Uniós fehérje cselekvési terv V. – Piac, kereslet és a következő évek legfontosabb intézkedései
Az Európai Bizottság cselekvési tervet dolgozott ki az európai uniós fehérjerendszer ellenálló képességének, stratégiai autonómiájának és fenntarthatóságának erősítésére. A dokumentumot cikksorozatban mutatjuk be. Sorozatunk ötödik, egyben záró részében a fehérje-értékláncok megerősítését, a kereslet ösztönzését és a körforgásos gazdaság lehetőségeit ismertetjük, valamint bemutatjuk a cselekvési terv legfontosabb intézkedéseit és hosszú távú célkitűzését.
Az uniós fehérje-értékláncok megerősítése a piaci vonzerő növelése, a kereslet ösztönzése és a helyi megoldások előmozdítása révén
- a diverzifikált étrendek támogatása;
- a kereslet ösztönzését szolgáló uniós és nemzeti szakpolitikai eszközök alkalmazása;
- a felelősségvállalás és az együttműködés erősítése az értéklánc valamennyi szereplője között.
A diverzifikált étrendek támogatása a fehérjerendszer ellenálló képességének erősítése érdekében
Az Európai Unió agrár-élelmiszeripari rendszere biztonságos és magas minőségű élelmiszerek széles választékát kínálja a fogyasztók számára. Ebben egyaránt helyet kapnak a különböző növényi eredetű fehérjeforrások és a fenntartható módon előállított állati eredetű termékek, lehetővé téve, hogy mindenki saját igényeinek és preferenciáinak megfelelő étrendet alakítson ki.
A hazai termesztésű növényi eredetű fehérjeforrások szélesebb körű elérhetősége és megfizethetősége bővítené a fogyasztók választási lehetőségeit. Ez elősegítené a kiegyensúlyozottabb és változatosabb étrendek elterjedését, miközben hozzájárulna az életképes értékláncok kialakulásához a növényi eredetű és a területileg integrált állati eredetű termékek esetében, a közegészségügyi eredmények javításához, valamint az Európai Unió éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseinek megvalósításához.
A fogyasztói döntéseket jelentős mértékben az élelmiszer-környezet alakítja, amelyet elsősorban az árak és a piaci szereplők befolyásolnak, ugyanakkor a közpolitikák is meghatározó szerepet töltenek be. Az olyan nemzeti szakpolitikai eszközök, mint az adópolitika, a szemléletformálás és az oktatás, a táplálkozási ajánlások, valamint az egészségügyi, éghajlat-politikai, környezetvédelmi és társadalmi hatásokról nyújtott tájékoztatás egyaránt hozzájárulhatnak az egészségesebb és változatosabb étrendek elterjedéséhez. Ezt további eszközök is támogatják, többek között az árképzés, a termékek hozzáférhetősége, a közétkeztetés, a termékösszetétel, valamint a fogyasztói tájékoztatás – ideértve a jelölést és a reklámozást is –, összhangban a Bizottság „Safe Hearts” kezdeményezésével.
Az uniós és nemzeti szakpolitikai eszközök mozgósítása a kereslet ösztönzése érdekében
A nemzeti szakpolitikák mellett az uniós szakpolitikai eszközök is meghatározó szerepet játszanak a kereslet alakításában. A szárított hüvelyesekre és a szójababra vonatkozó forgalmazási szabványokról szóló bizottsági jelentéssel összhangban a 2027 utáni közös agrárpolitika lehetőséget biztosít a fehérjenövényekre vonatkozó forgalmazási szabványok bevezetésére, amelyek javíthatják a fogyasztók tájékoztatását a termékek eredetéről. E szabványok elősegíthetik a növényi eredetű élelmiszerek fogyasztását, valamint támogathatják azokat az uniós kommunikációs kampányokat, amelyek a hüvelyesek egészségügyi és fenntarthatósági előnyeit mutatják be.
A Bizottság éves promóciós munkaprogramja kiemelt figyelmet fordít majd a hüvelyesekben és a száraz hüvelyesekben rejlő lehetőségek bemutatására, továbbá ezeket a termékeket a készülő „Vásárolj Európait” kampányba is integrálja.
A közétkeztetés jelentős szerepet játszhat a fenntarthatóbb és ellenállóbb élelmiszerrendszer kialakításában azáltal, hogy támogatja az új ellátási láncok fejlődését, kiszámítható keresletet biztosít a fenntartható termékek számára, valamint hozzájárul a fogyasztási szokások alakításához. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Jövőkép ennek érdekében előirányozza a közbeszerzés szerepének megerősítését. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a közbeszerzések során a „legjobb érték” megközelítést kell alkalmazni annak érdekében, hogy a minőséget és a fenntarthatóságot szolgáló többletteljesítmény megfelelő elismerésben részesüljön. A helyben előállított növényi eredetű termékek – különösen a hüvelyesek – jól illeszkednek ezekhez a célkitűzésekhez, ezért várhatóan kiemelt előnyöket élveznek majd e megközelítés alkalmazásából.
