi főnövény lekerülése óta mostanáig 2 munkaművelet történt. Rögtön a kukorica lekerülése után egy rövidtárcsával végzett tarlóhántást követően november közepén alakította ki a házigazda a sávokat. A sortávolság 76 centiméterre lett beállítva a gépen és sávonként a művelt munkaszélesség 25–27 centiméter volt. Az erőgép oldalsó tárcsái és a tömörítő henger segítségével a sávok 5–8 centiméteres bakhátnak lettek kialakítva. A művelési mélység 27–30 centiméterre lett beállítva. A gyökérzónába 300 kg/ha mennyiségben NPK 7–20–30 összetételű alapműtrágyát jutattak ki a sávműveléssel egy menetben. A házigazda elmondása szerint, ha szükséges, akkor a vetésig még növényvédelmet fog végezni, amúgy nem tervez több munkaműveletet a területen. Ha a tarlóhántást nem veszem figyelembe – nagyon sok gazdaságban a tarlóhántás még az előző gazdasági évhez tartozik –, akkor egy menetben meg lett oldva a talajművelés, a műtrágyaszórás és a szemmel látható aprómorzsás magágy kialakítás is. Ha a fentiek alapján számolunk egy kicsit, akkor kiderül, hogy a talajnak csak a 33–36 %-a lett megmozgatva, ami a 24 hektár esetében 8–8,5 hektár talajművelést jelent.

 

 

Bényi gazda szerint a sávművelő-eszköz esetében is – mint minden más művelő eszköznél – lényeges a könnyű használhatóság és a megfelelő kialakítás. Nézzük meg az ő eszközén keresztül, hogy hogyan is épül fel egy amúgy tipikusnak nevezhető sávművelő erőgép, és a talajművelésben közvetlen résztvevő elemek pontosan mire is szolgálnak (1. ábra).

 

A művelést az első vágótárcsa (1. ábra, 1. pont) kezdi, legfőbb szerepe a talaj megnyitása és az útjába kerülő szármaradványok átvágása. A következő elem a sávtisztító tárcsák (1. ábra, 2. pont), amely oldalirányba kidobják a szármaradványokat a sávból, ezáltal megtisztítva az utat a lazító kés előtt. A lazító kés (1. ábra, 3. pont) fellazítja a talajt a gyökérzónában, a beállított művelési mélységben. Az ide épített tápanyag-kijuttató eszközök segítségével a megfelelő mélységbe juttatható a tápanyag. Az oldalsó tárcsák (1. ábra, 4. pont) segítségével állítható be a pontos sávszélesség. Végül a sávművelés záró fázisaként a tömörítő kerekek (1. ábra, 5. pont) a felszínnek megadják a végleges formáját, elsimítják, tömörítik és lezárják a talajt.

 

Sikerült egy jó magágyat készíteni, most már jöhetnek a fajtaválasztással kapcsolatos gondolatok. Bényi gazda a szójafajta termőképességét helyezi előtérbe a fajtaválasztás során. Mindemellett igyekszik az éghajlat adottságoknak megfelelő tenyészidejű szóját választani a területeire. Tapasztalata szerint a középkorai és a középérésű szójákkal lehet a gazdaságában a legjobb eredményeket elérni, így általában ezek közül válogat. Véleménye szerint nagyon lényeges szempontok még egy fajtánál – bár nagymértékben befolyásolja az időjárás is – a szárszilárdsága és a pergési hajlama. Nagyon megnehezíti a betakarítást és mindemellett jelentős veszteségeket eredményez egy megdőlt állomány. Valamint nagyon szívfájdító azt hallgatni betakarítás előtt, hogy hogyan pattannak ki a magok a hüvelyből, szintén jelentős veszteségeket okozva. A technológiai váltásnak köszönhetően ebben az évben két fajta lesz a területén elvetve, ezáltal igyekszik megkeresni az új művelési módhoz legjobban alkalmazkodót, hogy a következő évben már nagyobb területen tudja a kiválasztott fajtát használni.

 

A beszélgetésünk során meggyőzően nyilatkozott Bényi gazda a sávos művelési technológiáról és összegyűjtöttük a technológia várható jótékony hatásait. Röviden azt mondanám, hogy a minimális talajmozgatásnak köszönhetően leginkább a költséghatékonysága és a talaj vízmegtartó és vízbefogadó képességének növelése az előremutató ebben a technológiában. A hátrányok között – ha ez hátránynak tekinthető – a magasabb technológiai színvonalat emelném ki. Ez a művelés már olyan pontosságot kíván, amit csak műholdvezérlések általi automatikus helymeghatározásra épülő kormányzási rendszerek és a pontos sorcsatlakozások tesznek lehetővé. Példaértékűnek találom azt a gondolkodásmódot, amit a házigazda követ, miszerint igyekszik az új technológiához a megfelelő fajtát megtalálni.

 

A következő részben a vetéssel fogunk jelentkezni. Ha velünk tartanak, akkor megtudhatják, hogy a vetésig esett-e eső a területen. Ha továbbra sem érkezett csapadék, akkor megláthatják, hogy hogy vizsgázik az új technológia, továbbra is tartja-e a nedvességet a talaj, ezáltal megfelelő körülményeket biztosítva a szójamag számára, vagy már az elején eldől, hogy jelentős termésveszteséggel kell majd számolni a betakarítás során.

 

Farkas-Csamangó Tamás

 

Vadász Attila, a Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület elnöke üdvözölte a szójatechnológiai sorozat elindítását:

 

„Bizakodva tekintünk e technológiai sorozat végeredményére, hiszen sokan régóta várták már, hogy valaki a gyakorlatban mutassa meg, hogy hogyan lehet, hogyan kell szóját termelni. A sávos vetésről (73–76 cm) személyes termelői tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy a hazai éghajlati és talajviszonyok között több év átlagában a 45 cm-es vetéseknek nagyobb a termésbiztonsága. Köszönhetően az időjáráson és a talajon túl a gépesítettségnek, a mi éghajlatunkon termeszthető fajták tulajdonságainak és nem utolsósorban a szakértelemnek, eseténként annak hiányának.

A sávos vetéshez megfelelő talajviszonyok a közepesnél jobb humusztartalommal rendelkező talajokat jelentik, amely területeken a kukorica a legtöbb esetben a fő növény. A sávos vetés nagyon komoly szakmai fegyelmet kíván, mint ahogy a szója termesztése is. Együtt a kettő kihívás elé állítja a termelőket, hiszen a szója a legkisebb technológiai hibára is komoly terméskieséssel reagál. Példaként említeném, hogy egy rossz időpontban végzett művelettel könnyen lehet függőleges „eketalpat” készíteni a talajban, amit bármilyen növény nehezen visel el! Bényi Ferenc gazdálkodói múltját, gondolkodását és felkészültségét ismerve megbirkózik ezekkel a kihívásokkal, ami által a végén kiemelkedő eredményt könyvelhet el. A sorozat tanító jellege pedig a technológiai kihívások leközvetítésében rejlik, amelyet a cikk szerzője részletgazdagon, hónapról hónapra az olvasó elé tár.”

 

Forrás: Agro Napló

     

A sorozat a hazai sikeres szójatermesztésért elkötelezett támogatói kör jóvoltából valósul meg: