A csicseriborsó (Cicer arietinum L.) Dél-Nyugat-Ázsiából származik, 5000-6000 éve termesztik. Már a rómaiak körében is népszerű volt: a Cicero régi családnévben is fennmaradt. Magyarországon az első írásos említése 1350-ből származik (cicer borsó), de korabeli szakácskönyvekben gyakran használták a bagolyborsó elnevezést is. Főzeléket, pótkávét készítettek belőle, valamint abraktakarmánynak használták. A 18. század óta feledésbe merült, sokáig üzemi termesztésével sem foglalkoztak: főként kísérletekben és kiskertekben volt megtalálható.
A csicseriborsót száraz területeken termesztik: főként Indiában, Pakisztánban, Törökországban, Spanyolországban és az afrikai országokban. 1992-ben a globális termőterület nagysága 9,2 millió hektár volt, ami majdnem akkora, mint Magyarország területe. Az elmúlt évtizedekben ez a szám lassan növekedett és meghaladta a 11 millió hektárt. Globális termésátlaga 0,9 tonna. A legmagasabb termésátlagot Kínában (3,2 t/ha) érték el. Őket Bosznia követi 2,8 tonnával, a dobogó harmadik fokán pedig Jemen áll 2,7 tonnával. A termőterület 82,5%-át India, Pakisztán és Irán adja. A legmagasabb termésátlaggal, 0,8 tonnával India büszkélkedhet: a világ legnépesebb országa összesen 7.890.000 hektáron termeszt csicseriborsót. Második helyen Pakisztán szerepel 0,7 tonnával: ez a mennyiség 1 millió hektáron terem meg. Az 590 ezer hektáron gazdálkodó Irán 0,4 tonnás termésátlagával bronzérmes. Európában Spanyolország áll a vezető helyen: 24 ezer hektáron termel csicseriborsót (átlagosan évi 20,5 ezer tonnát). A legnagyobb importőrök Spanyolország és Etiópia, a legnagyobb exportőrök pedig Törökország és Mexikó.
A csicseriborsó egységnyi területről sokkal több fehérjét ad, mint az árpa, zab, kukorica, köles vagy a bükköny. Emészthetősége és biológiai értéke jobb a babnál és lencsénél. Szárában és levelében sok a fehérje. Zölden kitűnő zöldtrágya.
