Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület

2050-re a világ népessége elérheti a 10 milliárdot, ami példátlan kihívás elé állítja az élelmiszer-termelést. A globális fehérjeigény kielégítésében a szója kulcsszerepet játszik, így a termelőknek egyre kisebb erőforrás-felhasználás, csökkenő árrés és munkaerő mellett kell növelniük a hatékonyságot. Ehhez gyökeres szemléletváltásra van szükség a gazdálkodási döntések meghozatalában, amelynek motorja egyre inkább a mesterséges intelligencia (MI). „Ez vízválasztó pillanat a mezőgazdaság történetében” – hangsúlyozza Ryan Stien, a John Deere digitális mezőgazdasági üzletágának piacra lépési menedzsere. – „Az AI lehetővé teszi, hogy a gazdálkodók pontos, időben meghozott és jövedelmező döntéseket hozzanak nagyüzemi szinten.” Ellentétben a korábbi agrártechnológiai hullámokkal, az AI nem csupán rögzíti a terepi történéseket, hanem valós időben elemzi az adatokat, reagál, sőt, minden egyes munkafolyamat során tanul és fejlődik. Utólagos értékelés helyett előrejelző mezőgazdaság – a gazdálkodás új korszaka A mezőgazdaság egyik legjelentősebb szemléletváltása napjainkban zajlik: a múltbeli adatokra épülő, utólagos értékelésen alapuló gazdálkodás helyét átveszi a valós idejű, prediktív döntéshozatal. „Míg korábban a gazdálkodók csak a munka elvégzése után…

Az elmúlt évtizedben a mezőgazdasági ágazatban egyre hangsúlyosabbá vált a talajegészség iránti érdeklődés. Ezt jól mutatják a különböző talajvédelmi programokhoz kapcsolódó kutatások, valamint az utóbbi években megjelenő kereskedelmi talajvizsgálati szolgáltatások. Bár a talaj egészségének fontossága – bármiként is definiáljuk – a termelők számára többnyire magától értetődő, a legalkalmasabb mérési módszer kiválasztása továbbra is viták tárgyát képezi. Nyitott kérdés marad például, hogy az egyes eljárások mennyire költséghatékonyak, mennyire könnyen értelmezhetők, illetve mennyire érzékenyen tükrözik vissza azokat a gazdálkodási gyakorlatokat, amelyek célja a talajállapot javítása. A kutatás középpontjában a talajrespiráció áll, más néven mineralizálható szén vagy CO₂-kibocsátás mérése. A módszer alapja, hogy a nedvesített talajmintában a mikroorganizmusok aktivitásuk során szén-dioxidot bocsátanak ki; ennek mennyisége a mikrobiális aktivitás, és ezen keresztül a talaj biológiai állapotának mutatója. A USDA NRCS által is elismert respirációs teszt az egyik legrégebbi és legelterjedtebb eljárás. A kutatást az Illinois Soybean Association (ISA) termelői járulékából finanszírozzák, és az Illinois Egyetem kutatócsoportja három fő kritérium mentén értékeli a talajegészség-vizsgálatok különböző…

Egy átfogó új vizsgálatban az Illinois-i Egyetem (Urbana-Champaign) és az USDA Agrárkutatási Szolgálatának (ARS) kutatói kimutatták, hogy a szójatermés egyszerre szenved súlyos károkat az aszály és a felszínközeli ózon hatásaitól, amelyek gyakorisága és intenzitása a klímaváltozás következtében világszerte növekszik. A kutatás egy régóta vitatott kérdést is lezárt: vajon az aszály okozta sztómazáródás részben megvédheti-e a szóját az ózonkárosodástól. A korábbi feltételezés szerint a vízhiány miatt záródó sztómák csökkenthetik az ózon bejutását a levélbe, így mérsékelve a levélbarnulást, levélhullást és a terméskiesést. A vizsgálat azonban egyértelművé tette, hogy az ózon hatása az aszálytól függetlenül jelentős terméscsökkenést okoz. Ainsworth professzor és munkatársai három éven át termesztettek szóját a SoyFACE szabadtéri kísérleti létesítményben, 100 ppb ózonkoncentrációnak (egymilliárd levegőrészecskéből, azaz molekulából 100 darab ózon) kitéve, miközben a szezonális csapadék mennyiségének mintegy 40%-át kizárták. A mérések szerint a megemelt ózonszint folyamatosan rontotta a fotoszintézis hatékonyságát, kevesebb és kisebb magot eredményezett, és összességében csökkentette a hozamot. A kutatás a hormonális szabályozásra is fókuszált, különösen az abszcizinsavra…

Az elmúlt évek legkomolyabb vízhiányával szembesül Törökország egyik legfontosabb tejtermelő térsége, az Égei-tenger menti İzmir tartomány. A helyi állattartók emiatt fokozatosan elfordulnak a nagy vízigényű kukoricaszilázstól, és egyre inkább az aszálytűrő cirokfélék termesztését választják, amelyek jóval kevesebb öntözővizet igényelnek, ugyanakkor a tejtermelés szempontjából hasonló beltartalmi értéket biztosítanak. Az átalakulás hátterében Izmir tartomány egyre szűkösebb öntözési lehetőségei állnak, ahol mintegy 480 ezer tejhasznú szarvasmarha és kis kérődző tartását végzik közel 30 ezer gazdaságban. A régió, amely az elmúlt három évben Törökország vezető tejtermelő térségének számított, hagyományosan évi 3,13 millió tonna kukoricaszilázsra alapozta állattartását, amelyet mintegy 222.600 hektáron termeltek meg a gazdálkodók. A tartós csapadékhiány és a csökkenő vízkészletek azonban kikényszerítették a vetésszerkezet átalakítását. Mustafa Şahin tartományi agrárigazgató hangsúlyozta, hogy a termelést mostantól a rendelkezésre álló vízmennyiséghez kell igazítani, a vetésszerkezetet pedig a vízforrásokhoz kell optimalizálni. A ciroktermesztés robbanásszerűen terjed: míg 2020-ban mindössze 28 gazdálkodó foglalkozott vele 182 hektáron, addig idén már 337 termelő 2400 hektáron vetette, a bővülést az Agrárminisztérium 75%-os…