Szakmai cikkek

A szója gyomirtásában alkalmazható hatóanyagok skálája nem széleskörű, ezért a megfelelő hatékonyság és eredmény elérése érdekében fontos figyelembe venni azokat a befolyásoló tényezőket, amelyek direkt vagy indirekt módon határozzák meg a szója sikeres gyomirtását. A szója a hazai növénytermesztési struktúra perspektívikus növénye. Rövid tenyészideje, magas hőtoleranciája alkalmassá tette a hazai vetéforgóban történő növekedésre. A termőterülete az elmúlt évben a megváltozott agrárgazdasági körülmények és az ösztönző támogatási lehetőségek hatására megduplázódott. Kiszámíthatóbb jövedelmezősége miatt a szántóföldi növénytermesztők kétségkívül ‘alternatív’ megoldást látnak a szója termesztésében, így a következő években biztosan stabilizálódik a helye a vetésforgóban. A szója termőterület növekedésével számítanunk kell a kultúrát érintő új növényvédelmi kihívások megjelenésével, amely a kártevő, kórokozó populáción túl a gyomfajok dominancia viszonyait is erősen érinti. Megfelelő termesztési körülmények esetén a szójatermesztés eredményességét egyértelműen a gyomok elleni sikeres védekezés határozza meg. A szója eredményes gyomirtása az évjárathatás és a klimatikus viszonyok extrém változásainak függvényében a legmeghatározóbb kihívást jelenti a termelőnek. Az EU növényvédő szer hatónyagokat érintő szabályozásának a…

A palántadőlés elsősorban a csírázó növényeket érintő betegség. A korai vetési időpontok növelik a fertőzés kockázatát. Egy 2011-ben és 2012-ben az USA közép-északi régiójában és Kanadában végzett felmérés során mintegy 50 különböző Pythium fajt azonosítottak beteg szójabab-növényeken. Az észlelt fajok földrajzi szélesség szerint eltérőek voltak. A kimutatott fajok sokfélesége összefüggést mutatott a csapadékmennyiség, a talajtípus és a hőmérséklet alakulásával is. A felmérés eredményei arra utalnak, hogy a Pythium hosszú ideig képes túlélni a talajban, és tartós problémát jelenthet a betegség elleni védekezésben. A Pythium-fajok a kelés előtti és utáni szakaszban is csíranövény-pusztulást idézhetnek elő, ami csökkenti az állománysűrűséget. A fertőzött vetőmag rothadtnak tűnik, a talaj megtapad a felszínén. A fertőzött magoncokon vízzel telített, átázott sérülések jelennek meg a a hipokotil (szik alatti szárrész) vagy a sziklevelek környékén, amelyek barna, lágy rothadássá alakulnak. A beteg növények a rothadó gyökerek miatt könnyen kihúzhatók a talajból. Az idősebb növények ugyan ellenállóbbá válnak a lágyrothadással szemben, azonban a gyökérrothadás lassítja a növekedést. Az érintett…

Az idei év során az időjárási körülmények – döntően a két hullámban is jelentkezett igen erős tavaszi fagyok – nem igazán voltak kedvezőek a levéltetvek számára. Ugyanakkor a húsvét környéki, néhol szélsőséges mértékű esőzések hatására erősen megindult sok növény vegetatív növekedése. Ez a megnövekedett, friss, zöld biomassza pedig terített asztalt kínál a különféle károsítók számára. Nehezen észrevehető ellenség A borsó hazánkban mind a nagyüzemi termesztésben, mind pedig a kiskertekben fontos kultúrának számít. Olyan veszélyes ellensége, amely ellen ne lehetne hatékonyan védekezni, nincs is. Kártevői közül leginkább a zöldborsó-levéltetűre (Acyrtosiphon pisum) szeretnénk felhívni a T. Olvasók figyelmét. Ez a károsító ugyanis meglehetősen alattomos mind a borsó állományokban való jelenlétét, mind pedig a kártételét illetően. A zöldborsó-levéltetű alapvetően a borsó és a lucerna kártevője, de ebben azért van egy kis csavar. A lucernán élő egyedek ugyanis nem fogadják el a borsót tápnövényként, így értelemszerűen a borsón károsító egyedek nem is a lucernán teleltek át. Ez a károsító egy meglehetősen nagy testű, hosszú…

Mint ismert, Hazánk klímájára is egyre inkább jellemzőek a szélsőséges időjárási körülmények, amelyek jelentősen befolyásolják a különböző növényegyészségügyi védekezések időszerűségét, indokoltságát és gazdaságosságát. Emellett növényeink hosszabb időszakon keresztül vannak kitéve a környezeti tényezők okozta stressz hatásának. Ezek a változások, körülmények előtérbe helyezik a biológiai növényvédelmi megoldásokat, biostimulátorok és egyéb stresszoldó készítmények használatát. Ezen termékek alkalmazásával segíthetjük a haszonnövényeink egészségének, ellenálló képességének és hozamának javítását. Az alábbiakban a szója növényvédelmi technológiájához kapcsolódó két biológiai termék előnyeit szeretnénk ismertetni, melyek a következők: az Ascophyllum nodosum algán alapuló biostimuláns, melynek több, kísérletekkel bizonyított pozitív előnye van a szójatermesztésben, Trichoderma harzianum, mely egy olyan hasznos gomba, ami védelmet nyújt a növényeknek a polifág kórokozók ellen. Mik a főbb előnyei az Ascophyllum nodosum használatának a szójatermesztésben? 1. Növekedésserkentés Az Ascophyllum nodosum kivonatok természetes növényi hormonokat (például auxinokat, citokinineket és gibberellineket) tartalmaznak, amelyek serkentik a szójanövény növekedését. Ezek a hormonok javíthatják a csírázást, a gyökérnövekedést és az általános növényi fejlődést. 2. Stressztűrés javítása A tengeri alga…

