| Éghajlat és talajigény, vetésváltás | Dr. Bárány Sándor előadásának letöltése (PDF) |
Magyarország a szójatermesztés északi határán fekszik, tehát csak azon fajták termesztésével számolhatunk, amelyek hő- és vízigénye biztosítható. Hőösszeg vonatkozásában ez azt jelenti, hogy sikerrel termeszthetők a tenyészidőben (10°C-os hőmérséklet-küszöböt alapul véve) 900-1300°C hőösszeget igénylőfajták. Ahol szemeskukoricát termelnek, ott eredményes a szója termesztése is. Így van ez az USA-ban is, ahol a szója sok millió hektáron a kukorica váltónövénye.
A szója – hasonlóan más hüvelyesekhez – a legtöbb vizet a virágzás-, hüvelykötés-, megtelítődés időszakában igényli. Ha ez idő – június, július valamint augusztus első dekádja – alatt a csapadék mennyisége nem éri el a 160-180 mm-t, akkor, ha mód van rá, termésbiztonsági megfontolásokból öntözzük a szóját.
A szója szélsőséges talajok kivételével mindenütt jól díszlik. Igazán jó terméseket jó erőben lévő, könnyű műveletű, kedvező hő- és vízgazdálkodású talajokon várhatunk. Általánosságban elfogadható az az állítás miszerint a szója az elővetemény iránt nem túlságosan igényes, ezért kalászosok és kapások után jól terem. Ugyanakkor – és ezt a vetésváltó fő szabályának kell tekinteni – elsődlegesen kórtani, de gyomirtási okok miatt napraforgó, repce, mustár, len valamint önmaga után ne vessük!
Tavasszal elegendő kisadag – 40-60 kg/ha – Nitrogén hatóanyagú starterműtrágya kijuttatása, elősegítendő a növények kezdeti fejlődését mindaddig, amíg a légköri nitrogénmegkötés (a kelés utáni 4-5. héten) funkcionálni kezd. A vetőmaggal együtt javasoljuk az oltóport is megvásárolni!
Vetés
A szakszerűen előkészített talajba történő, kifogástalanul kivitelezett vetés alapozza meg a jó termést. A szója csírázásához viszonylag sok vizet igényel (gondoljunk vízmegőrző talajművelés fontosságára!), akkor csírázik, ha a mag nedvességtartalma eléri tömegének 50 %-át. A talajnedvesség mellett a csírázáshoz megfelelő hőmérséklet kell, ez szója esetében a vetési mélységben el kell, hogy érje a 14-16°C-ot.
A talajhőmérséklet és a kelési idő közötti összefüggést szemléletesen mutatja az alábbi adatsor:
Csak gyorsan kikelt, egyöntetű, hiánytalan állománytól várhatunk homogén populációt, egyenletes fejlődést és egyszerre beérő, folyamatosan aratható növényállományt.
| Hőmérséklet °C | Kelés (napokban) |
| 4 | 0 |
| 8 | 22 |
| 12 | 16 |
| 14 | 10 |
| 16 | 8 |
| 20 | 6 |
Vetés mód
A szóját kizárólag szemenkénti vetőgéppel 45-50 cm-es sortávolságra, a talajtípustól és a vetőágy állapotától függően 3-5 cm-re egyenletesen mélyre vessük. Általános elvként az javasolható, hogy a fajták tenyészidejétől, habitusától függően annyi magot vessünk el tavasszal, hogy abból 450-500 ezer növény maradjon betakarításra.
Fajta megválasztása
A fajtakiválasztásnál a következőket kell figyelembe venni, mérlegelni:
a terület adottságai (talajtípus, pH, tápanyag-ellátottság, gyomflóra, mikroklíma);
a termesztés módja (extenzív, intenzív);
a termesztési cél (takarmány, ipari, étkezési, vetőmag);
technikai felkészültség (pl. szemenkénti vetőgép, flexibilis adapter a betakarításhoz);
a szója helye a vetésforgóban (ettől függően választunk korai vagy későbbi fajtát).
Nemcsak a termelőnek, hanem a felhasználónak is vannak igényei a fajtával szemben, mint például:
magminőség (egészséges, tiszta, maghéj ne legyen sérült, stb.);
beltartalom (fehérje-, olajtartalom).