Az EU iskolaprogram, amely évente több millió gyermek számára biztosít tej-, gyümölcs- és zöldségtermékeket, oktatási tevékenységein keresztül szintén hozzájárulhat a fenntarthatóbb és ellenállóbb fogyasztási szokások kialakításához. A program lehetőséget teremt arra, hogy a gyermekek megismerjék a hüvelyesek táplálkozási előnyeit, valamint már fiatal korban kialakuljon bennük ezek kedvező fogyasztói megítélése.
Az árképzés és az adópolitika összehangolása a fenntarthatóság és az ellenálló képesség költségeinek érvényesítése érdekében
Az árak meghatározó szerepet játszanak a fogyasztói döntések alakításában, ezért fontos eszközt jelentenek a változatosabb és fenntarthatóbb étrendek irányába történő elmozdulás ösztönzésében. Ebbe beletartoznak a kiskereskedelmi árképzési kezdeményezések is, amelyek a fenntartható és ellenálló élelmiszer-előállítás valós költségeit tükrözik, és amelyeket megfelelő jelölési rendszerek is támogatnak.
Az árképzés mellett a kiskereskedelmi láncok és az élelmiszeripari vállalkozások is jelentős szerepet töltenek be azáltal, hogy bővítik a változatos étrendeket támogató termékkínálatot, és elősegítik a fenntarthatóbb fogyasztási alternatívák elterjedését.
A megfelelően kialakított adópolitikai eszközök szintén hozzájárulhatnak az ellenállóbb és fenntarthatóbb élelmiszerrendszerre való átállás felgyorsításához.
Bár az élelmiszerekben és takarmányokban felhasznált fehérjenövény-termékek arányának növelése önmagában nem tartozik a közös piacszervezésről szóló rendelet 210a. cikke szerinti fenntarthatósági megállapodások hatálya alá, a mezőgazdasági termelők és az értéklánc többi szereplője fenntarthatósági megállapodásaikba beépíthet olyan kezdeményezéseket, amelyek hozzájárulnak az elfogadott fenntarthatósági célok megvalósításához, mint a veszteségek és a nitrogénfelhasználás csökkentése, a biológiai sokféleség megőrzése és javítása, valamint más kapcsolódó környezeti célkitűzések elérése.
A körforgásosság mint gazdasági lehetőség
Bioüzemanyagok
A magas fehérjetartalmú növények hazai termesztése nemcsak az importált fehérjeforrásoktól való függőséget mérsékli, hanem értékes melléktermékeket is biztosít, amelyek élelmiszerként, takarmányként vagy bioüzemanyag-alapanyagként egyaránt hasznosíthatók. Ez egyszerre erősíti az Európai Unió ellenálló képességét az élelmiszer-, a takarmány- és az energiaágazatban.
A Bizottság a 2030 utáni megújulóenergia-keretrendszer felülvizsgálata során értékelni fogja, miként növelhető a hazai termesztésű, fenntartható bioüzemanyagok, fehérjenövények és alapanyagok előállítása annak érdekében, hogy erősödjön az Európai Unió stratégiai autonómiája és ellenálló képessége. E célkitűzések a jövőbeni szakpolitikai keretben is hangsúlyosan megjelennek.
A körforgásos biogazdaság erősítése
A biogazdasági szemlélet integrálása alapvető feltétele a fenntartható erőforrás-gazdálkodásnak és az Európai Unió fehérjeforrásaiban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásának. Mindez összhangban áll a biogazdasági stratégia azon alapelvével, hogy a biomasszát elsősorban magas hozzáadott értékű felhasználási célokra kell hasznosítani.
Az erőforrás-felhasználás további javítása érdekében a biogazdasági stratégia támogatja a biomasszaáramok nyomon követésének fejlesztését, ezáltal növelve az átláthatóságot azokban az ágazatokban, amelyek a biomasszát élelmiszer-, takarmány-, műtrágya-, energetikai vagy egyéb ipari célokra használják fel.
A Körforgásos Bioalapú Európa Közös Vállalkozás és annak elsődleges termelőkkel foglalkozó munkacsoportja szintén meghatározó szerepet játszik a körforgásos biogazdaság fejlődésének előmozdításában.
A Bizottság biomassza-mérlegek kidolgozását tervezi annak érdekében, hogy csökkentse a melléktermékek rendelkezésre állásával kapcsolatos adathiányokat. Emellett támogatást nyújt a tagállamok számára harmonizált takarmány- és élelmiszer-fehérjemérlegek elkészítéséhez, amelyek megbízható alapot biztosítanak a szakpolitikai döntéshozatalhoz és a fehérjerendszer nyomon követéséhez.
