Kevesebb műtrágya, jobb talaj: a hüvelyesek előnye
A változó klíma egyik legnyomasztóbb kérdése a hazai (és európai) mezőgazdaságban, hogy milyen növényfajokkal diverzifikáljuk a vetésforgót. Nem csak az aszálytűrő képességről van szó a mezőgazdaságban, hanem arról is, melyik milyen inputanyagigényt támaszt, illetve milyen elővetemény más főnövények előtt.
Akár 20 százalékkal kevesebb nitrogénműtrágya és 12 százalékos növényvédelmi megtakarítás – ilyen előnyöket mutat be egy német agrárszakmai elemzés a hüvelyesek vetésforgóba illesztéséről. A borsó és a szója azonban nemcsak az inputköltségeket mérsékelheti: kedvező előveteményhatásuk a talajszerkezetben, a tápanyagellátásban és a következő kalászos termésében is jelentkezhet. A magyar mezőgazdaság számára mindez a dráguló műtrágyák és a szárazodó éghajlat miatt különösen fontos.
Hektáronként akár 20–40 kiló nitrogén takarítható meg
A hüvelyesek egyik legnagyobb előnye, hogy gyökérgümőikben élő baktériumok segítségével képesek megkötni a légköri nitrogént. Ennek egy részét saját fejlődésükhöz hasznosítják, más része a gyökerekben és növényi maradványokban marad vissza.
Európai kutatások alapján a borsó után termesztett búza nitrogénműtrágya-adagjának hektáronként 20–40 kilogramm hatóanyaggal történő mérséklése magyar viszonyok között is megfontolható, de a tényleges adagcsökkentést a talaj nitrogénszolgáltató képességéhez és a terméscélhoz kell igazítani. Magyar viszonyok között borsó után vetett búzánál 20–40 kg/ha nitrogénműtrágya-adag csökkentésének lehetősége vizsgálható.
Ez 34 százalékos nitrogéntartalmú műtrágyából hektáronként mintegy 60–120 kilogrammot jelenthet. A tényleges megtakarítás azonban talajvizsgálat és a várható termésszint figyelembevételével határozható meg.
Gyökerek, amelyek a talajszerkezetet is javíthatják
A borsó és a szója előveteményértéke nem merül ki a nitrogénmegkötésben. Karógyökér jellegű gyökérzetük hozzájárulhat a talaj pórusrendszerének javításához, az elhalt gyökerek után visszamaradó járatok pedig segíthetik a következő növény gyökérfejlődését és a víz beszivárgását.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hüvelyesek minden körülmények között képesek megszüntetni a talajtömörödést; nem helyettesítik az indokolt talajtömörödés-megelőző vagy -megszüntető beavatkozásokat. Az erősen tömörödött rétegek áttörése számukra is nehézséget jelenthet, különösen száraz talajban.
További előnyük a növényi maradványok összetétele. A borsó szár- és levélmaradványainak szén-nitrogén aránya gyakran 15–30:1, a szójáé 20–40:1 körüli (változó), míg a búzaszalmáé akár 60–100:1 is lehet. A hüvelyesek általában nitrogénben gazdagabb maradványai gyorsabban bomolhatnak le, és kedvezhetnek az utóvetemény tápanyagellátásának. A lebomlás üteme azonban a maradványok összetételétől, a talaj nedvességétől és hőmérsékletétől is függ.
A növényvédelmi költségek is csökkenhetnek
A változatosabb vetésforgó megszakíthatja egyes gabonaspecifikus kórokozók és kártevők felszaporodását, emellett több lehetőséget biztosíthat az eltérő gyomirtási technológiák alkalmazására.
A német elemzésben szereplő 12 százalékos növényvédelmi megtakarítás ezért figyelemre méltó, de nem tekinthető automatikusan Magyarországon is elérhető eredménynek. A hatás a gyomflórától, a fertőzési nyomástól és a vetésforgó összetételétől függ. Ráadásul a borsónak és a szójának is vannak saját növényvédelmi költségei.
Nem minden megkötött nitrogén marad a talajban
A kedvező előveteményhatásnak fontos korlátai vannak. A szójánál például a biológiailag megkötött nitrogén jelentős része a fehérjében gazdag szemterméssel távozik a tábláról. Ezért a borsóra megállapított nitrogénmegtakarítás nem alkalmazható automatikusan a szójára.
A maradványok lebomlását a talajnedvesség és a hőmérséklet is befolyásolja. A gyorsabb nitrogénfeltáródás nem garantálja, hogy a tápanyag éppen akkor válik hozzáférhetővé, amikor a következő búzának szüksége van rá.
A szója a szárazodó klímában is kitörési pont lehet
Az Agrárágazat szeptemberi elemzésében már foglalkozott azzal, hogy a szóját nem érdemes csak egy év terméseredménye alapján megítélni. Kedvező előveteményhatása, viszonylag alacsony nitrogénműtrágya-igénye és stabil európai felvevőpiaca hosszabb távon is értéket jelenthet.
Lapunk a prémiumbúzáról és szójáról szóló szakmai beszámolójában szintén rámutatott: a minőségi termelés, a megfelelő genetika és a biztos értékesítési háttér a magyar növénytermesztés kitörési pontja lehet. A szója egyes termőhelyeken a szárazodó klímához is versenyképesen alkalmazkodhat, de a virágzás és hüvelykötés idején fellépő vízhiány továbbra is komoly terméskockázat.
A hüvelyesek gazdasági értékét ezért nemcsak saját termésük árbevétele, hanem a teljes vetésforgóra gyakorolt hatásuk alapján érdemes mérlegelni. A kevesebb műtrágya, a kedvezőbb talajállapot és az egészségesebb utóvetemény együtt jelenthet valódi versenyelőnyt.