Mindezeket figyelembe véve lehet kiválasztani a megfelelő fajtát.
A fajták jellemző termesztési tulajdonságai a következők:
tenyészidő,
termőképesség,
szárszilárdság,
ökológiai alkalmazkodóképesség,
magminőség,
betegségekre való fogékonyság, rezisztencia.
A szójafajtákat tenyészidejük szerint a világon 000-tól X-ig jelölve 13 fő éréscsoportba és ezek alcsoportjaiba sorolják. Magyarországon az igen korai 000-ás éréscsoporttól a nálunk későinek számító II-es éréscsoportba sorolt fajták termeszthetők biztonságosan. Az ország északi területére általában csak a 000-00 éréscsoportú, azaz igen korai fajták ajánlhatók. A II éréscsoportba tartozó késői fajták csak az ország déli, szójatermesztésre alkalmas területein termeszthetők biztonsággal.
Mivel a talaj és mikroklíma a tenyészidőre jelentős hatással van, a helyes fajtakiválasztáshoz segítséget nyújtanak a tájkísérleti fajtabemutatók, valamint a minősített fajták kísérleti eredményei. Emellett jó, ha a fajta nemesítőjétől vagy képviselőjétől is információt kérünk. Különlegesen indokolt az, hogy a gyomviszonyok ismeretében a lehető legeredményesebb gyomirtó hatást a lehetséges módozatok közül a legcélravezetőbb ráfordításokkal érjük el.
A gyomos szójatáblán nemcsak azért lesz kevesebb a termés, mert az élelmes gyomok vizet és tápanyagot vonnak el a kultúrnövények elöl, hanem azért is, mert a gyomos táblák egyenetlenül érnek, csökken a betakarítási teljesítmény és nő az aratás folyamán a betakarítási veszteség. Jobb megoldás híján vegyszeres állománykezelés válhat szükségessé.
A sorközművelés a gyomok irtásán túl egyéb „jótékony” hatással is bír a növényállományra (nedvesség-megőrzés, talaj levegőztetése, tömődött, hideg talajon a felmelegedést segíti.) Tapasztalatom szerint a kultivátorozás felér egy jó harmattal. „A harmat nem növeszt, de fenntart.” Szárazságra hajló adottságaink között nem egyszer éppen erre lenne szüksége a növénynek.
Számos betegségét és kártevőjét ismerik, nálunk Magyarországon – néhány kivételtől eltekintve (Sclerotinia sclerotiorum, Diaporte phaseolorum var. caulivora) – a szójatermesztőket mind ez ideig szerencsésen elkerülték.
Vízigény szempontjából kritikus időszak – június, július, augusztus hónap dekádja – össz csapadékmennyisége 160-180 mm. Ez körülbelül 2-2,5 hónap a szója kritikusnak nevezett fenofázisai – a hüvelykötés – magtelítődés szakasza – a szárazsággal szembeni legérzékenyebb periódus. Ha lehetőségünk van az öntözésre, annyi vizet juttassunk a szója gyökérzónájába – a talaj felső 30-40 cm-es rétegébe, hogy a talaj nedvességtartalmát a szántóföldi vízkapacitás 80-90 %-ig töltsük fel.
Betakarítás és tárolás
A fajtáktól függően a szója szeptember közepére – végére érik be. A szója akkor érett és aratható amikor a csúcsi fürt hüvelyeiben lévő magvak a fajtára jellemző színűek és a levelek már mind lehullottak. Ha sz érés elhúzódik, akkor a szóját is deszikálni kell. A lombtalanítást akkor lehet elkezdeni, amikor az alsó és a középső hüvelyek már érettek és a levélzet nagyobb része már lehullott. A szója legkisebb veszteséggel akkor aratható egymenetes aratásra beállított kombájnnal, ha a magvak nedvességtartalma 16 – 18 % körül van.
Tárolás: Aratás után a szóját szárítani kell. A szója szárítására is alkalmasak a különböző szárítók. De a szárítást csak alacsony hőmérsékleten szabad végezni, úgy, hogy a mag hőmérséklete nem emelkedhet 40 – 50 0C fölé. A vetőmagszója még ennél is kíméletesebb szárítást igényel, (35 – 40 0C).