Következtetések
Az Európai Unió fehérjerendszerének jelentős importfüggősége – különösen a magas fehérjetartalmú takarmányok tekintetében – több, egymással szorosan összefüggő kihívás következménye. Ezek közé tartoznak a fehérjenövény-értékláncok fejletlensége, az importált vitaminoktól és aminosavaktól való függőség, az ágazat korlátozott versenyképessége, a mezőgazdasági területek korlátozott rendelkezésre állása, a környezeti terhelések, egyes állattenyésztési rendszerek importtakarmány-függősége, a fogyasztási szokások, valamint az alternatív fehérjeforrások elterjedését akadályozó tényezők.
E kihívások kezelésére az útiterv összehangolt, rendszerszintű intézkedéseket irányoz elő, amelyek egyaránt érintik a kínálati oldalt, valamint a takarmány- és élelmiszerkeresletet.
A dokumentum a közös agrárpolitika eszközein keresztül ösztönzi a fehérjenövény-termesztést, támogatja a feldolgozóipari infrastruktúra fejlesztését, elősegíti a szerződéses kapcsolatok szélesebb körű alkalmazását, valamint célzott beruházásokkal erősíti az ellenálló és versenyképes fehérje-értékláncokat.
Ezzel párhuzamosan ösztönzi az importforrások diverzifikálását, a helyi erőforrásokra épülő, hatékonyabb állattenyésztési rendszerek kialakítását, a gyepterületeken alapuló extenzív gazdálkodást, a helyben előállított takarmányokra épülő optimalizált takarmányozási stratégiák alkalmazását, valamint a takarmány-alapanyagok hazai termelésének fejlesztését. Mindezt megfelelő infrastruktúra-fejlesztés és piaci ösztönzők egészítik ki.
Az útiterv ugyanakkor a keresleti oldalt is erősíti a változatosabb étrendek ösztönzésével, az élelmiszer-környezet fejlesztésével, a közbeszerzés és a jelölési rendszerek alkalmazásával, valamint szemléletformáló intézkedésekkel. Emellett kiemelt szerepet szán a növényekkel, az alternatív fehérjeforrásokkal, valamint a körforgásos biogazdasági megoldásokkal kapcsolatos kutatásnak és innovációnak.
Mindezeket az intézkedéseket erősebb szakpolitikai koordináció, a környezetvédelmi célokkal való összehangolás, valamint a nyomon követési és párbeszédmechanizmusok fejlesztése támogatja annak érdekében, hogy az Európai Unió teljes fehérjerendszere fokozatosan egy ellenállóbb, fenntarthatóbb és versenyképesebb működési modell felé mozduljon el.
A fiatal mezőgazdasági termelők vállalkozó szemléletüknek és alkalmazkodóképességüknek köszönhetően kulcsszerepet töltenek be ebben az átállásban. Ők állnak leginkább az új technológiák, a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok és a diverzifikált üzleti modellek bevezetésének élvonalában, ezért meghatározó szerepet játszanak a fenntartható fehérjekínálatra és -keresletre épülő új lehetőségek kiaknázásában.
A Bizottság megítélése szerint egy támogató szakpolitikai környezet és célzott innovációs beruházások révén az Európai Unió képes felgyorsítani a fenntartható gyakorlatok elterjedését, és 2035-re elérni azt a stratégiai célkitűzést, hogy az Európai Unióban takarmányozási célra felhasznált, olajos magvakból és fehérjenövényekből származó uniós eredetű fehérje aránya a 2025. évi 25,8%-ról 35%-ra emelkedjen. Ez a cél egyaránt szolgálja az Európai Unió stratégiai autonómiájának, versenyképességének és élelmezésbiztonságának megerősítését.
Ötrészes cikksorozatunkban bemutattuk az uniós fehérjetermelés és -felhasználás helyzetét, az importfüggőség csökkentésének lehetőségeit, valamint az Európai Bizottság által tervezett intézkedéseket. A cselekvési terv célja, hogy 2035-re a takarmányozásban felhasznált, olajos magvakból és fehérjenövényekből származó fehérjén belül az uniós eredetű fehérje aránya a 2025. évi 25,8%-ról 35%-ra emelkedjen.
A sorozat további részei:
Uniós fehérje cselekvési terv I. – Hol tart Európa a növényi fehérjék előállításában?
Uniós fehérje cselekvési terv II. – Fehérjeigény, importfüggőség és alternatív fehérjeforrások
Uniós fehérje cselekvési terv III. – Hogyan bővítené az EU a fehérjenövények termesztését?
Uniós fehérje cselekvési terv IV. – Kutatás, innováció és a takarmányfüggőség csökkentése