A szója fejlődési szakaszai: csírázás, levélfejlődés, virágzás, hüvelyképződés, érési főszakasz,  teljes érés és száradás. A szakirodalom a szemes termények termésképzését három fázisra osztja (Murata,1969):   1. Fázis: A tápanyagfelvételre alkalmas szervek kialakulása és fotoszintézis (vegetatív  növekedés).  2. Fázis: A virág- és „terméstároló szervek" kialakulása (generatív fázis). 3. Fázis: A termés „alkotóelemeinek” képződése, gyarapodása és átcsoportosítása (szemtelítődés).  Európában a BBCH-skálát használják a növények fenológiai fázisainak azonosítására.  A skála makrofázisokra oszlik, amelyek mikrofázisokra differenciálódnak.  Amerikában a növekedési szakaszokat vegetatív szakaszokra (V-stádiumok) és generatív (reproduktív) szakaszokra (R-stádiumok) osztják. A két rendszer összehasonlítása a fenti 1.  számú ábrán látható.  A vegetatív növekedés kezdetén a szójabab nóduszokat (levélemelet) és a  fotoszintézishez szükséges leveleket képez. A csírázás idején (2. ábra) a talajhőmérsékletnek  legalább 10 °C-nak kell lennie, és elegendő víz kell rendelkezésre álljon. Miután a sziklevelek  és az első levél teljesen kifejlődött (BBCH 10, 3. ábra), a magban levő energiatartalékok és a  fotoszintézis 7-10 napra biztosítja a csíranövény számára szükséges tápanyagokat. Eközben a  sziklevelek száraz tömegük…

Mivel gyakran kerül a szántóföldekre takarónövény, ezért a gazdáknak nem árt ismeretekkel rendelkezniük a szén és nitrogén (C:N) arányának hatásairól. Cikkünkben arra keresünk választ, hogy mit jelent a C:N arány, hogyan befolyásolja a C:N arány a talajban lévő tápanyagokat, hogy miért a megfelelő C:N arány az egészséges talajok egyik legfontosabb mutatója, és hogy a takarónövények milyen módon befolyásolhatják a talaj C:N arányát. A C:N arány azt fejezi ki, hogy a talajban a szén- és nitrogén tömege hogyan viszonyul egymáshoz. A vetésforgó megtervezésekor és a takarónövények alkalmazásakor elengedhetetlen a talajt jellemző C:N arány ismerete. Például a talajmikrobák számára az optimális arány 24:1. A 24:1 arány serkenti a mikrobákat, elősegítve a növényi maradványok időben történő lebomlását, ami segíti felszabadítani a tápanyagokat a haszonnövények számára. A talajban rejlő lehetőségek feltárása A mikrobákat kiegyensúlyozott módon kell táplálni, hiszen csak így tudnak folyamatosan dolgozni a talajban. A kukorica szármaradványok 57:1 C:N aránya  magas széntartalomra utal, vagyis a mikrobák számára nem kedvező a környezet a növényi…

Fésűslábú viráglégy – általános ismertető A fésűslábú viráglégy (latin nevén Delia Platura) elterjedt kártevő, mely elsősorban a hüvelyes növényeket károsítja, de a keresztesvirágúak, a kalászosok és a gumósok között is pusztít szerte a világon. Az imágók a hüvelyesek tövéhez petéznek. A kelést követően, a lárvák a földbe fúrják magukat és a magot, valamint a palánta gyökérhajtásait károsítják. A lárvák elsődlegesen a palánták gyökérhajtásait és szikleveleit rágják. A kártevők pusztítását túlélő növények gyengék és kevésbé ellenállók a további rovarkártevőkkel és növénykórokozókkal szemben.  A lárvák kártétele jelentős terméskiesést okoz. A fésűslábú viráglégy azonosítása Az imágó fésűslábú viráglégy (Delia Platura), kicsi kb. 4-5 mm hosszú, sötét színű légy. Jellemzően fényes-fekete vagy sötétbarna színű a teste, hártyás szárnyakkal. A kicsi, csontszínű lárvák a fertőzött hüvelyesek tövénél találhatók. A növénykárosításról számtalan jel árulkodik. Az első: A károsított növények erőtlenek, sárgulnak, gyenge növekedésűek az egészségesekhez képest. A második: a magkárosodás ellenőrzése. A megsötétedett és sérült magok arra utalnak, hogy a lárvák a csírázó magokat dézsmálják, így…