Szén-nitrogén arány: Kulcs a talajban rejlő lehetőségek kiaknázásához

Mivel gyakran kerül a szántóföldekre takarónövény, ezért a gazdáknak nem árt ismeretekkel rendelkezniük a szén és nitrogén (C:N) arányának hatásairól. Cikkünkben arra keresünk választ, hogy mit jelent a C:N arány, hogyan befolyásolja a C:N arány a talajban lévő tápanyagokat, hogy miért a megfelelő C:N arány az egészséges talajok egyik legfontosabb mutatója, és hogy a takarónövények milyen módon befolyásolhatják a talaj C:N arányát.
A C:N arány azt fejezi ki, hogy a talajban a szén- és nitrogén tömege hogyan viszonyul egymáshoz. A vetésforgó megtervezésekor és a takarónövények alkalmazásakor elengedhetetlen a talajt jellemző C:N arány ismerete. Például a talajmikrobák számára az optimális arány 24:1. A 24:1 arány serkenti a mikrobákat, elősegítve a növényi maradványok időben történő lebomlását, ami segíti felszabadítani a tápanyagokat a haszonnövények számára.
A talajban rejlő lehetőségek feltárása
A mikrobákat kiegyensúlyozott módon kell táplálni, hiszen csak így tudnak folyamatosan dolgozni a talajban. A kukorica szármaradványok 57:1 C:N aránya magas széntartalomra utal, vagyis a mikrobák számára nem kedvező a környezet a növényi maradványok gyors elfogyasztásához és lebontásához. Ez annyit jelent, hogy amikor a kukorica szármaradvány ott marad a talajon a kukorica-kukorica vetésforgóban, a mikrobáknak nitrogént kell használniuk a szénben gazdag maradvány lebontására, így azt a haszonnövény elől fogja elvenni.
Egyes termelők ezért tavasszal több nitrogént juttatnak ki, hogy kompenzálják a „lekötött” nitrogént. Azonban egy alacsony C:N arányú takarónövény, például a szöszös bükköny alkalmazása jobb választás lehet a talajban lévő nitrogén felszabadítására.
Nem a nitrogén az egyetlen tápanyag, amely a nem megfelelő C:N-arány miatt a talajban megkötődhet. A mikrobák a foszfort is felhasználhatják saját táplálkozási szükségleteik kielégítésére, így a magas C:N-arányú talajokban versenyezhetnek más növényekkel a foszforért. A hagyományosan magas foszforértékeket mutató talajok esetében a C:N arányt ki kell igazítani.
Anyag | C:N arány |
---|---|
Rozs szalma | 82:1 |
Búza szalma | 80:1 |
Zab szalma | 70:1 |
Kukorica szármaradvány | 57:1 |
Borsó szalma | 37:1 |
Rozs takarónövény (virágzó) | 29:1 |
Rozs takarónövény (vegetatív) | 26:1 |
Érett lucerna széna | 25:1 |
Ideális mikrobiom arány | 24:1 |
Érett istállótrágya | 20:1 |
Pillangós széna | 17:1 |
Marhatrágya | 17:1 |
Fiatal lucerna széna | 13:1 |
Szöszös bükköny takarónövény | 11:1 |
Talajmikróbák (átlagos) | 8:1 |
Egészséges talaj megőrzése
A megfelelő C:N arány fenntartása kulcsfontosságú az egészséges talajhoz. A 24:1 C:N arány elősegíti a nagyobb mikrobiális aktivitást, és magasabb szervesanyag-tartalmat eredményezhet. A szerves anyag nem más, mint növényi, állati és mikrobiális maradványok a bomlás különböző szakaszaiban, és az új kutatások szerint ennek akár 80%-a is mikrobiális maradvány lehet.
Az alábbi Venn-diagram a talaj szerves anyagát (Soil Organic Matter/SOM) alkotó kereszteződést mutatja. A 24:1 arányú C:N értékek elősegítik a nagyobb mikrobiális aktivitást, és magasabb SOM-hoz vezetnek.

A magas szervesanyag-értékek nagyobb mennyiségű tápanyag felszabadulást, jobb víztartó képességet és kisebb tömörödést eredményeznek. Ez tovább igazolja a megfelelő C:N arány fontosságát a talaj egészségének szempontjából.
Ha a talaj C:N aránya túl magas, a talajban több gomba lesz, mint baktérium, ami a szerves anyag lassú körforgását és a szervetlen nitrogén immobilizálódását eredményezi.
Ha a talaj C:N aránya túl alacsony, a maradványok gyorsabban lebomlanak, és ez növeli a nitrogén kimosódásának esélyét.
A takarónövények természetes módon segíthetnek a talaj C:N arányának növelésében vagy csökkentésében. Kukorica előtti rozs, mint takarónövény gyakran rossz hírverést kap, mivel azt tartják, hogy negatívan (allelopatikus módon) befolyásolja a kukorica fejlődését.
Egyesek úgy vélik, hogy az allelopátia – ebben az esetben a rozs olyan biokémiai anyagokat termel, amelyek hatással vannak a kukorica növekedésére, túlélésére és szaporodására – a felelős a kukorica terméshozamának csökkenéséért a takarónövényeket követően. Más szóval a rozs növények gyökerei olyan allelokémiai anyagokat bocsátanak ki, amelyek károsítják a kukoricanövényt. Az Iowa State University Extension and Outreach szerint azonban a rozs által kibocsátott allelopatikus vegyi anyagok az őt követő növény magméretével függenek össze.
Minél kisebb a mag, annál fogékonyabb a növény. A kukorica nagyméretű vetőmagja és vetési mélysége minimálisra csökkenti a rozsból származó allelopatikus vegyi anyagok hatását. A terméscsökkenés, amelyet a termelők tapasztalnak rozs utáni kukorica termesztésénél, közvetlenül összefügg a rozs magas C:N arányával, valamint azzal, hogy a talajban lévő mikrobák megkötik a N-t. Az olyan takarónövények, mint a szöszös bükköny, a retek és a bíborhere, amelyek mind alacsony C:N aránnyal rendelkeznek, jelentősen segíthetnek a talaj C:N arányának az ideális 24:1 arányhoz való hozzáigazításában azzal, hogy minimalizálják a takarónövényt követő kukorica korai szezonban jelentkező problémáit.
Forrás: https://www.iasoybeans.com/newsroom/article/isr-january-2025-carbon-tonitrogen-ratio-the-key-to-unlocking-your-soil-potential
Fordította: Juhász Anita