Szójatermesztés: A legjobb vetési és termesztési gyakorlatok 1. rész
A szójabab nem egy igényes növény; a megfelelő mennyiségű napfény, meleg és nedves talaj mellett jól termeszthető. Mindazonáltal növekedésének korai szakaszában érzékeny a fagyra, a pangó vízre, a betegségekre és a kártevőkre, éppen ezért a termelőknek gondosan kell megválasztaniuk az optimális vetési időszakot, és a termesztése során folyamatosan figyelemmel kell kísérniük a növények fejlődését. A szójatermesztés modern technológiáinak köszönhetően szerencsére lehetőség van a termés távolról, közel valós idejű megfigyelésére. A megfelelő pillanatban történő betakarítás garantálja, hogy a gazdák minden erőfeszítése kifizetődjön.
A szója termesztéséhez szükséges környezeti feltételek
A megfelelő talajon és éghajlaton a szójabab termesztése egyszerű. Bár termesztése során nem igényel különösebb gondozást, vannak olyan környezeti tényezők, amelyeket a vetés előtt figyelembe kell venni.
Éghajlati feltételek
A növény termesztésére a hideg-mérsékelt területek, mint az Egyesült Államok és Kanada, valamint a trópusi és szubtrópusi területek, mint Indonézia a legalkalmasabbak. Amíg elegendő víz, napfény és meleg tenyészidőszak áll rendelkezésre a szójabab számára, addig gyakorlatilag bárhol termeszthető ez a növény. Termesztési idényben 510 és 660 mm vízre van szüksége, elsősorban a vetés időpontjától és az időjárási viszonyoktól függően.
A reprodukciós időszak középső és későbbi szakaszai során a vízstressz okozza a legnagyobb kárt a termesztett növény számára. A szójabab optimális növekedési hőmérséklete 22 és 35 °C között mozog. Ennél alacsonyabb hőmérsékleten a növény esélyei a beérésre a fejlődés elhúzódása miatt csökkennek. Bár a szójabab szívósabb sok más növénynél, a fagy még így is károsan hathat rá. A közelmúltban végzett nemesítési erőfeszítéseknek köszönhetően új, korai érésű fajták állnak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik a hidegebb éghajlaton a téli fagyok megjelenése előtti betakarítást.
Belépés az Egyesületbe ITT
