A palántadőlés jelensége
A palántadőlés elsősorban a csírázó növényeket érintő betegség. A korai vetési időpontok növelik a fertőzés kockázatát. Egy 2011-ben és 2012-ben az USA közép-északi régiójában és Kanadában végzett felmérés során mintegy 50 különböző Pythium fajt azonosítottak beteg szójabab-növényeken. Az észlelt fajok földrajzi szélesség szerint eltérőek voltak.
A kimutatott fajok sokfélesége összefüggést mutatott a csapadékmennyiség, a talajtípus és a hőmérséklet alakulásával is. A felmérés eredményei arra utalnak, hogy a Pythium hosszú ideig képes túlélni a talajban, és tartós problémát jelenthet a betegség elleni védekezésben.
A Pythium-fajok a kelés előtti és utáni szakaszban is csíranövény-pusztulást idézhetnek elő, ami csökkenti az állománysűrűséget. A fertőzött vetőmag rothadtnak tűnik, a talaj megtapad a felszínén. A fertőzött magoncokon vízzel telített, átázott sérülések jelennek meg a a hipokotil (szik alatti szárrész) vagy a sziklevelek környékén, amelyek barna, lágy rothadássá alakulnak. A beteg növények a rothadó gyökerek miatt könnyen kihúzhatók a talajból.
Az idősebb növények ugyan ellenállóbbá válnak a lágyrothadással szemben, azonban a gyökérrothadás lassítja a növekedést. Az érintett növények sárgulnak, satnyák maradnak, vagy elhervadnak, ha a fertőzés súlyos.
Hogyan növeli a palántadőlés kockázatát a kedvezőtlen talaj és időjárás?
A Pythium számára kedvező körülményeket teremt a korai vetés, a hideg talajhőmérséklet és a vízzel telített talaj. A mélyen fekvő, rossz vízelvezetésű területek a leginkább kitettek a Pythium okozta gyökérrothadásnak, valamint más, talajban terjedő betegségeknek.
A magas talajnedvesség és az alacsony hőmérséklet növeli a fertőzés kockázatát, különösen a talajművelés nélküli (no-till) rendszerekben.
A Pythium körforgása: hogyan működik a fertőzés?
- A zoospórákat a gyökerek és magok vonzzák, ezek irányába úsznak.
- A gyökerek megfertőződnek, ami csíranövény-betegséget okoz, és több oospóra képződik.
- Az áttelelő, mikroszkopikus oospórák (ezred hüvelyknyi, azaz mikroszkopikus, mindössze 25 mikrométer (µm) átmérőjű oospórák) életben maradnak a növényi maradványokban és a talajban.
- A hideg talajba korán elvetett szójabab lassabban csírázik, és fogékonyabb a Pythium fertőzéssel szemben.
- Elárasztott talajokon az oospórák sporangiumokat (spóratartókat) képeznek, amelyek úszó zoospórákat bocsátanak ki.
Hogyan észleljük a palántadőlés tüneteit a szántóföldön?
A Pythium fertőzés felderítését a VE (Kelés) és V2 (2. vegetatív szakasz) fejlődési szakaszok között ajánlott elvégezni, különösen azokon a területeken, ahol a talajhőmérséklet alacsony (<15,5 °C) és a talaj nagyon nedves. A beteg növények gyakran egyenként vagy kisebb foltokban fordulnak elő a mélyen fekvő, pangó vizes területeken. A kelés gyenge lehet, és szabad szemmel is észlelhetők rothadó hajtások.
Ha olyan területen vesznek mintát, ahol nem kelt ki a növény, elrohadt magoncokat találhatnak a talajban, amelyek soha nem csíráztak ki. A későn vetett szójababon is előfordulhatnak a Pythium-hoz hasonló tünetek, amelyek azonban gyakran a szója fitoftórás gyökérrothadására vezethetők vissza.
Teendők
A hideg, nedves talajba történő vetést kerülni kell a Pythium alacsony hőmérsékleten fertőző fajainak elkerülése érdekében. Bizonyos vetőmagkezelések védelmet nyújthatnak magas kockázatú helyzetekben, de nincs olyan szer, amely minden Pythium-faj ellen egyaránt hatékony lenne.
A mefenoxam/metalaxil hatóanyagok és az ethaboxam több Pythium faj ellen is hatásosak. Ugyanakkor dokumentálták, hogy egyes törzsek ellenállóvá váltak a mefenoxam/metalaxillal szemben. A strobilurin típusú gombaölőknek is lehet bizonyos hatásuk egyes Pythium fajok ellen.
A no-till rendszerek gyakran magasabb talajnedvességgel és alacsonyabb talajhőmérséklettel járnak, ami növeli a fertőzés kockázatát. Ha a talajművelést vízelvezetési okokból fontolgatják, a talajminőség védelme érdekében javasolt talajmegőrző művelési technikák alkalmazása.
Forrás: K-State Research and Extension. A Pythium gyökérrothadás felderítése szójában (MF3134)
