Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület

Az egészséges talaj az első védelmi vonal a klímaváltozás hatásaival szemben. Megőrzése ma a jövő élelmezésbiztonságának alapja. A 2025. december 8-án Marokkóban megrendezett talaj világnapja arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a talaj az élet alapja, egyre nagyobb nyomás nehezedik rá a klímaváltozás, a degradáció és a nem fenntartható gazdálkodási gyakorlatok következtében. A száraz térségekben, ahol a csapadék eloszlása kiszámíthatatlan, és az aszály gyakori, a konzerváló talajművelés (CA) jól bevált megközelítést kínál a talajállapot javítására, a termésszintek stabilizálására és a klímaadaptáció erősítésére. Az ICARDA a CWANA régióban – többek között Algériában, Egyiptomban, Irakban, Jordániában, Libanonban, Marokkóban, Szíriában, Tunéziában és Üzbegisztánban – dolgozik a konzerváló talajművelési rendszerek elterjesztésén, aszályos területeken folyó gazdálkodás ellenálló képességének növelése érdekében. A talajegészséget javító, a vízhasznosítást hatékonyabbá tevő és a termelési kockázatokat mérséklő technológiák bevezetésével a szervezet támogatja a gazdálkodókat, kutatókat és döntéshozókat a fenntartható mezőgazdasági rendszerek kialakításában. E törekvések célja, hogy egyensúlyt teremtsenek a termelékenység növelése és a természeti erőforrások hosszú távú megőrzése között,…

James Hepp fontos üzenetet fogalmaz meg a gazdálkodók számára: a mezőgazdaság folyamatosan változik, és azok a termesztéstechnológiák, amelyek korábban jól működtek, ma már nem feltétlenül elegendők a jelenlegi kihívások kezelésére. A Calhoun megyei termelő szerint a talajvédelemnek szemléletformáló szerepe van: olyan megközelítést kell kialakítani, amely hozzájárul a talajállapot megőrzéséhez, a vízminőség javításához, valamint az agrártermelés hosszú távú fenntarthatóságához. A gazdasági szempontok szintén meghatározóak. Hepp úgy véli, hogy a takarónövények alkalmazása, a csökkentett talajművelés és a célzott tápanyag-gazdálkodás javíthatja a gazdaság jövedelmezőségét, mérsékelheti a kockázatokat és csökkentheti az inputköltségeket. Ezt a szemléletet szakmai rendezvényeken, szántóföldi bemutatókon és konferenciákon is megosztja, ösztönözve a termelőket arra, hogy újragondolják gazdálkodási gyakorlatukat. Gazdaság és család Hepp feleségével, Paige-dzsel és két fiával, Karstennel és Augusttal első generációs gazdálkodók. Lehetőséget akkor kapott az önálló gazdálkodásra, amikor korábbi munkaadója, Keith Sexton visszavonult. A szója, kukorica és takarónövény-vetőmag céljára termesztett gabonák mellett Hepp saját vállalkozást is működtet, amely vetőmagok, növényvédő szerek, segédanyagok és műtrágyák forgalmazásával, valamint növénybiztosítással foglalkozik. A…

Ebben a cikkben az alábbi megállapítások szerepelnek: A nitrogéntrágyázás növelte a rozs biomasszáját, ugyanakkor nem volt hatással a szója terméshozamára A rozs állományának a szója vetése utáni két héttel történő terminálása csökkentette a terméshozamot A rozs késői terminálása esetén célszerű hosszabb tenyészidejű (2,0 feletti éréscsoportba tartozó) szójafajtákat választani A vizsgált vetőmagra és talajra kijuttatott biológiai készítmények és növénykondicionálók direktvetés mellett nem növelték a szója terméshozamát Az utóbbi években folyamatosan nőtt azoknak a szója területeknek az aránya, ahol a vetés rozs takarónövény állományába történik. Ennek hátterében többek között a talajerózió csökkenése, a gyomnyomás mérséklése, valamint a takarónövények alkalmazását ösztönző támogatási programok állnak. A kutatás célja, hogy átfogó képet adjon a rozs takarónövénybe vetett szója termesztéséről, különböző kezelések hatását vizsgálva a szója terméshozamára és a takarónövény biomassza-termesztésre. 1. kísérlet A vizsgálat célja annak értékelése, hogy a rozs takarónövény különböző terminálási időpontjai és a kijuttatott nitrogén mennyisége miként befolyásolja a direktvetésű szója terméshozamát, valamint a rozs biomassza-felhalmozását kukorica–szója vetésváltásban. Kísérleti beállítások HelyszínElőveteményRozs vetéseRozs…

A bolygón élő 8,2 milliárd ember élelmiszer-ellátása alapvetően az egészséges talajok állapotától függ. Ugyanakkor a talajok egészségi állapota az elmúlt évtizedekben folyamatosan romlott: napjainkra a világ mezőgazdasági területeinek több mint egyharmadát a tudományos szakirodalom „degradáltnak” minősíti. Ezen túlmenően a talajok az elmúlt mintegy 12 000 év során – a mezőgazdaság megjelenése óta – körülbelül 133 milliárd tonna szenet veszítettek, amelyhez a növénytermesztés és az állattenyésztés (különösen a legeltetés) közel azonos mértékben járult hozzá. E folyamatok következtében az 1980-as évek elejétől egyre több gazdálkodó kezdett olyan termesztési és talajhasználati gyakorlatokat alkalmazni, amelyek célja a talaj termékenységének, szerkezetének és általános állapotának javítása. A talajegészség kérdése egyre hangsúlyosabban jelenik meg a nemzetközi szakpolitikai napirenden is: több ország vállalásokat tett a Globális Biodiverzitási Keretrendszer keretében, valamint a COP28 konferencián is született vonatkozó nyilatkozat. Mindazonáltal továbbra is jelentős ismerethiány tapasztalható a talajok aktuális állapotát illetően, különösen a fejlődő országokban.Az űrlap teteje Az alábbiakban a Carbon Brief bemutatja a világ mezőgazdasági területeinek talajállapotát, a talajdegradációhoz vezető…

A gazdálkodók számára a kockázatkezelés kapcsán elsőként a gépek állapota jut eszébe. Egy kombájn vagy traktor túlmelegedése – még ha nem is éri el a kritikus szintet – egyértelmű figyelmeztetés arra, hogy beavatkozás szükséges. Tony Seeman, az Iowa Soybean Association (ISA) vízminőségi laboratóriumi szolgáltatásainak vezetője szerint a vízmonitoring hasonló szerepet tölt be, mint egy jól ismert műszer a gépeken. „Ha egy gép túlmelegszik, a gazda nem odázza el a problémát a következő szezonig” – fogalmaz Seeman. „Utánajár a probléma okának, mert egy meghibásodás komoly következményekkel járhat.” A vízminőség esetében ez azt jelenti, hogy folyamatosan nyomon kell követni a felszíni vizek nitrátkoncentrációjának alakulását. Egyes években az értékek meghaladják az ivóvíz-határértéket, máskor alacsonyabbak, de továbbra is emelkedett szinten maradnak. A monitoring célja nem az azonnali beavatkozás, hanem a folyamatok megértése és megfelelő összefüggésbe helyezése. „Az adatok önmagukban nem adnak minden kérdésre választ” – teszi hozzá Seeman. „Ugyanakkor jelzik, mikor érdemes mélyebben megvizsgálni a helyzetet, és szakértői segítséget bevonni a háttérben álló okok…