Csipkézőbogarak
A csillagfürt rovarfaunája (pl. csillagfürt-csipkézőbogár, csillagfürtlégy, bogáncspille, cserebogárpajor és fekete levéltetű) tetemes károkat okozhat, különösen az édes csillagfürtben. A levélbogarak kártékony hatása is egyre jelentősebb.
- Csillagfürt-csipkézőbogár (Sitona griseus)
- Sávos csipkézőbogár (Sitona lineatus)
- Szőrös csipkézőbogár (Sitona hispidulus)
Az ormányosbogár-félék családjába tartoznak, ezek az egész Magyarország területén elterjedt rovarok. A csillagfürt-csipkézőbogár fő tápnövénye maga a csillagfürt, de a sávos és szőrös csipkézőbogarak polifág kártevők, csillagfürtöt csak esetenként, inkább a szóját, borsót és lucernát károsítják jobban. Elsősorban a frissen kikelt, szikleveles csíranövényen okozhatnak gondot, karéjosan rágják a leveleket az imágók. Később a leveleken jellegzetes U-alakú csipkéző rágást fedezhetünk fel. Elsősorban száraz tavaszon veszélyesek, amikor a kelés nagyon elhúzódik. Amint a csillagfürt eléri a kettő-négy lombleveles állapotot, onnantól kezdve már nem jelentenek rá veszélyt a csipkézőbogarak. A bogarak a keserű csillagfürtöt előnyben részesítik az édessel szemben. A korai vetésű, egészséges állomány hamar kinövi az okozott kárt. A második rajzás júliusban esedékes, de akkor már nem okoznak érdemleges károkat. Megelőzés szempontjából fontos, hogy betartsuk a megfelelő vetésforgót, optimális időpontban végezzük a vetést. Szükség esetén kémiai védekezést tudunk ellenük alkalmazni, különféle rovarölő szerekkel, az imágók tavaszi megjelenésekor.
A csipkézőbogarak (Sitona spp.) táplálkozáskor a levél szélén ülnek és jellegzetes bevágásokat okoznak harapásukkal. Erős fertőzés esetén a leveleket a szárakig lerágják. Mint minden levélbogárnak, szokásuk, hogy amikor megközelítik őket, a földre esnek, és mozdulatlanok maradnak. Egy idő után felébrednek álmukból és gyorsan elrejtőznek a talajban lévő repedésekben vagy kövek alatt. Főként az esti órákban táplálkoznak aktívan, ezért napközben ritkán találhatók meg a növényeken, kövek és földgöröngyök alá bújnak. Levéllel történő táplálkozásuk közel sem okoz akkora gazdasági kárt, mint lárváik gyökérrágása, ami szabad utat ad a talajban élő károsító gombák számára (pl. Pythium, Fusarium., Rhizoctonia, Sclerotinia számára). Ennek következtében csökken a nitrogéngyűjtő tevékenység, ami nemcsak a csillagfürt növekedését befolyásolja negatívan, de a teljes vetésforgó N-mérlegét is rontja.
A csipkézőbogarak a zöld sávokban telelnek át, különösen bükkönyökön vagy más hüvelyeseken. Márciusban és áprilisban hagyják el téli menedéküket és levelekkel kezdenek táplálkozni. A tojásrakás közvetlenül a levélrágás kezdetekor történik, amikor a tojásokat hanyagul a levelekre és a talajra szórják. 3 hónap alatt több mint 1000 tojást raknak le. A lárvák a hőmérséklettől függően 6-7 nap múlva kelnek ki. A lárvák a gyökérgumókon táplálkoznak és teljesen kiássák azokat. Miután a gumót elfogyasztották, továbbállnak egy másik gumóra. A bábozódás több hetes táplálkozás után következik be a talaj felső rétegében. A kifejlett bogarak a nyár folyamán elpusztulnak. A nyár végén, általában a betakarítás kezdetén a fiatal bogarak előbújnak a talajból. Az ősszel kikelt fiatal bogarak csak a következő év tavaszán érik el az ivarérettséget és kezdenek tojást rakni. A fiatal bogarak szeptemberben/októberben költöznek a téli szállásukra.
Fekete bükköny-levéltetű (Aphis craccivora)
Országszerte gyakori, évente több nemzedék is kifejlődik. Megjelenésük és kártételük nagyban függ az adott évjárattól. Meleg, párás idő kedvez nekik, olyankor akár robbanásszerű felszaporodást produkálhatnak néhány nap leforgása alatt. Szinte kizárólag a sárgavirágú édes csillagfürtöt károsítja. Szívogató kártételük mellett jelentős szerepük van a vírusok terjesztésében is. A rovarok a növény vegetatív és generatív részein is szívogatnak. Kártételük révén a leveleket szívogatva, azok hervadnak, satnyulnak, akár be is sodródnak. Súlyos esetben virágeldobás, gyenge hüvely- és magképződés következik be, de akár még a növény fejlődése is leállhat. Szükség esetén kémiai védekezést tudunk eszközölni, különböző rovarölő készítményekkel.
Csillagfürt légy (Chortophila funesta)
Fésűslábú viráglégy (Delia platura)
A két fajnak hasonló a kártétele. Leginkább a késői vetésű csillagfürtön fordulnak elő. Az imágók a petéiket a csíranövényre rakják. A kikelt nyüvek a sziklevélben, a főgyökérben és a szárban szabálytalan alakú járatokat rágnak, amikben barna ürülékük is megtalálható. A fiatal növények a kártétel következtében fonnyadnak és elszáradhatnak. Megelőzés módja, az optimális időben elvégzett vetés. Gazdasági károkozásuk többnyire jelentéktelen.
Csillagfürt levéltetű (Macrosiphum albifrons)
A múltban az idegenhonos levéltetűfajokat új élőhelyekre elsősorban gazdanövényeiken telepítették be. Ide tartozik a csillagfürt levéltetű (Macrosiphum albifrons), amely eredetileg Amerikából származik, és először 1981-ben Angliában, majd 1983-ban Németországban észlelték. Gyors populációnövekedésük jelentős növényi kártevővé teszi őket. A csillagfürtöket a növényi nedvek elszívásával károsítják. Bejutási pontokat hoznak létre a gombakórokozók számára, valamint különböző vírusok vektorai.
A csillagfürt levéltetű nagy szaporodási potenciállal rendelkezik, populációdinamikája az időjárási viszonyoktól függően ingadozik. Miután elérte a kifejlett stádiumot, az első 24 órában akár 10 lárvát is képes lerakni, összesen akár 80-at. A magas alkaloidtartalmú csillagfürtöket részesítik előnyben, amit felhalmoz testében, és így mérgezővé válik a ragadozókkal szemben. Téli álmot alszik és legalább 14 napig képes túlélni a -15°C-ot. A gazdanövények nagy száma miatt a kártevő ellen nem lehet a vetésforgó kiterjesztésével védekezni. A csipkézőbogár ellen rovarölő szerekkel kb. 5-10 bogár/m2-es fertőzöttség esetén érdemes védekezni, különösen akkor, ha a fiatal csillagfürt növények növekedése a hűvös tavaszi időjárásban megtorpan. A levéltetű elleni védekezésre ritkán van szükség. Rovarölő szerek használata csak tömeges fertőzés esetén érdemes. Ökológiai gazdálkodás esetén a kémiai védekezés nem lehetséges.
