Jó gyakorlatok kézikönyv/Donau Soja
Szójabab a vetésforgóban
A vetésforgó a termelési kapacitások felhasználásának pontos és jól kiszámított tervszerű rendszere az erőforrások lehető legjobb kihasználása érdekében.
Általános előnyök
A jól megtervezett vetésforgó fenntartja, sőt javítja a talaj termékenységét, és növeli a vetésforgóban termesztett növények hozamát. A vetésforgó nagyon fontos a kártevők és betegségek integrált kezelése szempontjából. Célja, hogy megszakítsa vagy megzavarja a kártevők és betegségek életciklusát, megakadályozza bizonyos növényspecifikus betegségek felszaporodását, és mérsékelje a gyomok alkalmazkodását a termesztett növényfajokhoz. A megfelelő vetésforgó lehetővé teszi az alkalmazott vegyszerek (műtrágyák és növényvédő szerek) mennyiségének csökkentését, javítja a talaj tulajdonságait, és hozzájárul a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségéhez, sokszínűségéhez és fenntarthatóságához. Adott esetben a szójababot is tartalmazó vetésforgórendszerekbe téli takaró- és köztes növényeket (főként gabonaféléket, például rozst, árpát és zabot) is be lehet vonni a talajvédelem, a tápanyagok és a vízkészletek javítása érdekében. Ez az év során a gazdálkodási műveletek számának növekedéséhez vezethet, de végső soron a vetésforgó valamennyi növénye számára előnyös lesz.
A szója vetésváltási intervallumai
Szélsőséges esetként a szójabab monokultúrákban történő termesztése a betegségek, kártevők és gyomok nagyobb kockázata miatt nem ajánlott. A Danube Soya azt ajánlja, hogy egy parcellán a vetésforgóban a szóját legalább három év szünettel (a vetésforgó 25%-a) termesszék. Ez önmagában nem zárja ki a szójabab önmaga utáni termesztését ugyanazon területen, de utána elegendő szünetet kell tartani. Ez az eljárás ugyan pozitívan befolyásolja a második szójababvetés gümőképződését, de ezt követően három év szünetet kell tartani a szójabab termesztésében, illetve a közös betegségek (napraforgó, repce) gazdanövényei között.
Belépés az Egyesületbe ITT
