Fajták

Őszi
takarmányborsó

Tavaszi
takarmányborsó

Velő és kifejtő
borsó

---

Fajtaválasztás
Vetőmag
Vetés

---

Fajtaválasztás

A borsónál a fajtaválasztás fontos lépcsőfoka a sikeres termesztésnek. Nemcsak a termőképesség, de a termés minősége is meghatározó: takarmányborsó esetén például kulcsfontosságú, hogy minél magasabb legyen a borsószemek fehérjetartalma.

Ezt követi a szár állóképessége és a kacsképzés. Vannak alacsony, középmagas és magas szárú fajták. Minél magasabb a növény, annál jobban megdől, ennek következtében a hüvelyek közelebb kerülnek a talajhoz, így jobban szennyeződnek, a betakarítás pedig nehezebb lesz és nagyobb szemveszteséggel járhat. Ezért minél több helyen kapaszkodnak egymásba a növények a kacsaikkal, annál jobban támasztják egymást. Az afila vagy leafless típusú borsóknál például a lomblevelek nagy része teljesen kaccsá alakul.

Ezen kívül lényeges a minél kisebb pergési hajlam is: a szárazborsó kiszáradt borsóhüvelyei éréskor kisebb mechanikai behatásra is nagyon könnyen felnyílnak, a borsószemek pedig a talajfelszínre hullanak.

A borsótermesztésre széleskörű fajtaválaszték jellemző. A zöld és sárga magvú étkezési szárazborsókat hántolási célra, míg a takarmányborsókat abrak-és zöldtakarmánynak termesztik.

A kifejtőborsó magja sima, kerekszemű. A maghéj könnyen eltávolítható, ami növeli az emészthetőségét. Élelmezésre (főzelékborsóként) és takarmányozásra egyaránt használható. A zöld mag cukortartalma rövid idő alatt keményítővé alakul, ezért zsengeségét hamar elveszti és gyorsan lisztessé válik.

A velőborsót (ráncos héjú) konzervipari zöldborsóként és hűtőipari mirelitborsóként, használjuk élelmezési célra. Cukortartalma nagyobb, mint a kifejtőborsóé, mert a zöldérés során a cukor lassabban alakul át keményítővé, így a mag is tovább marad zsenge.

A cukorborsó a kistermelők kedvenc típusa, mert kiváló a minősége. A hüvelytermés felépítése eltér a többi borsóétól, mert hiányzik a pergamenszerű hártya. A zöldbabhoz hasonlóan hüvelyestől fogyasztható. Mivel a környezeti feltételekre ez a típus a legérzékenyebb és betakarítása sem gépiesíthető, ezért inkább csak házikertekben termesztik.

Vetőmag

A borsó hypogaeikus csírázású, sziklevele a talajban marad. A korai, kisebb termetű borsókból nagyobb (1,3-1,5 millió/ha), a hosszabb tenyészidejű, nagyobb testű borsóból viszonylag kisebb csíraszámot kell vetni. Fontos a termesztési cél is, mivel vetőmagtermesztés esetén kisebb csíraszámot (0,8 millió/ha) kell alkalmazni.
A zöldborsó csíraszáma vetéskor 1,2-1,5 millió csírázható szem/ha, míg őszi borsó esetén a vetésidőtől és a vetési körülményektől függően a vetőmag mennyisége (tiszta vetőmag esetén) 800-900 ezer csírázható szem/ha (mészkő talajon 1 millió szem/ha). A hosszú szárú, nagy lombtömegű fajtáknál nem mindig szükséges a gyomirtás.

Vetés

A borsó legjobb előveteménye valamilyen kalászos gabona. Két kalászos közé vetni a legcélszerűbb, de vethető keresztes virágúak (repce, mustár, olajretek), burgonya és len után is. A több és nehezebben lebomló szármaradványt maga után hagyó napraforgó és főleg a kukorica már kevésbé kedvező számára. A kultúra betakarítása után másodvetemény termesztésére is sor kerülhet az adott évben, de önmaga után nem következhet 4 éven belül, és nem ajánlott semmilyen pillangós virágú, hüvelyes növény után sem vetni.

A vetésforgóba is jól beilleszthető. A borsó az őszi búza kedvelt előveteménye korai betakarítása, kevés és jól bomló szármaradványa, valamint a talajban visszahagyott jelentős mennyiségű (legalább 30–40 kg/ha) nitrogén-hatóanyag miatt. Mivel nitrogénmegkötő növény, ezért jelentős gazdasági hasznot is termel.

A betakarítókapacitástól függően legalább 3-4 fajtát érdemes vetni (zöldborsó esetén ez lehet akár 5-8 fajta is) a vetési terület nagyságának függvényében. Annak érdekében, hogy elkerüljük a betakarítási munkacsúcsot, kora tavasztól március 31-ig szakaszosan vessük. Az elvetett borsóvetőmag 75-80%-a hoz termést.

A borsó rendkívül pozitív hatást gyakorol a talajokra. Hosszú, mélyre hatoló gyökérzetével javítja a talajszerkezetet, amellyel hozzájárul a termőréteg jobb levegő- és vízháztartásához. Csökkentett menetszámmal termeszthető, ezért talajterhelés és üzemanyag-megtakarítás szempontjából is előnyös a termesztése.

Talaj-előkészítése a hántást követő alapművelésből, magágykészítésből áll. A magágyat 10 cm mélyen kombinátorral, kompaktorral nyissuk. A vetés előtt kiszórt műtrágyát és gyomirtó vegyszert a magnyitáskor a talaj legalább 5-10 cm-es rétegébe kell bedolgozni.

A borsónak – főleg a konzervipari zöldborsónak – viszonylag rövid a tenyészideje. A szárazborsót márciusban el kell vetni. A velőborsók érzékenyek az alacsony hőmérsékletre. Az őszi borsót régiótól függően szeptember vége és október vége között vetjük, mert a túl korai vetés csökkenti a télállóságot. Hogy a vízellátás garantált legyen, ügyelni kell az egyenletes vetési mélységre: könnyű talaj esetén 6 cm mélyre, kötött talajnál 4 cm mélyre kell vetni. Vetés után ajánlatos hengerezni és fontos, hogy a vetés után még 2-4 hét vegetációs idő álljon rendelkezésre. Tél előtt a borsónak legfeljebb 2-4 leveles állapotúnak, vagy 3-5 cm növénymagasságúnak kell lennie. Ebben az időszakban kiemelten fontos, hogy a szívogató kártevők elleni védelemre (tripszek, levéltetvek) figyeljünk, ugyanis közvetlen kártételükön túlmenően komoly vírusfertőzéseket is indukálhatnak az állományban. Kis hótakaró (kb. 3 cm) esetén -25°C-ig, hótakaró nélkül -16°C-ig nem fagy ki. A hosszantartó, változó hőmérsékletű fagyok károsabbak, mint a -20°C-os, hó nélküli szárazfagy.