Végezzünk-e talajművelést szója után?
2013-ban John Heard, a Manitoba Agriculture talajtermékenységgel foglalkozó szakembere Yvonne Lawley-t, a Manitobai Egyetem termesztési rendszerek kutatóját elhívta, hogy együtt bejárjanak néhány szójaföldet a Manitoba Red River folyó völgyében.
„Meglepődött, hogy Manitobában milyen sok talajművelést végeznek a szója után, miután már dolgozott szójával más régiókban, ahol jellemző a zéró talajművelés, illetve a szója szármaradványokba történő direkt vetés” – mondja Lawley.
A szójababot – ellentétben a búzával – általában alacsony szármaradványtartalmú növénynek tekintik a talajszinthez közeli vágás miatt.
Lawley kíváncsiságtól vezérelve 2014-ben a Manitoba Pulse and Soybean Growers Association és a Western Grains Research Foundation által finanszírozott négyéves tanulmányba kezdett, hogy kiderítse, indokolt-e a szója után a maradványok kezelése érdekében végzett talajművelés gyakorlata. Lawley a kísérletet valós gazdasági körülmények között állította be öt kereskedelmi céllal művelt szójaföldön a Boissevain, Winkler, Homewood, Linden és New Bothwell melletti gazdaságokban. A gazdaságok talajtípusai a vályogtól az agyagig terjedtek.
Ekkoriban, mondja, a szója vetésterülete erőteljesen növekedett a Red River-völgyében, ahol még ma is a hagyományos, dupla tárcsás és kultivátoros talajművelés az elterjedt gyakorlat. A termelők tipikusan azért alkalmaznak talajművelést a szója után, hogy megoldják a talajszerkezeti problémákat, például a tömörödést vagy a barázdálódást, javítják a víz beszivárgását, vagy biztosítsák, hogy a szója szármaradványok ne okozzanak problémát a következő tavaszi vetésnél.
Belépés az Egyesületbe ITT
