Északkelet-Kína: Az éghajlat jövőbeli felmelegedésének hatása a szójabab terméshozamára, szárazságstresssztűrő képességére és termésbiztonságára (részlet)
Beszámoló
A széles körben validált CROPGRO-Soybean modellt a 21. század közepére vonatkozó éghajlati adatokkal kombinálva fejlesztették ki, hogy előre jelezzék a szójabab szárazságstresszre adott válaszát, a terméshozam alakulását és a hozamstabilitás változását Északkelet-Kína térségében. Ezt követően az adatok véletlenszerű kiválasztásával működő modellel feltártuk, hogyan reagál a szójabab az éghajlati tényezők változásaira a szárazságstressz, a terméshozam és a hozam relatív szórása szempontjából. Az előrejelzések megbízhatóságát és stabilitását egy több globális éghajlati modellt (GCM-et) tartalmazó modell-együttes biztosítja. Az így kapott eredmények értékes alapot nyújthatnak az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó szójatermesztési stratégiák kidolgozásához Északkelet-Kínában, valamint más, hasonló adottságokkal rendelkező szójatermesztő régiókban világszerte.
Az éghajlat felmelegedése várhatóan bővíti a szója potenciális vetésterületét. A termesztés felső határa észak felé tolódott, a legnagyobb változások a magas kibocsátási forgatókönyv szerint következtek be. A bővülő terület 0,72×105, 1,56×105, és 1,98×105 hektár volt az alacsony, közepes és magas kibocsátási forgatókönyvek szerint. Ez a magas szélességi körön található régiók hőösszegének javulásából ered. Az eredmények ismét igazolták, hogy a változó éghajlati viszonyok között a jövőbeni növénytermesztés szempontjából fontos mind a földterületek elérhetőségében, mind a terméshozamban bekövetkező változások felmérése. A tanulmányban használt termikus indexeken kívül más éghajlati tényezők és technológiai fejlesztések is befolyásolhatják a termesztési rendszer területi eloszlását.
A szója potenciális vetésterületének bővülését a szója éghajlati alkalmasságának növekedése támogatta az éghajlatváltozás alatt. A szója vetésekor ezekben az új régiókban a jövőbeli éghajlatok mellett a tervezett hozamok alacsonyabbak voltak, mint az egész Északkelet-Kínára vonatkozó átlag, és magasabb éghajlati kockázatokkal (magasabb hozam CV) szembesültek. Ez azzal magyarázható, hogy szimulációinkban állandó szójabab érettségi csoportokat és a kapcsolódó gazdálkodást alkalmaztunk. Ezért a jövőbeni vizsgálatokban az éghajlati kockázatok mérséklése és a szójatermesztés ellenálló képességének növelése érdekében olyan alkalmazkodási stratégiákat kell fontolóra venni, mint a vetésidő előre hozása és a hosszabb fajtaciklusok alkalmazása a kukoricával való vetésforgóban.
A szimulációkban a szójabab terméshozama a jövőbeli éghajlatváltozás mellett várhatóan összességében növekedni fog. A szójabab globális szintű átlagos terméshozamára gyakorolt negatív hatástól eltérően ez rávilágított az éghajlatváltozás terméshozamra gyakorolt hatásának területi heterogenitására, valamint a kisebb területi léptékben végzett, a helyi ismeretek és termesztési feltételek által megalapozott vizsgálatok fontosságára. Az éghajlatváltozás szójababra gyakorolt hasonló pozitív hatásait Dél-Brazíliában, az USA kukoricaövében és Argentínában is kimutatták. A magas szélességű körön elhelyezkedő Északkelet-Kínában a szójabab növekedési időszakában a hőmérséklet az alapállapotban az optimális küszöbérték alatt van.
Belépés az Egyesületbe ITT
