Nyugat-Kanada: Oltóanyagok hüvelyes növények számára
A hüvelyes növények a gyökérszőröket körülvevő talajban található gáznemű elemi nitrogénből képesek nitrogénszükségletük nagy részét megkötni. Mindez a hüvelyes növények és a talajban élő Rhizobium baktériumok közötti kölcsönös előnyökkel járó kapcsolat, szimbiózis révén történik.
Miért van szükség a vetőmagok oltására?
A Saskatchewani Egyetemen (USask) Dr. Fran Walley által végzett kutatások szerint a megfelelő Rhizobiummal beoltott hüvelyes növények képesek nitrogénszükségletük 50-80%-át nitrogénfixáció útján megkötni, jóllehet ez a mennyiség növényenként változó. Például a lóbabról megállapították, hogy szükségletének mintegy 90%-át képes megkötni, míg a szárazbab kevesebb mint 40%-át. Általában a hüvelyes növényeket a nitrogén megkötésére való becsült képességük alapján a következőképpen rangsorolják: lóbab > borsó > szegletes lednek > csicseriborsó > lencse > szójabab > csillagfürt > szárazbab.
A Rhizobiumok szabadon élnek a talajban, és akár több évig is fennmaradhatnak, még hüvelyes növény hiányában is. Azonban még ha a Rhizobium-populáció jelen is van a talajban, ezek az őshonos törzsek nem feltétlenül a leghatékonyabb nitrogénmegkötők, a bejuttatott törzsek pedig idővel elveszíthetik a nitrogén hatékony megkötésére való képességüket. Ráadásul a csicseriborsóval és szójával kapcsolatot létesítő rhizobia baktériumok nem őshonosak a nyugatkanadai talajokban. Ennek megfelelően, a hüvelyesek vetőmagjának rhizobia baktériumokkal történő beoltása optimális nitrogénmegkötést és terméshozamot eredményez. Az oltás biztosítja, hogy a gyökérzóna közelében a leghatékonyabb törzs elegendő számban legyen jelen a noduláció maximalizálásához.
Belépés az Egyesületbe ITT
